Klimó Károly: Egység a különbözőségben című kiállítása az acb Plusban
1936-ban született a magyar festészet informel ágának kiváló alkotója, Klimó Károly. A magyar Képzőművészeti Főiskolát 1956 és 1962 között végezte Bernáth Aurél növendékeként. Nehéz örökséget cipelt, hiszen a bernáthi oktatás erősen konzervatív volt, annak dacára, hogy a Mester a maga fiatalságában bizony ugyancsak végigjárta az akkori avantgárd grádicsait is. Ebből a festészeti előképzésből azonban Klimó tökéletes technikai és kompozíciós készlettel érkezett meg a hatvanas-hetvenes évek már megújulásra kész közegébe. Hamar felismerte útját és helyét, melyet a szabad absztrakció, az organikus absztrakt és az informel világában találta meg.
A hetvenes években s a nyolcvanas évek fordulóján maradtak el a figuratív elemek, és változott az életmű világa. A színvilág ekkor elsősorban a földszínek, a barnák, a feketék, az okkerek tartományaiban jelentkezett. Ekkor merült fel vele kapcsolatban Tàpies neve (Az ember
és árnyéka című, 1988-as alkotás jó példa erre), majd később, az organikusság és az expresszív kifejezésmód felerősödésével inkább Emil Schumachert emlegették előképként és kötődési pontként. Különböző nagy hazai és a megújító jellegű tárlatokon (Frissen festve, Radikális eklektika) a nyolcvanas évektől folyamatosan jelen van, és a nemzetközi kiállítási életbe is bekapcsolódik. Ekkor készülnek a maga által tűzképeknek nevezett munkái. Ennek az időszaknak a képcímei is a tűz jelenlétét idézik fel a műveken: Tüzek a tájban, Kis lángok, Futótűz.
A nyolcvanas-kilencvenes években, miközben tanítani kezd a Képzőművészeti Egyetemen (akkor még főiskola), számos izgalmas könyvillusztrációja készül, mint Sade Justine-je, vagy a Thomas Bernhard-kötetek, illetve az Antonin Artaud verséhez készült, Velem a kutyaisten című sorozata. Ezeknél az illusztrációknál, melyeket bátran nevezhetünk önálló képi világú műveknek, rendkívül oldott formában, de felbukkan a figurativitás is. Az alkotó, akit az irodalom, jelesül a huszadik századi európai irodalom erősen vonz, épp ezért vállal illusztrációkat. Így Musil Törless iskolaévei című kisregényét is illusztrálta. Ennek kapcsán ismerkedett meg Musil más írásaival is. Így találta meg az író Naplójában azt a fontos idézetet, mely számára akár ars poeticaként is felfogható: „Semmiféle művészi felismerés nem léphet fel a teljes igazság igényével.”
Ebben az időszakban – azaz a kilencvenes évek végén – Földényi F. László több írást is szentel Klimó művészetének. A labirintusfestészet című kis tanulmányában (Földényi F. László: A testet öltött festmény, Jelenkor, 1998) így ír a művekről: „A kép és környezete közötti feszültséget kioltotta a képi világ belső, nem vizuális eredetű feszültsége. Miben mutatkozik meg ez a feszültség? Ha egy mondattal kellene felelni: abban, hogy Klimó Károly festményei már-már megszállottan próbálják felülmúlni önmagukat. A látvány pompázatossága ezért kétértelmű: minél több réteg, szín, forma rakódik egymásra, annál inkább hatalmába keríti a nézőt az az érzés, hogy a rétegződések végső célját testi szemmel sohasem lehet megpillantani.”
Klimó ebben az időben alakította ki mindmáig jellemző, az informellel erős rokonságot mutató, kollázsszerű alkotói módszerét. Papír- vagy vászonalapú munkáin többszörözi a felületet, nem pusztán inpasto festéssel – azaz vastagon kezelve a festékanyagot –, hanem újabb és újabb anyagrétegeket, legtöbbször papírokat ragaszt a már kialakult felületre, melyek újrafestése által szinte plasztikus képek jönnek létre. Ezeket a rétegeket gyakran visszatépkedi, vagy más módon avatkozik bele a kialakult felületbe. Ettől válik mágikussá, szinte labirintusszerűvé (Földényi F. László kifejezésével) a mű. A vörös-feketék gomolygásai, az arany és a barnás színek mély, antik szellemi élményt is kínálnak a nézőnek.
