ERDÉLYI GÁBOR, Festmény doboza, 2020.

 

◼Az MMA 2018-ban teljesen új, hiánypótló ösztöndíjrendszert hirdetett meg képző- és iparművészek számára. Hogyan épül fel az ösztöndíjrendszer, és Önnek milyen szerepe volt a létrejöttében?

Az MMA elnökségi tagjaként és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen eltöltött harmincéves oktatói múltamnak köszönhetően részt vettem az ösztöndíjrendszer kidolgozásában, amit nagy örömmel és lelkesedéssel készítettünk elő és terveztünk meg a húsz és ötven év közötti képzőművészek számára. A három éven át megélhetést nyújtó alkotói ösztöndíjrendszer hiánypótló voltát bizonyítja, hogy az első, 2018-ban meghirdetett pályázati felhívásra a kilenc művészeti ág területéről ezerkétszáz pályamű érkezett. Évente százan részesülhetnek ösztöndíjban, a művészek igen komoly, előre kidolgozott értékelési pontrendszer alapján készült pályázatra, online beadott pályamunkákkal neveztek. A pályázati rendszerben első körben egy szakmai bírálói csoport – amelynek tagjai megkapják a teljes anyagot – megadott szempontrendszer szerint pontoz. A bírálók nem tudnak egymásról, kizárólag a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója ismeri a bírálókat, és azt, hogy ők mely műveket hogyan értékelték. Azok a pályázati anyagok, amelyek ötven és száz pont közötti értéket értek el, egy főbizottság elé kerülnek, ahová minden tagozatból, tehát minden művészeti ágból egy-egy kiemelkedő és elismert szakembert delegáltak. Ők végül közösen hozzák meg a végső döntést, a legmagasabb pontszámokat elért művészeket juttatják be az ösztöndíjprogramba. Ezt követően az Akadémia szerződést köt velük, és elindulhat a munka.

GÁLHIDY PÉTER, Helyzet, 2019.  Fotó: Juhász G. Tamás

 

◼Miként zajlott a közös munka az ösztöndíjasokkal?

A nyerteseknek négyhavonta a teljes évfolyam művészeinek és az Akadémia megbízottjának beszámoló keretében kell bemutatniuk, min dolgoztak az eltelt időszakban. Olyan érdekesnek találtam az első bemutatót, hogy elvállaltam a tizenhét művészből álló képzőművészeti szekció vezetését, így három éven át nyomon követtem a munkájukat. Hamar kiderült, hogy a program nemcsak a művészek anyagi biztonságát szavatolja, hanem önállóan és csoportosan kísérletezhettek, kutathattak a területükön. Izgalmas kommunikáció alakult ki a művészetről és a konkrét alkotásokról, a művészeti létről és annak legkülönbözőbb vetületeiről. Ezáltal létrejött egy továbbképző intézmény az ösztöndíjprogramon belül, amire nem is számítottunk.

KONDOR ATTILA, Nyitott ajtónál 5'30"" FullHD 2021.

 

◼Milyen további hatásai vannak a programnak a művészekre és tágabb értelemben a befogadó közönségre?

Magunk között úgy fogalmaztuk meg, hogy ezt a közpénzből létrejövő kulturális termést most letesszük a közönség asztalára. A program komoly hozadéka, hogy az állami pénzből továbbképzett művészek mit produkálnak, hogyan hatottak egymásra, és mivel gazdagodtak. Lélektani és művészetfilozófiai szempontból is érdekes betekinteni a művészek munkájába és alkotási folyamatukba. A jövőben az összművészeti gondolkodás irányába szeretnénk elmozdulni, nagyobb átjárást kívánunk biztosítani a szekciók között, hogy a művészek további impulzusokat szerezhessenek.

Igazán komoly és érett művészgeneráció ez, akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni és idős kollégaként látni azt az elkötelezettséget, lelkesedést és alkotóerőt, ami hajtja őket. Egy velem egyidős kollégám, miután megtekintette az ösztöndíjasok munkáit, a következőt mondta: „Figyelj ide, ezek majdnem jobbak, mint mi vagyunk!” Számomra, aki az életem nagy részét a szobrászok képzésével töltöttem, ez a mondat óriási visszaigazolás volt, nemcsak a saját, hanem a kollégáim munkájáról és a művészet lényegéről. Ez ugyanis olyan, mint egy láncszerkezet, amely évezredekkel ezelőtt kezdett épülni, folyamatosan egymásba forrnak az újabb meg újabb láncszemek, és ezek a fiatal művészek továbbszövik a láncot, azáltal, hogy ők is átadják majd a tudásukat a következő generációnak. Az emberi élet véges, de amíg ember él a Földön, a művészet nem hal meg.

