Baranya megye háromszázegy településének zöme az aprófalvas kategóriába tartozik, tekintve, hogy több mint kétszázban a népesség lélekszáma nem éri el az ötszáz főt. Ez nem egyedi az ország déli, délnyugati és északkeleti vidékén, s inkább a településhálózat sűrűségére, mintsem a történetiségre vezethető vissza. Középkori adataink a településszerkezet tekintetében rendkívül hiányosak, lényegében csak a török időt követő korszakokat érintve jelentékeny a kutatás. Ami bizonyos, az aprófalvakban a népességfogyás jelenti ma a legfőbb gondot, hiszen az itt élőket fenyegeti leginkább az évtizedeken belül bekövetkező elnéptelenedés réme. Az aprófalvas településhálózat sajátsága, hogy túlnyomó többségben még a kis lélekszámú falvakban sem ritka a műemlék épület.
Kékre festett famennyezet Merenyében
Az, hogy a Szigetvidék Magyarország kevéssé ismert része, valószínűleg periferiális fekvésével magyarázható. Bár sokan eljutnak Szigetvárra, megcsodálják a történeti épületeket, Dél-Magyarország egyik legszebb főterét, mégsem indulnak tovább. Pedig különleges kincsekben nincs hiány.
Elméletben a műemlékeket tartjuk az épületállomány legkvalitásosabb és legértékesebb darabjainak. Még akkor is, ha műemlék és műemlék között is rengeteg a különbség. Ez nemcsak az épületek történetére, állagára, stílusára vonatkozik, hanem az ismertségére is.
Bátran állíthatjuk, nyelvileg kerékbe tört fogalmakkal, hogy ismertség és elismertség tekintetében is létezik műemlék, „műemlékebb” és „legműemlékebb”.
Véleményem szerint bár a Szigetvártól keletre fekvő, Árpád-kori Merenye település festett kazettás református temploma az utóbbiak közé tartozik, valamilyen oknál fogva mégsem kapott sohasem akkora figyelmet, mint sok ormánsági kazettás templom. Tény, hogy az ormánsági református templomokról a szakirodalomban mindig több szó esett vitathatatlan jelentőségük és szükségszerű felújításuk miatt.
A régió késő barokk, illetve klasszicista stílusú templomai, amelyek a XVIII. század végén és a XIX. század első felében épültek, számos vonásukban hasonlítanak egymáshoz. De csak külsőleg. Ami egyediségüket adja, az a belső tereket díszítő festett elemek sokszínűsége. A rendkívül változatos díszítőfestés ikonográfiája a népi díszítőművészet sok évszázados hagyományaiban gyökerezik, ez természetesen nem csökkenti a festő mesteremberek sokszor magas kultúrát is idéző tehetségét.
Merenye büszkélkedhet a Szigetvidék legizgalmasabb és legteljesebben fennmaradt festett kazettás templomával. Az 1781-re datált késő barokk templom egységesen kékre festett mennyezetkazettái a csillagos égboltot szimbolizálják, már első pillantásra magukkal ragadják a belépőt. Szép motívumok jelennek meg a kórus és a padok előlapjain, a díszítés a kórusra helyezett tábla tanúsága szerint Nagyváti Ferenc munkája.
Érdemes és fontos lenne a templom melletti egykori, ma használaton kívüli és ugyancsak műemléki védelem alatt álló parókiát közösségi célokra felújítani, valamint a falu határában a főútra a kulturális látnivalót jelző barna színű táblát engedélyeztetni az úthatóságnál, ez bízvást lendítene a falu ismertségén, turizmusán.
Sellős kazetta Drávaiványiban
Az Ormánság festett kazettás templomai közül az egyik legszebb Drávaiványi református temploma. A Pécshez közelebb fekvő Kórós, Adorjás és Kovácshida mellett, az Ormánság „fővárosának” tekintett Sellyétől nem messze megbúvó kis falu rejti a megye egyik teljes festett enteriőrrel rendelkező templomát.
József 1781-ben kelt türelmi rendeletét követően Baranya megyében is valóságos templomépítési láz indult, a reformátusok a XVIII. század végén és a XIX. század elején több tucat templomot emeltek, a rendelet értelmében most már szilárd anyagból, tehát kőből és téglából. Ezen templomok szinte mindegyikébe jutott valamilyen festett elem, melyek száma mára erőteljesen megcsappant. Drávaiványi az üdítő kivételek közé tartozik, ahol a korabeli iparosmester képzőművészeti vénával megáldva ékesítette a templom famennyezetének kazettáit, a kórust, az előpadokat, a Mózes-széket, a papné székét. A templom felirataként szolgáló kazetta napkorong alakú keretben látható, melyből megtudjuk a templom építésének évét: 1792. A rokokó népi építészeti remekműve ez az épületbelső, melynek „sellős” kazettája egyedülálló.
A templom főhomlokzata az elmúlt évtizedekben igencsak leromlott, a héjazata is beázott, ami már a templom méltán féltett kazettáinak az épségét veszélyeztette. Aztán a nyolc ormánsági templom felújítására életre hívott programba Drávaiványi is bekerült 2014-ben, a felújítás keretében a héjazatot teljes egészében cserélték.
Személyes kötődésem is van ehhez az épülethez: az 1970-es években édesapám, Szigetvári János, Ybl-díjas építészmérnök közreműködésével újultak meg az ormánsági kazettás templomok, többek között Drávaiványi református temploma is. Nagy öröm volt számomra, hogy negyven évvel később műemlék-felügyelőként magam is részese lehettem a mi generációnk számára megadatott felújítási folyamatoknak. A közeljövőben a templom homlokzatfelújítása, majd a kazetták restaurálása lenne a sürgető feladat.
