Paul Klee-t egész életében lenyűgözte a természet, már kora gyermekkori rajzai is ezt az érdeklődését mutatják, későbbi munkáiban pedig még erőteljesebben jelen van a flóra és a fauna iránti vonzalma. A kiállítás négy tematikai egységre bontva vizsgálja, hogy az adott életszakaszban Klee hogyan, milyen elvek mentén tette képpé a természeti látványt.
 
A formálódás éveit követően az első világháború körüli időszak, majd a Bauhausban töltött tanári évek kerülnek a középpontba, végül pedig a tárlat a betegség és a száműzetés nehéz éveivel zárul. Bár az egyes korszakokban igen különböző külső benyomások hatottak a művész képalkotására, ezeket a műveket a humanizmus fogalmának jegyében mégis össze lehet kapcsolni. Klee számára fontos forrásnak bizonyult Goethe A növények metamorfózisa és A színek elmélete című írása, ezek jelentették számára a kulcsot a természethez való kapcsolat megértéséhez.
 

A kiállítás első egysége az 1883 és 1911 között született rajzokra épül. A legkorábbi „mű” az a csiga, amelyet a négyéves Klee rajzolt egy bogarakat ábrázoló illusztrációra. A gyerekrajz vonalai különös párhuzamba vonhatók a tudományos ábrázolással: mindkettőben van egyféle rejtett vadság. Az iskolás évek alatt született rajzok ennél sokkal objektívebbek, semlegesebbek, a rózsákról, lepkékről készített rajzai azt láttatják, hogy Klee milyen módon sajátította el a rajzolási normákat. A boncolt állatok tanulmányozása során pedig világossá vált számára, hogy a látszat és a dolgok felszíne mögött rejlő „valóság” között óriási különbségek lehetnek, így vált fontossá számára, hogy ne csak a láthatót, hanem a mögötte megbújó esszenciálist is ábrázolja.

Ebben a szekcióban láthatók még a ceruzával rajzolt vagy olajjal festett tájképei, amelyek sokkal lendületesebbek és egyénibbek, mint a növényekről készített rajzai. Ezeken az atmoszférikus tájakon összeér az ég és a föld, a különféle tájelemek egyenértékűvé válnak. Nagyon izgalmas ebből az időszakból az az öt táblából álló sorozat, amelyen a szűk kivágásban megjelenő természeti képek szinte egymásba olvadnak. És hasonlóan érdekesek a csendéletei, amelyek sötétbe hajó színei és a vastagon felhordott rétegek miatt Koszta József festményeit is eszünkbe juttatják.

A következő egység az 1912 és 1920 közötti időszakot öleli át. Az első világháborút megelőző években Klee a Der Blaue Reiter tagjaként a színek, a vonalak tanulmányozásába kezdett, a kompozíciói pedig fokozatosan egyszerűsödtek. Az első világháború alatt a művészt egy légitámaszpontra küldték, ahol repülőket kellett javítania. Ezekben az években az alkotás menedéket jelentett számára, ahová elvonulhat az értelmezhetetlen, zavaros valóságból.

Élénk kolorittal megfestett, vibráló, geometrizáló tájképei olykor játékosak, ironikusak, máskor pedig tüzesen energikusak. Az előbbire jó példa a Glowing Landscape című festménye, amelynek élénk színmezői ornamentikussá teszik a kompozíciót, míg a City of Tents in the Mountain a háború sötét hangulatát is visszaadja.

1921-től Klee a Bauhaus tanáraként működött, korábbi tapasztalatok híján pedig Goethe tanait igyekezett átadni diákjainak. A korábbi időszak ironikus, játékos tónusát visszafogta, ezek a munkák inkább a precizitás igényéről tanúskodnak. Analitikusabb, sterilebb munkák születtek ebben az időszakban, ugyanakkor e korszakban is keletkezett néhány egészen expresszív munka is. Ilyen például a Trees in October című festmény, amelynek élénk lila és pasztelles rózsaszín árnyalatai szinte vaddá teszik a kompozíciót.

Az utolsó korszak, az 1932 és 1940 közötti periódus a szintézis és identifikáció időszaka. Klee-nek ekkoriban több mindennel is harcot vívott. Egyrészt a náci megtorlások miatt kénytelen volt abbahagyni a tanítást és visszatérni Svájcba, másrészt 1935-től kezdve progresszív szklerodermával küzdött, ami megnehezítette az alkotást. Kínszenvedés volt számára a rajzolás, emiatt kompozíciói kevésbé precízek, viszont őszinte és szabad művek. A tárlaton néhány ujjal festett műve is látható, amelyek rámutatnak, ahogy saját testén keresztül végérvényesen összekapcsolódik a természeti formákkal és jelenségekkel, amelyeket élete során oly alaposan megfigyelt.

Ugyanakkor ebből az időszakból az ecsettel festett munkák is rendkívül izgalmasak. A cikcakkos formákból felépülő Trees lágy rózsaszínjei és világos kékjei dekoratívvá, ugyanakkor líraivá is teszik a kompozíciót. A négyzethálókra osztott mű, a Garden = Rythm szekvenciái és mintázatai sokáig fogva tartják a néző tekintetét, míg a Journey on a Torrent izgalmát a kép felületkezelése jelenti. E munkánál a vonalak labirintusszerű útvonalat rajzolnak ki, a haladási irányt pedig egy kék nyíl jelzi. Ugyanakkor a pasztelles árnyalatok, az apró ecsetvonások megtörik a koncepció szigorúságát.

Ha végignézünk e terem anyagán, világosan látszik, hogy Klee élete utolsó periódusában készült festményei líraiak, érzékiek, talán leginkább ezek azok, amelyekhez a látogató érzelmileg is kötődhet.

Képek: a szerző felvétele.

 

A Paul Klee and the Secrets of Nature című kiállítás a barcelonai Fundació Joan Miró Múzeumban 2023. február 12-ig látogatható.