lépésről lépésre hosszabbodik
az út előttem
mily nehéz hinni hogy a nyomokon
egyszer megérkezem
és akkor ott azt mondom Neked
szomjazom hellyel kínálsz
a barátom leszel s amikor a Vörös-tenger
felől a szelek hangolni kezdenek
összecsapjuk tenyereinket – hát Te is
Te is szereted a Bach-fúgát
rendelünk hozzá vacsorát
hasonlatokból estélyi ruhát
öltök s te megfésülöd hajamat
ez lesz a nap amikor
leoldod lábamról a láncot
és felszárad a Don
a Duna Mohácsnál és Isonzón
az arkangyal már trombitál
összejátszunk te megrengeted
a Földet én mostantól fogva
mosdok mint esőben a verebek
mostantól fogva Melletted
/Indulókép: Pixabay/
