Nem különítették el a kiállítás rendezői a német művészek alkotásait a magyarokéitól: összesen negyvenkét mű, egymással szoros dialógusba helyezve, párhuzamok és metszéspontok tükrében együtt szerepel a kiállításon. Rendkívül eleven diskurzusban, meglepő harmóniában és szimbiózisban élnek együtt a korábban egymással még semmilyen személyes kapcsolatba nem került, egymástól mintegy ezer kilométeres távolságban élő alkotócsoportok munkái. Ez az együttállás igazolja a kiállítás címének érvényességét is, noha a párhuzamok és az áthatások nem előzmény nélküliek. Szolnok ugyanis Reutlingen városával 1990 óta testvérvárosi kapcsolatot ápol, s a két település között mintegy tizenöt éve aktív művészcsereprogramok szerveződnek. Egyik esztendőben a Szolnoki Művésztelep alkotókörének egy művésze tölt fél évet Reutlingenben, majd a másikban Reutlingenből érkezik egy művész féléves ösztöndíjas periódusra Szolnokra.
Hogy miként is valósulnak meg az alkotói konstellációk az idei nyár egyik legizgalmasabb, legfrissebb szolnoki tárlatán, azt érdemes az egyes alkotók közötti párhuzamokat, hasonlóságokat és különbözőségeket, s a kiállítás egészét véve is megvizsgálni. A hat német alkotó művei ugyan absztraktabbak, impulzívabbak, expresszívebbek, de nem szakadnak el az egyetemes művészet hagyományaitól és a tradicionális eszközöktől és tematikáktól sem. A kéttermes, galériás kiállítótér első termében izzó és meditatív hangulatok dialógusa fogadja a látogatót. Reinhard Brunner szenvedéllyel átitatott gesztusfestészete a véletlent, a kiszámíthatatlanul sodró erőt vizualizálja, csakúgy, mint a figurális és az absztrakt kifejezésmód határait feszegető Helmut Anton Zirkelbach expresszív szitanyomatai, melyek szép szimbiózisban állnak a szolnoki grafikusok, Nagy Katalin Matild és Sinka Péter lendületes, természeti látványból kiinduló félabsztrakt nyomataival, melyek egymás közelébe helyezve erősítik az organikus formák metszőkés általi lendületbe hozott lüktetését.
Wolfgang Schaller Objekt 2. című szobrának lendületes, szabálytalan spirálformája fokozza a dinamikát, mellyel első látásra becsapja a nézőt, ugyanis a felgyülemlő és eltűnő erőket vizsgáló szobrai fából készülnek, noha festékezésük, megformálásuk első látásra fémanyagot feltételez. Ugyancsak a pszeudojelenség sajátos, játékos felfogása mutatkozik meg Posta Máté szinte hiperrealisztikus alkotásaiban. Georgius Soosur iróniával átszőtt nőábrázolásai és Révi Norbert archaikus Napkorong-idézetei egyaránt a letűnt korok iránti tiszteletről, egy-egy hajdani szellemi-kulturális centrum felidézéséről szólnak.
A Párhuzamok/Parallelen című kiállítás, mely szervesen illeszkedik a Szolnoki Művésztelep dialóguskiállításainak sorába – szemben a korábbi gyakorlattal –, most nem a kolónia százhuszonegy éves történetének különböző korszakaiban született alkotásokat vonultatja fel egymás mellett, hanem egymástól távol élő, eltérő kultúrkörökből származó, mégis hasonló művészi attitűdöket helyez dialógusba. Teszi mindezt üdítően, a fülledt nyári melegben igazi felfrissítő élménnyel gazdagítva a látogatót.
A Párhuzamok/Parallelen című kiállítás a Szolnoki Művésztelep, Kert Galériájában (5000 Szolnok, Gutenberg tér 12.) augusztus 20-ig tekinthető meg.
Kiállító művészek
reutlingeni alkotók: Reinhard Brunner, Wolfgang Schaller, Karl Striebel, Christoph Traub, Markus Wilke, Helmut Anton Zirkelbach
a Szolnoki Művésztelep alkotói köre: Baráth Fábián, Debreczeni Fanni, Fazekas Magdolna, Kecső Endre, Király György, László Dániel, Nagy Dénes, Nagy Katalin Matild, Pogány Gábor Benő, Posta Máté, Révi Norbert, Soosur Georgius, Sinka Péter, Szabó Ágnes, Szabó György, Verebes György
