Czagány Ivett: Hiátus III., 2020. Fotó a művész jóvoltából.
Czagány Ivett, Kecső Kristóf és Nagy Dániel kiállításának címeként az expozíció az egyetemi stúdiumok utáni életbe való bevezetést jelenti. Mindhárom alkotó 2022-ben szerzett művészdiplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A pályakezdő művészekre a szolnoki kötődésen kívül az is jellemző, hogy mindhárman kiemelkedtek egyetemi társaik közül: eddigi díjaikkal és diplomamunkájukkal is felhívták magukra a szakmai körök figyelmét. Az egymással közeli, jó viszonyt ápoló művészek letisztult, egyszerű formanyelvű alkotásai a szolnoki Damjanich János Múzeum Folyosó Galériájában is párbeszédet folytatnak, és több gondolati csomópontban, többek között a redukcióban, a narratívák elvetésében és a keleti filozófiákhoz vonzódásban találkoznak.
Czagány Ivett: Rés IV. (részlet), 2022. Fotó: Baráth-Szabó Evelin
Czagány Ivett (Szolnok, 1995) a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, Somorjai-Kiss Tibor osztályában végzett. Végzősként elnyerte az egyetem Barcsay-díját. A kísérletező alkatú művészt látszólagos visszafogottsága ellenére változatos eszköz- és anyaghasználat jellemzi. Grafikáinak finom, olykor egymást metsző, máskor törésvonalak mentén egymásba kapaszkodó vagy párhuzamosan elhelyezkedő vonalai organikus, örvénylő formákat képeznek. Nemcsak a formavilága, hanem a grafikák keletkezési módja is organikus: sok apró részletből építi fel a művész a végső kialakításukban változatos befoglaló formákat öltő nagy alakzatait.
Czagány Ivett, Szövet II. (részlet) 2021. Fotó: Baráth-Szabó Evelin
Kompozíciói szinte automatikusan keletkeznek, s bár alkotófolyamatát már kezdeti szakaszától meghatározza a befoglaló forma, mégis spontán módon alakul műveinek végleges állapota.Monokróm színtartományaiban mindössze halvány tónuskülönbségek fedezhetők fel. Rajzsorozatát a koronavírus-járvány idején kezdte el, amikor nem volt lehetősége az egyetemi műteremben sokszorosított grafikai munkákat készíteni. Puritán eszközhasználata szembehelyezkedik korunk mértéktelen vizuális ingereivel: munkái a belső figyelem, az önmegismerés útjának bejárására csalogatják a befogadót. Motívumai és mértéktartó színhasználata a vele egy térben kiállító szobrászművészek alkotásaival is szimbiózist alkot.
Kecső Kristóf: Függő, 2022. Fotó: Baráth-Szabó Evelin
Minimalizmus, redukció és a narratívák elvetése jellemzi a Karmó Zoltán osztályában végzett Kecső Kristóf szobrászművész (Szolnok, 1993) kiállított műveit is. Geometrikus absztrakt formanyelvű alkotásainak fókuszában az egyensúlyi helyzetek, a kontrasztok, valamint a kicsiny és a nagy ellentétpár vizsgálata áll. Elsősorban vaslemezzel dolgozik, de közel állnak hozzá a klasszikus szobrászat nemes matériái, így a kő és a bronz is. Szobrait számos rajzi tanulmány előzi meg, melyeket különféle grafikai eljárásokkal, valamint kollázstechnikával készít. Ezek a rajzi előtanulmányok önálló képként, szobrászi ihletésű grafikákként szerepelnek a kiállításon.
Kecső Kristóf: Bensőség II., 2022. Fotó: Baráth-Szabó Evelin
Jóllehet, szobrai a kontrasztok okán némi feszültséget és dinamikát teremtenek, a geometriára alapvetően jellemző rideg szögletesség ellenére mégis belső nyugalmat, lírai lágyságot is sugároznak, ami nem más, mint az alkotó benső érzékenységének kivetülése. Alkotásai a rendezettség, a nyugalom benyomását keltik, mind egymáshoz való viszonyukban, mind az egyes művek harmóniáján keresztül.
