Képein keresztül Palenque és Chichen Itza építészetébe nyerhetünk bepillantást.
Maja Labdapálya vs. Római Amfiteátrum – 1:0
A római aréna a csőcselék szórakoztatására épült, ám némi „haszna” is volt: egyrészt fejlődött vele az építészet, másrészt a római fiatalok élőben leshették el a fontosabb fogásokat. A maja labdajáték ezzel szemben magasztos vallási esemény volt: A Napot szimbolizáló súlyos kaucsuklabda sohasem eshetett le, ez volt a lényeg, különben a vesztes csapat játékosait lefejezték. (Talán innen eredeztethető a brazil és argentin focisták „gömbérzéke”.) Véleményem szerint a rómaiak által rendezett gladiátorjáték túlment egy határon, amikor vérszomját már a természet minden létező teremtményére kivetette, miközben a maják még próbáltak összhangban élni a természettel, és legalább az állatok életét nem vették el.
Maja Piramisok vs. Guatemalai Esőerdő – 2:1
A maja kultúra nagyjából a magyar államalapítás körül virágzott teljes pompájában. Maja földművesek égették fel és vetették be a buján burjánzó esőerdőt, városaikat pedig a csillagok állása alapján tervezték meg. (1:0) Ám ezt követően hosszú és vészterhes időszak következett, a maja kultúra hanyatlásnak indult, így Kolumbusz korában városaikat már ismét sűrű növénytakaró borította, megkímélve ezáltal legalább az épületeket a vandál európai pusztítástól. (1:1) A dzsungel tehát visszakövetelte – „reterritorializálta” – ősi jussát, ám a történet nem állt meg ezen a ponton: a maja városok feltárása napjainkban is zajlik, így ismét nyerésre állnak a piramisok. (2:1)
Maja Piramisok vs. Gízai Piramisok – 4:3
A Gízai piramisokat egykor hófehér turai mészkő fedte, így szemkápráztató módon tündököltek, amit csak még tovább fokozott a Kheopsz-piramis tetején trónoló hatalmas csúcsdísz: a színarany piramidon. A maja piramisok eredetileg vérvörös színűek voltak, pompás stukkókkal, hieroglifákkal és maszkokkal ékesítve. (1:1) A Gízai piramisokat tökéletesre csiszolt 3-5 tonnás mészkőkockákból, illetőleg több száz tonnás gránitlapokból építették, kötőanyag nélkül. A maja piramisokat „kisebb” és inkább csak kinagyolt kövekből, habarcs használatával illesztették össze, mozaikszerűen, mint egy tetriszt, rendszerint úgy, hogy először egy alacsonyabb piramist építettek, majd e köré húzták fel az egyre nagyobb és nagyobb piramisokat, így a maja piramisok olyanok, mint a matrjoskák. Az egyiptomiak tehát súlyosabb köveket mozgattak meg, a maják dolgát viszont nehezítette a terepiszony. (2:2)
Mai tudásunk szerint az egyiptomi piramis a fáraó bebalzsamozott testének sírhelye volt, és mindössze néhány szűkös járatból és kamrából állt, melyeket gondosan lezártak a fáraó eltemetését követően – igaz, végül mindegyik piramist kifosztották. A maja piramis ezzel szemben egyszerre volt templom és titkos királyi sírhely, ahol a külső tér legalább olyan hangsúlyos volt, mint az épület belső tere, hiszen minden piramisfalon egy (vagy több) meredek lépcsősor ívelt a piramis csúcsán trónoló szentélybe, vagy szentélyekbe. A maja piramisok rendszerint kilencemeletesek voltak, ami a túlvilág (Xibalba) kilenc szintjét jelképezte. A piramisokat egy kisebb vagy három nagyobb piramisszentély tetőzte be. A papok innen fürkészték a csillagokat és itt mutattak be emberáldozatot. Mind a maja, mind a Gízai piramisok tervezését pontos csillagászati mérések előzték meg. A Chichen Itza-i piramis minden irányból nyitott, mintha benne találkozott volna a négy, általunk ismert dimenzió. Pontosan a négy égtáj fele néz, mint Kheopsz fáraó piramisa, és négy egymással teljesen szimmetrikus lépcsősora van összesen 4 × 91 lépcsőfokkal, ami a templomszentéllyel együtt pontosan 365 lépcsőfokot jelent: az év napjainak számát. A piramis lábánál Kukulkán Istenség kőből faragott kígyófejét látjuk. Testét viszont csupán a tavaszi és őszi napéjegyenlőség hajnalán lehet megpillantani az utolsó képen látható árnyjáték formájában. (3:3)
És: Pacal király szarkofágja; litográfia
A Feliratok Templomának (Palenque) rendhagyó módon öt szentélye van, s falain díszes hieroglifák beszélik el a város uralkodóházának történetét. E piramis mélyén találták meg Pacal király érintetlen sírját. A királyi szarkofágot készítő művész munkája tökéletes: Pacal király szinte magzati pózban lebegve – akár egy űrhajós – az Életfa ágainak segítségével ereszkedik alá a Xibalbába. A sünsűrűségű növényi ornamentikán és hieroglifákon mindenhol érezni az őserdő ihletését – az egyiptomi hieroglifák jóval szellősebbek. A maja papok sokkal óvatosabban rejtették el királyaik sírját és hűségesebben is őrizték őket, mint az egyiptomiak, akik sokszor saját maguk fosztották ki az általuk épített piramisokat. (4:3)
