Baranya megye háromszázegy településének zöme az aprófalvas kategóriába tartozik, tekintve, hogy több mint kétszázban a népesség lélekszáma nem éri el az ötszáz főt. Ez nem egyedi az ország déli, délnyugati és északkeleti vidékén, s inkább a településhálózat sűrűségére, mintsem a történetiségre vezethető vissza. Középkori adataink a településszerkezet tekintetében rendkívül hiányosak, lényegében csak a török időt követő korszakokat érintve jelentékeny a kutatás. Ami bizonyos, az aprófalvakban a népességfogyás jelenti ma a legfőbb gondot, hiszen az itt élőket fenyegeti leginkább az évtizedeken belül bekövetkező elnéptelenedés réme. Az aprófalvas településhálózat sajátsága, hogy túlnyomó többségben még a kis lélekszámú falvakban sem ritka a műemlék épület.

A merenye templom belső tere színesen festett (a szerző felvétele)
 

Kékre festett famennyezet Merenyében

Az, hogy a Szigetvidék Magyarország kevéssé ismert része, valószínűleg periferiális fekvésével magyarázható. Bár sokan eljutnak Szigetvárra, megcsodálják a történeti épületeket, Dél-Magyarország egyik legszebb főterét, mégsem indulnak tovább. Pedig különleges kincsekben nincs hiány.

Elméletben a műemlékeket tartjuk az épületállomány legkvalitásosabb és legértékesebb darabjainak. Még akkor is, ha műemlék és műemlék között is rengeteg a különbség. Ez nemcsak az épületek történetére, állagára, stílusára vonatkozik, hanem az ismertségére is.

Bátran állíthatjuk, nyelvileg kerékbe tört fogalmakkal, hogy ismertség és elismertség tekintetében is létezik műemlék„műemlékebb” és „legműemlékebb”.

Véleményem szerint bár a Szigetvártól keletre fekvő, Árpád-kori Merenye település festett kazettás református temploma az utóbbiak közé tartozik, valamilyen oknál fogva mégsem kapott sohasem akkora figyelmet, mint sok ormánsági kazettás templom. Tény, hogy az ormánsági református templomokról a szakirodalomban mindig több szó esett vitathatatlan jelentőségük és szükségszerű felújításuk miatt.

A régió késő barokk, illetve klasszicista stílusú templomai, amelyek a XVIII. század végén és a XIX. század első felében épültek, számos vonásukban hasonlítanak egymáshoz. De csak külsőleg. Ami egyediségüket adja, az a belső tereket díszítő festett elemek sokszínűsége. A rendkívül változatos díszítőfestés ikonográfiája a népi díszítőművészet sok évszázados hagyományaiban gyökerezik, ez természetesen nem csökkenti a festő mesteremberek sokszor magas kultúrát is idéző tehetségét.

Merenye büszkélkedhet a Szigetvidék legizgalmasabb és legteljesebben fennmaradt festett kazettás templomával. Az 1781-re datált késő barokk templom egységesen kékre festett mennyezetkazettái a csillagos égboltot szimbolizálják, már első pillantásra magukkal ragadják a belépőt. Szép motívumok jelennek meg a kórus és a padok előlapjain, a díszítés a kórusra helyezett tábla tanúsága szerint Nagyváti Ferenc munkája.

Érdemes és fontos lenne a templom melletti egykori, ma használaton kívüli és ugyancsak műemléki védelem alatt álló parókiát közösségi célokra felújítani, valamint a falu határában a főútra a kulturális látnivalót jelző barna színű táblát engedélyeztetni az úthatóságnál, ez bízvást lendítene a falu ismertségén, turizmusán.

Drávaiványi református templomának kazettái a rokokó világát idézik (a szerző felvétele)
 

Sellős kazetta Drávaiványiban

Az Ormánság festett kazettás templomai közül az egyik legszebb Drávaiványi református temploma. A Pécshez közelebb fekvő Kórós, Adorjás és Kovácshida mellett, az Ormánság „fővárosának” tekintett Sellyétől nem messze megbúvó kis falu rejti a megye egyik teljes festett enteriőrrel rendelkező templomát.

József 1781-ben kelt türelmi rendeletét követően Baranya megyében is valóságos templomépítési láz indult, a reformátusok a XVIII. század végén és a XIX. század elején több tucat templomot emeltek, a rendelet értelmében most már szilárd anyagból, tehát kőből és téglából. Ezen templomok szinte mindegyikébe jutott valamilyen festett elem, melyek száma mára erőteljesen megcsappant. Drávaiványi az üdítő kivételek közé tartozik, ahol a korabeli iparosmester képzőművészeti vénával megáldva ékesítette a templom famennyezetének kazettáit, a kórust, az előpadokat, a Mózes-széket, a papné székét. A templom felirataként szolgáló kazetta napkorong alakú keretben látható, melyből megtudjuk a templom építésének évét: 1792. A rokokó népi építészeti remekműve ez az épületbelső, melynek „sellős” kazettája egyedülálló.

A templom főhomlokzata az elmúlt évtizedekben igencsak leromlott, a héjazata is beázott, ami már a templom méltán féltett kazettáinak az épségét veszélyeztette. Aztán a nyolc ormánsági templom felújítására életre hívott programba Drávaiványi is bekerült 2014-ben, a felújítás keretében a héjazatot teljes egészében cserélték.

Személyes kötődésem is van ehhez az épülethez: az 1970-es években édesapám, Szigetvári János, Ybl-díjas építészmérnök közreműködésével újultak meg az ormánsági kazettás templomok, többek között Drávaiványi református temploma is. Nagy öröm volt számomra, hogy negyven évvel később műemlék-felügyelőként magam is részese lehettem a mi generációnk számára megadatott felújítási folyamatoknak. A közeljövőben a templom homlokzatfelújítása, majd a kazetták restaurálása lenne a sürgető feladat.