a viasz hangján szólok
amit mondani készülök
félkész gondolat
láttam amint a gyertyaláng
utánanyúlt a fénynek
egy testben maradtak
ím az önátadás a túlélés útja
beszélni kell a hallgatás
tünetmentes hazugság és
minek alkudozni ostobán
nem veszek részt a lakomán
hogy is mehetne be a magamfajta
kínos gyönyörrel lestem a távolba
melletted is féltem a félnivalótól
irgalmas voltál mint akit felháborít
ha igazságtalanul
kel fel és nyugszik le a Nap
milliárd évekig
az agyagot megszárítja
és elolvasztja a viaszt
de tudom rászed majd a harmadik Fiad
számba rágja nyelvemre ölti vigaszod
