„Csak a derű óráit számolom”
Az egymáshoz közel eső két budai kiállítóhely tárlata harmonikusan egészíti ki egymást, hiszen Szirtes művészetében is egyidejűleg van jelen a festészet és a performasz. Oxigén és Színes fény a két párhuzamos kiállítás címe, amelyek mindegyike ősi, elemi erőre utal. Egyik nélkül sincs élet, ahogyan talán a művész munkássága is a kortárs hazai képzőművészet egyik eredőpontja, megkerülhetetlen œuvre-je.
Fény és oxigén feltételezik egymást, tehát elválaszthatatlanok. Mózes első könyve szerint Isten egyetlen szóval teremtette a fényt (Legyen világosság! 1Mózes 1,3) majd választotta el azt a sötétségtől. Az oxigén pedig valószínűleg már az első teremtési aktus előtt is jelen volt a légkörben. A fény a teljességet szimbolizálja, hiszen egyesíti magában valamennyi színt, mely a prizmán megtörve különböző hosszúságú hullámokra bomlik. Szirtes művészetében is az Oxigén (most a Várfokban kiállított festészeti munkáit értve rajta) és a Színes fény (vagyis a Tér-Kép-Galériában látható performanszművészete) különféle ágakra bomlik, hogy végül a teljesség egységét teremtsék meg művészetében.
A Várfok Galériában – melynek Szirtes állandó művésze – együtt láthatók a legfrissebb, 2021-ben és 2022-ben készült akrilképei néhány nyolcvanas években született alkotásával. Mintha csak folytatta volna a négy évtizeddel ezelőtt megkezdett festészeti munkáját, hogy mostanra kiteljesítse azt. A két különböző időszakban készített festmények között erős áthallásokat, összefüggéseket, koherenciát fedezhetünk fel. A korábbi művek élénk színei, dinamikus formái, ősi, archaikus korokból kölcsönzött elemei legfrissebb festményein is éppúgy megtalálhatók.
A Várfok terei szinte vibrálnak a színektől, élettel telnek meg, a látvánnyal alig lehet betelni. A tárlat nyitóképe az 1982-es Önarckép, mely figuratív és absztrakt elemeket ötvöz. A teremtés történeténél maradva, mintha az Isten hasonlatosságára formált ember képe lenne az eredője minden további munkának, mintha a tárlat egyre inkább absztrahálódó képei ebből építkeznének. A magát örökké megmutatni vágyó művész önarcképe és a belső világát kifejező munkái saját lelki lenyomataiként értelmezhetők. A kilencvenes és a kétezres években készült performatív alkotásaiban testi lenyomatait mutatta meg, míg kormozott festményein egzisztenciális kérdésekkel, saját belső nehézségeivel, sötétben fogant gondolataival foglalkozott. Lelkében feltárt problémáira így igyekezett öngyógyító válaszokat találni. Ezeken a baljós komorságú műveken is felfedezhetjük azt a szenvedélyt, amelyeket a most látható derűs, harsány képekben látunk. Mintha napjainkban ismerné fel újra, hogy igenis érdemes igazodni a régi napórákon látható ősi, latin mondáshoz – Horas non numero nisi serenas, azaz Csak a derű óráit számolom – és csupán a pozitív élményekre összpontosítani figyelmünket. A nyolcvanas évek életigenlése tér vissza napjainkban készült festményein, hogy minden gesztusával, színével ismét az éltető erőre fókuszálhasson.
A festményeken a hátterekből kiemelkedő nagy, sokszor egyszínű formák vagy minták az absztrakt képek központi elemeként uralják, és tartják egyben a képek labirintusszerűen építkező rétegeit. A vadul burjánzó, apróbb sejt- vagy DNS-szerű alakzatok kavargásai és az egyre inkább absztrahálódó motívumok újabb és újabb dimenziókat nyitnak meg a vásznak egyre mélyülő tereiben. Az organikus formák különféle alakzatokban egyesülnek, majd válnak szét újra. A sokszor szürreális gesztusokból építkező munkák a festés performatív folyamatait képezik le. A vitális energiáktól duzzadó akrilképek címe fogódzót nyújt az absztrakt munkák értelmezéséhez – Reménysugár, Derűre derű, Harmónia, Fényes Jövő, Harsány mosoly, Rügyfakadás, Kikelet, Szép emlék, Boldog –, de ezek nélkül is egyértelmű a képekből áradó optimista, bizakodó hangulat. Saját belső élményekből fakadó megélések fejeződnek ki festményein. A remény, a jövőbe vetett hit és a bizalom pozitív összképét a vidám színek és az egymásból építkező rétegek adják. A különféle színes gesztusokban, alakzatokban, egyre mélyülő layerekben csak elveszni lehet, hogy belőlük töltekezve mindig boldogabban és optimistábban léphessünk tovább.
Szirtes János Színes fény című tárlata május 15-ig látogatható a Tér-Kép Galériában (1016 Budapest, Krisztina körút 83–85.)
Oxigén című kiállítása 2022. május 28-ig tekinthető meg a Várfok Galériában (1012 Budapest, Várfok utca 11.)
