Közös tárlatuk fenti gondolatát folytatva: „A festészet tárgyát jobban kifaggatni, kiforgatni megszokott helyzetéből, képeket kiállítani helytelenül vagy helyesen; végül is nézőpont kérdése, honnan jobb a látószög, hol helyezkedik el a kép hordozójának vázán, vagy hogy hová jobb pozícionálni és honnan lehet nézni a számos lehetőség közül.
A kísérlet során ezeknek a képeknek lassanként egyértelmű testei lesznek, felszínükről a képek elmozdulnak és többé már nem egynemű és azonos a kettő. A köztük lévő viszony éppúgy felborul, mint ahogyan a falhoz való lapos odasimulás sem mondható töretlennek többé. A kiterjedésből vetett árnyékok lesznek, a testeknek megsokszorozódnak a felületei, melyek mind egy újabb lehetséges felületté válnak a potenciális képmező tekintetében.”
![](/data/articles/5/59/article-5966/Kasza_sKonra_d_Szine_e_s_fona_kja_1_2_150x150cm_olaj-akril-vaszon_2024_fit_800x10000.jpeg?key=f8d41f8068448b8f32c436ebd45c7b8d)
Kaszás Konrád (Debrecen, 1993) alkotói tevékenységének középpontjában mindig is a színek egymáshoz való viszonya állt, illetve a vonallal körülhatárolt formák absztrakt lenyomatai és azok asszociatív megjelenítése, elhelyezése a meghatározó elemük. A vonalstruktúráiban megjelenő színhasználat és rajzi jegyek összehangja szinte már kalligrafikus könnyedségű mintákként jelennek meg a hordozó felületén, míg a vonalakat körbeölelő színmezők, súlytalan, térmélység nélküli képi érzete egyfajta ellentétes erőként feloldja a vonalhálóból fakadó, olykor figuratívnak is ható formai hasonlóságot.
![](/data/articles/5/59/article-5966/Cseko_Andrea_A_ke_p_el_van_vetve_re_szlet_va_ltozo_me_retek_olaj_akril_va_szon_2024_Credit_Bagossy_Noe_mi_fit_800x10000.jpeg?key=18fc1bc3de17a359af91ddba7a74b2c0)
Csekő Andrea (Szekszárd, 1996) absztrakt geometrikus képeit többnyire egyszerű formákból, négyszögekből építi fel, melyek ismétlésével és egymás mellé helyezésével egy feszes, a síkot szeletekre osztó, ugyanakkor azt rendszerbe is foglaló képmezőket hoz létre. Színes négyszögei olykor felbontják a képsíkot az erősen eltérő tónusokkal, máskor egészen monokróm hatást érnek el az egybeolvadó, elmosott szélű, szinte már azonos színértékű felületek egymásmellettiségével.
![](/data/articles/5/59/article-5966/Szla_vik_Barbara_Felesleg_I-X._50x50_50x70cm_olaj_olajpasztell_va_szon_2024_Credit_BagossyNoe_mi_fit_800x10000.jpeg?key=bd0655a21da2c933de602cf62a992fd1)
Szlávik Barbara (Budapest, 1996) festészetében a képi tartalom és a tárgyi megjelenés viszonya, illetve a kettőből fakadó egység érzete különösen fontos. Többnyire monokróm képei az analitikus festészet kérdéseivel foglalkoznak, s a nyers vászon mint légüres tér és a monokróm felületek simasága egyfajta ‘függő’ mezőt hoz létre, amelyen a megfigyelés folyamataira és annak tárgyára egyaránt koncentrálhat, anélkül, hogy elveszne az egymást alá-fölé rendelő részletekben.
Mindhárom művész 2021-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de közös műtermekben folytatják munkájukat. Jelenleg mindhárman Budapesten élnek, és az ARTUS-ban dolgoznak.
A Nézőpont (kérdése) Kaszás Konrád, Csekő Andrea, Szlávik Barbara csoportos kiállítása április 16-ig látható az Artus Stúdióban (1116 Budapest, Sztregova utca 7.).