Szín-tükör III.
A bajai Eötvös József Főiskola Kortárs Galériájában rendezett önálló kiállítás a festőművész azon műveiből nyújt válogatást, melyek a vízparti emlékek látványához köthetők. A festmények a szentendrei műteremből Bajára érkezve, a két Duna-parti települést egy Tisza-parti emlékkel kötik össze.
A helyszín elnevezése: Boszorkánysziget – mely a kiállításnak címét adja – misztikus atmoszférát áraszt, s termékeny közeget teremt a képzelőerő szabadjára engedéséhez. A kiállított festményeken azonban ebből semmit sem látunk, nem álomképek és nem víziók jelennek meg. A művész kapcsolódó leírásából tudjuk, és a valóságtól elrugaszkodott színekből sejthetjük csupán, hogy a megfestett természeti jelenségek személyes érzelmeket is megtestesítenek. Semmi sem direkt, csupán csak sejthető módon.
A képeken megjelenő vízpartok és vízfelületek káprázatos látványa próbára teszi a szemünket és a megfigyelésünket. Knyihár Amarilla vízparti látványélményei nemcsak Szegedhez vagy Szentendréhez, hanem Bajához is szorosan kötődnek. A képcímek is erről tanúskodnak, a művek pedig érzékletesen elevenítik meg a genius locit, azaz a hely szellemét. A Petőfi-sziget, Baja ikonikus helyszíne – a Boszorkányszigethez hasonlóan – inspirációs forrást jelent az alkotó számára.
A természetből kiinduló művek tehát egyben a művész szubjektív világát is megjelenítik. Figyelmével fürkészi a természet látható csodáit: a víztükör felszínét, a hullámok fodrozódásait, melyek saját érzelmei rezdüléseinek is megfeleltethetők. Egyszerre tűnik fel bennük a láthatatlan, mélyen megélhető belső valóság.
Knyihár Amarilla festészete sorozatokra tagolódik: egy-egy képtémát festményfolyamokban bont ki. Ezek pedig igen sokszínűek: foglalkozik az absztrakcióval, a női szerepekkel, és rendre vizsgálja a különleges fény–árnyék jelenségeket a legkülönfélébb természeti közegekben. A víztükör és az ablak témája pedig időről időre visszaköszön képein. Ezekben a témákban a végtelenségig bontható, izgalmas lehetőségeket talált, melyekkel számos kompozíciójában foglalkozik. A látvány mindig magával ragadó, és gyakran elgondolkodtató, mivel különféle irányú nézetek és térrészletek variációit bontogathatjuk bennük. Olyan komplex tájképek ezek, melyek a külső mellett belső világokat is sejtetnek.
A kiállítás szempontjából a tükröződés hangsúlyos jelenségének magyarázatát, saját gondolatmenetét az alkotó következőképpen foglalta össze: „A tükröződés egy elvont látvány, tulajdonképpen absztrakciós folyamat, melyben a torzult vagy fordított kép érdekelt. Az a kép, mely a tükröződő felület függvényében különböző fényviszonyok hatására módosul, nem pontosan kivehető képet ad a valóságról. A tükröződés által a gondolatainkban megalkotott kép egy következtetés. Abban az esetben, ha csak a tükröződő felületet látjuk, az eredeti látványt nem, akkor csak a tükörképből következtethetünk a valóságra. Ezért egyfajta alkotói folyamat zajlik le a nézőben, egy képzettársítás, mellyel a valóságot kénytelen elképzelni. A tükörkép és az elképzelt tér között számos szubjektív tartalom kaphat helyet, illetve a néző személyes térélményei befolyásolják a képalkotást, a tapasztalt emlékképei alapján. A valóságos látványtól oly módon is eltávolítom a nézőt, hogy a természetes eredeti színállásokat megváltoztatom, felfokozom a színintenzitást, vagy a tónust megfordítom, amellyel expresszív vagy álomszerű, szürreális színvilágot alakítok ki.”
A tükröződések torzító hatása, a tükröződő felületek által módosuló, absztrahálódó téri látvány rögzítése egyben művészi kihívást is rejt. A tükröződés, a tükör fogalma megkerülhetetlen művészi metafora is, mivel minden mű ablakot jelent egy másik valóságra. A tükröződés esetében a látványhoz millió szubjektív tartalom tapad, ami a néző gondolatában indul működésbe. Ugyanígy működik az árnyék is, ami egy másodlagos kép, valaminek a vetett megjelenése.
A tárlat azonban más aspektusból is elgondolkodtatja a látogatókat. Manapság a mindennapok sodrásában egyre ritkábban állunk meg már egy kép vagy természeti jelenség előtt. Knyihár Amarilla Boszorkánysziget című bemutatója nagyszerű alkalmat teremt arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és belevesszünk a látványba, melyen keresztül a festmények felületének hömpölygését, az áramló víztömeget és a rajta megcsillanó fényjelenségeket figyelhetjük meg. A festmények láttán nemcsak az említett művészetfilozófiai kérdésekről gondolkodhatunk, vagy nem pusztán a technikai bravúrokon csodálkozhatunk el, hanem belső világunkra is ablakot nyithatunk. De nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a természet, melyből minden mű ered, és mellyel minden kiállított kompozíció foglalkozik, milyen fenséges és lenyűgöző. A kortárs művészet egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy érzékekre és érzelmekre ható élményt jelent, és aktualitásokra reflektál. Saját környezetünkre adott reakcióink ugyanis a jövőnket határozhatják meg. Ez pedig az egyik legfontosabb téma, amivel foglalkozhatunk.
Knyihár Amarilla Boszorkánysziget című kiállítása a bajai Eötvös József Főiskola Kortárs Galériájában 2021. november 18-ig látogatható.
