Ez a madár az a madár,
amely mindig fölöttünk száll?
Vagy csak egy közös denevér,
amely gazdáinak remél?
Ezek azok a színes betűk,
amiket képernyőre vetünk?
Ezek azok a szótagok,
azok a szerelmes szólamok,
melyeket minden nappal s éjjel
suttogunk együtt buja kéjjel?
Ez az a feszülő versezet,
csodákra képes szerkezet,
amely érintésre robban,
mindennap erősebben, jobban?
Ez a madár az a denevér,
e betűk azok a szótagok.
Az a vers ez, amely robban.
Ma, holnap és mindig.
Minden korban.
/Indulókép: Falikép Indonéziában, Balin Fotó: Pixabay/
