mert ismét égnagyságú
este lett – ilyen az
ember olykor feltárja
mezítelen védtelen bizalmát
az alávetettségnek – s mint
kegyelemről álmodó rabok
botra faragták testedet
csak az ajkuk volt szabad
szájról szájra ácsolt szavak
szóródtak földre égboltra
és Isten nyelve összeforrt
ha itt lapozni kell tovább
Betlehembe Egyiptomba a templom
ormára máris elkap a tériszony
én csak a tölgyfán ismerem
a Jákob-járatot a félhomályhoz szokott
szemem angyalt sereget nem látott
de megtörtént hogy kívántam
több ízben is a halált
hogy tán a másvilágon lelkem megnyugszik
de Te végül elhagytad Galileát
mert megszeretted Jeruzsálem hegyeit