„Egyaránt kedveli a bonyolult képépítést és a kihagyásokra épülő, egy-egy gesztusból megteremtett tiszta felületeket. Kiszámítottság és spontaneitás, drámai erő és lírai finomság, expresszív és meditatív elemek együttesen jellemzik. A művek rétegzettsége által kibontakozó, sokszorosan összetett, »dús« képfelszín és az erőteljes színhasználat (élénkvörös, sárga, sötétkék, éjfekete) felfokozott érzelmi hatást kelt a nézőben” – írja róla Iványi Bianca. Művészetének fontos eleme az egyensúly az égi és földi világ vagy az anyagi és a transzcendens között. Mágikus és emelkedett munkái mellett látjuk a föld, a pernye, a tűz, az égett anyagok „valóságát” kifejező alkotásokat. Erről egy beszélgetés során így vallott: „Nem azt jelenti, hogy egy művész tételesen vallásos. A művész, amikor a vízióit a fejében megteremti, akkor abban egy olyanfajta transzparencia van, ami túlmegy a valós életen. Túl kell lépni azokon a hétköznapi viszonyokon, amik a dolgokhoz fűznek. Szavakkal sokszor közvetíthetetlen élmény birtokában lenni; ez a transzcendencia.”
2023 májusában rendezi meg az acb Galéria azt az életműmetszetet bizonyos értelemben összefoglaló kiállítást, melyben Klimó Károlynak a galéria tulajdonát képező és az elmúlt évekig szinte minden fontos korszakát felölelő anyagát mutatja be. Itt papíralapú művek, festmények egyaránt láthatók. Erről a kiállításról, a számára fontos bemutatóról a művész így nyilatkozott: „Számos nagyobb kül- és belföldi kiállítás után, melyek közül csak kettőt említek meg, a németországi Erlangenben, az ottani Kunsthalléban bemutatott, majd 2020-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay-termében megnyílt kiállításokat, melyek után most a budapesti acb Galériában rendezik meg a tárlatomat. A fent felsoroltakra az volt jellemző, és ezt a gondolatmenetet követi az acb Galéria nagy kiállítótermében május 4-én megnyíló tárlatom is, hogy tematikailag mini tükörképét nyújtsa immáron közel hatvanéves pályafutásomnak. Az életmű különböző, de alapvetően sokféleségében is egységes és karakterisztikus momentumaiból kiemelve egy-egy művet, és ezzel visszatükrözni az életművet.”
A Galéria koncepciója erről a kiállításról a következő: „Az acb Galéria a művész tulajdonában lévő műveit mutatja be, ezúttal számos közgyűjtemény, külföldi és belföldi magángyűjtemény anyagából nem szerepelnek munkák a kiállításon. A hetvenes-nyolcvanas évek már érett, a korra jellemző modern törekvések szellemében készült anyagkollázsok és papírmunkák, majd a kilencvenes évektől egy inkább táblaképben megvalósult műegyüttes, illetve papírkollázsok képviselik Klimó akkori munkásságát. Az előtérben mintegy triptichonként bemutatott, a művészre jellemző piros, szürke, fekete koloritban megfogalmazott három nagy méretű mű fogadja a látogatót. A kiállítás érdekes és figyelemre méltó válogatás Klimó Károly művészetének utóbbi korszakából.” Az Egység a különbözőségben cím utal Klimó pályájának egységes, ám formailag gyakran egymástól eltérő mivoltára.
A kortárs magyar festészet színes palettáján egyéni és össze nem téveszthető stílusjegyeivel Klimó Károly meghatározó alakja a hazai művészeti szcénának. Töretlen és konzekvens festői világa, festői nyelve nem véletlenül állt példaként tanítványai előtt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol több mint egy évtizedet töltött el mesterként, de az új festőgenerációk is értékelik, figyelemmel követik munkásságát. Generációjának tagjaival együtt sikeresen integrálta a magyar festészetet, a magyar képzőművészetet az európai művészeti színtérre, művei így nem csupán a hazai, hanem a nemzetközi képzőművészeti élet fontos darabjaivá is váltak. Az acb Galéria nemcsak a mester munkásságát, hanem közvetve hatását is érzékeltetni kívánja az életmű-kiállítással.
A szerző képzőművész, művészeti író
Fotók: Tóth Dávid, az acb Galéria jóvoltából.
Klimó Károly: Egység a különbözőségben acb Plus (1067 Budapest Eötvös utca 2., bejárat a Király utca felől) 2023. máj. 05. – jún. 16.
