A Goldziher Ignác Zsidó Történeti és Kulturális Kutatóintézet első nyilvános (a pandémia miatt online) rendezvénye 2021. június 28-án zajlott le, amely Trianon és a zsidóság kapcsolatát vizsgálta. A frissen alakult intézetet a Mazsihisz, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (ORZSE) és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár (MILEV) hozta létre azért, hogy a zsidósággal kapcsolatos kutatásokat végezzen a különböző tudományágak (történelem, politikatudomány, szociológia, pszichológia, filozófia, művészettörténet stb.) területén. Az Intézet alapvető és deklarált célja a zsidó közösséget leginkább érintő és foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatos elméleti és empirikus kutatások végzése, az eredmények közzététele és azok integrálása a magyar és nemzetközi tudományosságba. Az Intézet élén kuratórium áll (ennek vezetője Toronyi Zsuzsanna, a MILEV igazgatónője), és jelenleg három kutató tevékenykedik e kereteken belül: Félix Anikó szociológus (ő az operatív-szervezői munkát is ellátja), Konrád Miklós és Novák Attila történészek. Az Intézet első rendezvénye – tulajdonképpen kapcsolódva a tavalyi százéves megemlékezéssorozathoz – a Trianon és a zsidók címet viselte. A Hatos Pál történész (az NKE EJK Közép-Európai Kutatóintézet vezetője), Karády Viktor szociológus (a CEU emeritus professzora) és Kelemen Ágnes történész (a Cseh Akadémia Masaryk Intézet és Levéltár kutatója) részvételével zajló beszélgetést Novák Attila moderálta. Szeptembertől minden hónapban terveznek kerekasztalbeszélgetést egy-egy fontosabb történelmi témáról – remélhetőleg immár valós fizikai jelenléttel.
Az újonnan alakult Intézet azért választotta ezt a témát, mert olyan nagy jelentőségű történelmi eseményről akart eszmét cserélni, amelyben a magyar zsidóság sorsa nem vált el a magyar történelemtől, attól az országtól, amelyben élt, s amelynek integráns részét képezi. A beszélgetés során a résztvevők a témakör legfontosabb kérdéseit vitatták meg, kitérve olyan tényekre, mint a felekezeti számok Trianon előtt és után, az utódállamok hozzáállása, a zsidó vallási áramlatok arányszámának megváltozása a trianoni Magyarországon. Koncepcionális eltérések nem voltak a rendkívül érdekes párbeszéd résztvevői közt, inkább a hangsúlyokat helyezték másra. Hatos Pál, a korszakkal foglalkozó több, nemrég megjelent kötet szerzője plasztikus erejű példatárral világította meg a zsidóság történelmi szerepét az impériumváltás és megannyi más mozzanat kapcsán. Kelemen Ágnes a numerus clausus miatt külföldön (így Olaszországban és Palesztinában) tanuló (illetve oda kényszerült) magyar zsidó diákokról beszélt. Karády Viktor pedig a korszak magyar zsidó társadalomtörténetét elemezte. Egyikük sem tért ki a kényes kérdések elől, például mindenki válaszolt arra, hogy a Trianon utáni magyar revíziós politikának milyen összefüggései voltak (lehettek) a későbbi zsidótörvényekkel, illetve a vészkorszakkal, a magyar zsidóság jelentős részének elpusztításával. Felmerült az a kérdés is, hogy Trianon emlékezetét mennyiben a magyar középosztály hordozta, és ebben a magyar zsidóság hogyan és milyen módon vett részt. A panel résztvevői beszéltek arról is, hogy az utódállamokban a helyi nemzeti politikai elitek hogyan próbálták felerősíteni a magyar zsidóság disszimilációs tendenciáit, hogy őket a magyarságról leválasszák. A rendezvény nagy érdeklődést váltott ki, ami jelzi, hogy a Goldziher Intézetnek van keresnivalója a magyar tudományos és kevésbé tudományos nyilvánosságban.
A beszélgetésről készült felvétel itt látható.
Nyitókép: A Budapest Kazinczy utcai ortodox zsinagóga belső tere. A Löfler Sándor és Béla tervezte épület (1912-1913) a magyar szecesszió egyik legszebb-legeredetibb alkotása.