MENASÁGI PÉTER, Melankólia, 2021.

 

◼Milyen különlegességek várják a látogatókat a kiállításon?

Az általam vezetett évfolyamot tizenhat képzőművész és egy művészettörténész vitte végig. Kurátortársaimnak Mogán Orsolya művészettörténészt és iski Kocsis Tibor festő-, grafikusművészt kértem fel, akinek nemrég volt kiállítása a Műcsarnokban. A Pesti Vigadó legfelső nagytermében mintegy száz alkotást állítunk ki, a nagy falfelületeket számos nagy méretű festmény fogja díszíteni. Nehéz kiemelni bármelyiket a kiemelkedők közül, de megpróbálom. Kondor Attila képzőművész, festő- és grafikusművész rendkívül izgalmas animációs filmeket készít a festményeiből; számára külön teret hozunk létre. Neki is volt már kiállítása a Műcsarnokban, és külföldön is komoly érdeklődést mutatnak munkái iránt. Szintén különleges művészünk Balanyi Zoltán, aki óriási bazalttömbökből elsősorban szabadtéri szoborgyűjteményekbe állít össze prehisztorikus karakterű szoborműveket. A kőtömböket csak az illesztéseknél dolgozza meg egy kicsit, tehát meghagyja természet alkotta formáikat, és azokból állít össze konstrukciókat. Ezek az alkotások nagyobb méretű fotókon, illetve kisplasztikai változataikban lesznek jelen.

VEREBICS ÁGNES, Párduc bandita, 2019.

 

Verebics Ágnes realisztikus festőművész egészen különleges szemmel figyeli a világot. Szürreális alkotásain leginkább saját magával kapcsolatos vízióit mutatja be. Hihetetlenül érdekesek például a pandémiás helyzetre adott, festészetben megjelenő reakciói. A többi kiállító művésznél is megfigyelhető, hogyan erősödött fel bennük a bezártság és a bizonytalanság érzése. Verebics Ágnes nagyon vagány festőművész, aki bátran és gazdag fantáziával bármilyen témához hozzá mer nyúlni.

Először a népművészeti szekcióba jelentkezett, majd átkerült hozzánk az Erdélyben, Csíkcsomortánban élő fiatal művész, Csomortáni Gál László, aki a Képzőművészeti Egyetem elvégzése után visszatért a falujába. Bár gazdálkodással foglalkozik, nem szakadt el a művészettől. Régi bútorokat gyűjt, amelyeknek lapjaira a székelyek és a csángók régi imaénekeinek hangulatára fest igazán különleges, szintén egy kissé szürrealisztikus, mégis szakrális, felemelő és izgalmas festményeket.

MONORI SEBESTYÉN, Térlégzés I. 2019.

 

Szász Sándor szintén erdélyi származású művész, aki sokat foglalkozott a Ceaușescu-éra falurombolásának jelképévé vált Bözödújfaluval, amelyet egy új víztározó építésekor elárasztottak, olyannyira, hogy csak a templom torony látszott ki a víztömegből. A festőművész fiatalkorának az elöntött falu furcsa és sohasem feledhető tragikus élménye, ami a modernizáció veszélyeit feszegető, kicsit futurisztikus, ijesztő, nagy méretű festményein és elképesztően érdekes grafikáin ölt testet. A tárlaton tehát a régi időkbe visszanyúló, de mai kortárs művek láthatók, amelyek a jelen világunk nehézségeire reflektálnak.

Erdélyi Gábor a monokróm festészet stílusában alkot, s végül odáig jutott, hogy kiterjeszti, kiviszi a képből a festményt. Azaz nem magát a festményt, hanem a kép vakrámájának a külső oldalára feszített részt festi meg. Maga a keret válik festménnyé, valamint minden képhez különleges ládát készít, amely szintén képzőművészeti tárggyá változik.

RÉSZEGH BOTOND, A háború anatómiája, 2018.

 

◼A tárlat látogatói egészen különleges kísérleteket is láthatnak, mondhatni, a kiállítás vegytiszta érdekességek tárháza, amik ilyen nagy választékban aligha szoktak közönség elé kerüli.

A kiállításhoz fotókkal gazdagon illusztrált, százötven oldalas katalógus készült, amelyben a program ismertetésén kívül minden művészt nyolcoldalnyi terjedelemben mutatunk be. A katalógus megvásárolható a Pesti Vigadóban, de a március 17-én, a kiállításmegnyitó előtt két órával, 15 órakor tartandó sajtótájékoztatón a sajtóanyaggal együtt is kézhez kapják a meghívottak.

A szerző újságíró