In memoriam Hencze Tamás – kiállításajánló
Művészetének utolsó harminc évéhez köthető kompozícióiban Hencze Tamás életművének egészét tekintve újfajta eljárásmódok érvényesülnek. Természetesen a művészi œuvre ezen időszakában összegezve vagy variálva megjelennek a korábbi időszakok jellegzetes motívumai és kifejezésmódjai is. Újfajta rendszerbe foglalva tűnnek fel az ismert kalligrafikus jelek és expresszív, kitörő gesztusok, vagy éppen a festőhengerrel létrehozott, vibráló színes fénynyalábok. További jellegzetessége ennek a periódusnak, hogy Hencze organikus gesztusfestészeti eljárásmódja komplex diptichonok, többdarabos összefüggő képtáblák és frízek keretében bontakozik ki.
Egy korábbi interjúban megfogalmazott gondolatai segítenek a most bemutatott művek megközelítésében és megértésében: „Számomra az inspiráció materiális volt, nem szellemi. Tehát hogyan mozog az anyag, hogyan működik egy festék, mondjuk nagyképűen: a médiára, a közvetítőre alapozott technikák vagy művészet érdekelt, és nem a jelentés, szóval nem az asszociációs része érdekelt, hanem maga a cselekedet, az anyag mozgatása.” (Hajdu István: „Minden siker ellenére sem jó a közérzetem”. Beszélgetés Hencze Tamással, Kritika, 1993/3, 25.)
Szembetűnő a mozgalmasság, és a különféle dinamikájú mozgások kifeszítése a kiállított festményeken. A 2000-es években készült egyik sorozat darabjai – melyek Organikus gesztusok címmel szerepeltek Hencze korábbi önálló kiállításán – asszociatív formákban öltenek testet. Nagyméretű fehér hordozókon tűnnek fel a foltszerű gesztusok, melyek egymás kontextusában organikus mozgásokat írnak le. A képfelületek tengelye gyakran a hengerelt fénynyaláb által osztott, mely egyszerre töri meg és merevíti ki a képelemek pulzálását.
Függőleges fény, 2009A fehér hátterű festmények ellenpontozásaiként drámaibb hangvételű, homogén fekete alapra készült kompozíciók láthatók, melyek konstruktivista és tasista jegyeket hordoznak. Ezek a művek is másfajta rendbe foglalják, ezáltal pedig új megközelítésben gazdagítják az életmű karakteres jegyeit. A szétfröccsent foltszerű gesztusok között Malevics szuprematista ikonja is megidéződik.
A bemutatott festmények dinamikáját nemcsak a motívumként megjelenő gesztusfoltok és fénynyalábok adják, hanem az ellentétes színpárok (kék–sárga, vörös–fekete) alkalmazásai is erősítik a művek mozgalmasságát.
A kiállítást gazdag képanyaggal és dokumentációval készült katalógus kíséri, melyben Fehér Dávid és Kozák Csaba tanulmányai olvashatók.
A Bodó Galéria eddigi kiállításprogramjának legfontosabb eseménye az október első két hetében látogatható bemutató, mely egyszerre összegzi és értelmezi Hencze Tamás utolsó alkotói periódusának fontos alkotásait.
A tárlat ingyenesen látogatható.
