Krisztus után 1978-ban
óesztendő napján
vérben és fagyban
sírtam éppen – Te dédelgess most is
nézz vissza rám
szemközt az utcán
világméretű zűrzavar
nem engem ütnek mégis felriadok
lélegzetenként ellenőrzöm vajon létezel
és én én is vagyok most megvallom
hamis istennek áldoztam
a vezeklők közt ébredtem
üss verj büntess engem
irgalmatlan eltévedésem
meglátja színed valaha
fekete-fehér szemem
és ti mind e világ fiai
mit álltok itt bámulva vidáman
ha a vaságyon énekeltem
a vérpadon is énekelek
tavaszköszöntő éneket
a földre hajolt Istennek
/Fotó: Fortepan/Ebner/