Kecső Kristóf: Bensőség II., 2022. Fotó: Baráth-Szabó Evelin
Plasztikái – a bennük kialakított belső terekkel és járatokkal – a szobrot befogadó térrel kommunikálnak: fénytörések, árnyékok teszik tagoltabbá az egyszerű geometriai elemekből felépített munkákat. Az ipari anyagok indusztrialitásával szembehelyezkedve a humánum relevanciáját erősítik a plasztikákon jól látható hibák, az emberi beavatkozások nyomai, melyeket az alkotó szándékosan hagy meg, sőt hangsúlyoz.
Nagy Dániel: Kis szerelvény III. 2020. Fotó: Baráth-Szabó Evelin
Nagy Dániel (Szolnok, 1994) a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán szintén Karmó Zoltán osztályában végzett. A legjobb diplomamunkának kijáró Vígh Tamás-díjat nyerte el végzős hallgatóként. A gesztus szobrászati megközelítéseivel foglalkozik a kovácsoltvas médiumán keresztül. Gondolati inspirációja az ensō (a pillanatban való jelenlét, a tökéletes harmónia) fogalma, mely a zen buddhizmus kalligráfiájának, illetve a Hitsuzendō iskola alapját képező gyakorlat. Az ensō egy festett kör, melyet az iskola követőjének – hosszas meditációt követően – egyetlen mozdulattal kell megvalósítania. Míg hagyományosan az ensōt levegőbe, homokba vagy papírra tintával rajzolják, Nagy Dániel a nehéz, sík vaslemezt lazítja fel egy friss gesztussal, és plasztikát „növeszt ki” belőle.
Nagy Dániel: Ensō II-III., 2021. Fotó: Baráth-Szabó Evelin
A lemezek egy-egy részéből kikovácsolt körívek csak a tér egy bizonyos pontjából szemlélve láttatják a kör képét – így adja vissza a kemény, örök anyag, a vas a tradicionális ensō pillanatnyi mulandóságát. Míg az ensō hagyományosan a tudat és a test hosszas meditációval történő egységbe hozása utáni másodpercnyi gesztus, Nagy Dániel plasztikája esetében a röpke időbeliség a tér bizonyos pontjával azonos: a „csak akkor” jelenség átvált a kemény anyagban rejlő tünékenység „csak ott”-jára. A kalapálás során keletkezett gesztusok szándékos megtartása pedig fokozza a mű-alkotás, mint megélt pillanat(ok) reprodukálhatatlanságát.
Nagy Dániel: Ensō. Fotó: Baráth-Szabó Evelin
A három művész huszonkét kiállított műve még a Damjanich János Múzeum rendkívül tagolt és heterogén, természetes és mesterséges fényforrásokkal megvilágított Folyosó Galériájának terében is az egyszerűséget, a letisztultságot hangsúlyozza. A tárlat pedig jóval túlmutat egy vidéki múzeum szerepvállalásán: hiszen nem mindennapos történés, hogy egy közepes méretű megyeszékhely büszkén mutathat be három olyan kiváló képzőművészt, akik egyazon évben, kiemelkedő eredményekkel végeztek a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. És nem mellékes az a tényező sem, hogy a ma már Budapesten élő alkotók művészi pályája abban a városban indult el, ahol a képzőművészet magas szintű megbecsültségének évszázados hagyománya van a 2022-ben százhúsz éves Szolnoki Művésztelep és a megyeszékhely kulturális intézményeinek példaértékű művészettámogatása révén.
Expozíció – Czagány Ivett, Kecső Kristóf és Nagy Dániel kiállítása 2023. január 29-ig látható a Damjanich János Múzeum – Folyosó Galériájában (5000 Szolnok, Kossuth tér 4.).
