A Duna tévé részletekben kezdte sugározni a Jankovics Marcell életművét fájdalmas kényszerűséggel lezáró, Arany János klasszikus elbeszélő költeménye nyomán született egész estés animációs filmet. A Toldi hagyományos értelemben vett családi film, óvodástól öregapáig mindenki bízvást nézheti, s megtalálja benne az örömét. Semmi formabontás, a legegyszerűbb, a magyar népmesék sorozatból ismert, narrátor vezette rajzos történet.

De nem is igen lehet ez másképp, ha nem akarjuk kidobni az ablakon az aranyi elbeszélés ízes fordulatait. A Toldi nem dráma, hanem minden szavában a magyar nemzeti kultúra mélyrétegeire utaló elbeszélés, olyan remekmű, amelynek a nagy nyugati népek irodalmában nem akad párja.

Ugyan, fordítsa le valaki angolra vagy pláne németre azt, hogy „tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”.

Na ugye…

Időről időre Arany portréjának jól ismert sziluettje jelenik meg, mint mesélő, néha talán harsányabban regélve a történetet, mint ahogy a költő szerény egyéniségéről bennünk élő kép alapján várnánk. De jóféle hangos könyv ez, tán megüti némely ifjú néző fülét az elbeszélő s a szereplők egyik-másik szófordulata, mint „mi lappang bokrodnak megette”, s a képet látva már tudni fogják, mi fán terem a csobolyó.

Jankovics „az egész népemet akarom tanítani” jegyében Arany szövegét alázattal követve, bátran vállalt, egyszerű, feltűnésmentes eszköztárral, ugyanakkor a rajta kívül kevesek által birtokolt népi szimbólumnyelv virtuóz alkalmazásával rajzolja meg az olyan képeket, mint „Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga / Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga”. Ötletsziporkák sorából áll össze egy-egy ének képsora; az ember sajnálja, hogy itt nincs visszajátszás meg lassítás, mint a sportközvetítéseknél. Meg kell majd nézni még néhányszor, nyilván.

A Miklós lelkében dúló drámai indulatokat, bátyja elutasító kegyetlen gőgjét, a testvérek összecsapását viharosan gyors képsorok jelenítik meg, magukkal ragadva a nézőt, ha ismeri is jól a történetet. Gyermekek pedig a kalandos történettől tán kedvet kapnak Arany művének olvasásához is, túl a kötelező strófákon. Várjuk a folytatást.