A Kossuth-díjas ötvös-szobrászművész Madarassy István többgenerációs művészcsalád fia. A jeles ötvösművész-szobrász édesapa – akinek néhány szép alkotása megtekinthető az 1938. évi Eucharisztikus Kongresszust felidéző jelenlegi vigadóbeli kiállításon – szárnyakat hagyott örökül fiának, szárnyalni a legfőbb értékek, az Igaz, a Jó, a Szép, vagyis Isten felé. És Madarassy István komolyan vette ezt az örökséget. Párhuzamosan dolgozik a második világháború pusztításai során összetört nagyszerű művészi alkotások életre keltésén és önálló vörösréz szobrászi alkotásokon, amelyek a magyar és az európai szellemi élet kimagasló egyéniségeit jelenítik meg, köztük a magyar szenteket, mindenekelőtt Szent Istvánt és Gizella királynét, amely alkotások 2000 óta a Vatikán gyűjteményét gazdagítják.

Madarassy István harminc esztendeje Dante Alighieri Isteni Színjátékának csodálatában él. Figyelme az 1990-es évek elején fordult Dante halhatatlan műve felé.

1994-ben küldte el a ravennai Dante Biennáléra a Pokol kapuja című vörösréz szoborképét, amely aranyérmet kapott. Ezt követte 1996-ban a Purgatórium kapuja, 1998-ban pedig a Paradiso kapuja című alkotása. 2010-ben meghívást kapott a Pokol 34 énekének megjelenítésére, amelyeket a következő évben Dante egész alakos vörösréz szobrával együtt be is mutatott a firenzei Dante-házban. 2013-ban már a Purgatórium 33 énekének látomásait ábrázolta szoborképein, 2016-ban pedig az Isteni Színjáték betetőzését, a Paradiso boldogságát, az Istenlátás káprázatos örömét fénylő tűzecsettel mintázott, aranyfényű vörösréz lapokra hegesztett szoborképeken jelenítette meg.

A Madarassy István száz, egyenként 25 × 25 centiméteres szoborképéből az Országút Dante-számába illusztrációként választott alkotások híven reprezentálják a művész lírai egyéniségének szeretet vezérelte, festői látomását. 

Madarassy István: Pokol II. ének

„A Pokol képeit úgy képzeltem, hogy visszafogottabbak színeikben, szürkések, kékes a világuk, csak a figurák színesebbek. A Purgatóriumban tisztítótűz van, itt a bíbor színek, a narancssárgák, a pirosak dominálnak. A Paradicsom pedig már a fény világa, a fények játéka, az ezüstök és aranyak sugározzák az üzenetet” – vallja a művész.

Madarassy István: Purgatórium IX. ének

Dante túlvilági utazása a sűrű sötét erdőben kezdődik, ahol útját állja a három vadállat, amely az emberiség legfőbb bűneit, a gőgöt, az irigységet és a kapzsiságot jelképezi. Vergilius vezetésével túlvilági útra indul, hogy lássa a korábbi korszakok sikeres embereinek sorsát.
A Pokol és a Purgatórium borzalmaiban szenvedő neves személyiségekkel való párbeszéd után fiatalkori szerelme, Beatrice fogadja a Paradisóban, ahol Isten káprázatosan fénylő ragyogása, „a Szeretet mozgat napot és minden csillagot”. Itt találkozik I. Károly magyar király (1301–1342) édesapjával, a fiatalon meghalt Martell Károly (1272–1295) megkoronázott magyar királlyal, Magyarországi Mária nápolyi királyné elsőszülött fiával.

úgy tekinték megint a fény felé föl,

  mely annyit ígért; s „Szólj! Ki vagy?” – köszöntem,
  mint nagy indulat bilincset ha széttör.
Mily nagyra, szépre gyúlt ki az örömben,

  amelyet benne beszédemre láttam
  kelni, friss örömöt az ős Özönben!
„Lenn nem sok évig éltem” – szólt e lángban –
  „de, hogyha tovább éltem volna lenn,
  most kevesebb baj lenne a világban.
(…)

S a világ látta, hogy homlokomon van
  ama föld koronája, hol az osztrák
  partoktól elvált Duna vize csobban.

(Paradicsom VIII. ének – Martell Károly, Babits Mihály fordítása)

A költő a koronás magyar királyt köszöntötte Martell Károlyban a Paradisóban éppen úgy, mint Firenzében 1294-ben, amikor együtt fogadták Martell Károly királyi szüleit. Politikai nézeteik akkor és a mű írásakor is azonosak voltak. A költő az igazságos, az ideális uralkodó eszményképét látta Martell Károlyban kora sötét politikai légkörében. A Paradisóban ő az egyetlen uralkodó, akivel a költő találkozik.

A Paradicsom XIX. énekében így kiált fel a költő:

Óh, boldog Magyarország! csak ne hagyja
    magát félre vezetni már…

(Babits Mihály fordítása)

Ezt üzeni a szobrász Madarassy István tűzecsettel alakított fénylő alkotásán a ma emberének is!

Borítókép: Madarassy István szoborképe, Paradicsom VIII. ének Fotók: Áment Gellért