Abban mindenesetre még a legszigorúbb szakértők is egyetértenek, hogy a tehetség, mint eredendő gnózis, taníthatatlan – az vagy van, vagy nincs. Számos géniusz autodidakta módon fejlesztette önmagát, úgy, hogy csekély, vagy akár semmiféle formális oktatásban nem részesült. Ennek háttérokai többnyire a nehéz élethelyzetek vagy rossz anyagi körülmények, vagy szimplán csak az, hogy a művész nem érezte szükségét tanulásnak, hiszen már tudta, milyen irányba fog elindulni. Előfordult olyan is, hogy már pályája elején meghaladta kortársait, vagy épp a hagyományos művészeti technikákat, esetleg a korspecifikusan elérhető edukációs lehetőségeket. Ők a nagy újítók, akik azóta többnyire bekerültek a művészet történelmébe, még ha kortársaik – akik neve nem mindig maradt fenn –, nem is fogadták el annak idején tevékenységüket. Bemutatunk néhány olyan írót és festőt – a teljesség igénye nélkül –, akik autodidakta módon sajátították el a szakmát, életük egészét munkáiknak szentelték, mély nyomot hagyva a világban.

Jane Austen olyan korszakban élt, amikor a nők oktatását nem tekintették fontosnak. Az írónő rengeteget olvasott, ez maradt az egyetlen lehetőség az önképzésre. Apjától és idősebb testvéreitől kapott pénzt, hogy anyagokat gyűjtsön, és tizenéves korára Austen már különféle irodalmi stílusokkal kísérletezett. A mezőny másik képviselője Mark Twain, akinek az azóta híressé vált mondása magáért beszél: „Soha nem engedtem, hogy az iskoláztatásom megzavarja a tanulmányaimat.” Az ikonikus író és humorista édesapja halála után, tizenkét évesen kénytelen volt otthagyni az iskolát, és munkát találni, ám emiatt művészete nem hanyatlott, éppen ellenkezőleg, kiteljesedett. Jack Londonnak is kevés ideje jutott oktatásra, már tízévesen alkalmi munkákat kényszerült vállalni. Tizenhárom évesen tizenkét–tizennyolc órákat dolgozott. Makszim Gorkijhoz sem volt kegyes a sors, megpróbáltatásokkal teli élete minden művében tükröződik. Fiatalon maradt árván, igen nagy szegénységben nevelte a nagyanyja, tizenkét évesen megszökött otthonról, és öt éven keresztül utazott az Orosz Birodalomban, és zömében csavargóként élt. A neves horroríró, H. P. Lovecraft gyermekkorát rossz egészségi állapota árnyékolta be, ritkán járt iskolába, így maradt ideje olvasásra, valamint a csillagászat és a kémia tanulmányozására. H. G. Wells csak tizenegy éves korában hagyta ott az iskolát, profi krikettező édesapja sportsérülése miatt. A bevételkiesés miatt Wells különböző gyakornoki munkákat vállalt egy népszerű belvárosi férfiruhaboltban. Utált ott lenni, megvetette ezt az elfoglaltságot, ugyanakkor ezen élmények ihlették több művét is.

A hazai önképző géniuszok közül meg kell említenünk a Kossuth-díjas polihisztor Kassák Lajost, aki író, költő, műfordító és képzőművész volt, mindemellett a magyar avantgárd mozgalom meghatározó alakja. Veres Péter is idetartozik, akit a szegényparasztság érdekeiért fellépő népi íróként és politikusként ismerünk, a maga idejében az egyik legnépszerűbb közéleti személyiség volt.

Született tehetségek igluja

Lapunk minden fontosabb kulturális megmozduláson jelen van, így július 22. és 31. között a Művészetek Völgyébe, Kapolcs központjába érkezik az Országút, hogy felhúzza kultúrigluját, mely tizenkét napon keresztül nyitva lesz az érdeklődők előtt. A helyszínen író-olvasó találkozóra, pódiumbeszélgetésre és exkluzív könyvbemutatóra is sor kerül, valamint kedvezménnyel szerezhetők be az Országút kulturális lap legfrissebb számai, valamint a szépirodalmi műveket felvonultató Országút Antológia.

Az autodidakta művészek sorában a festészet terén megemlíthető a tragikusan rövid életű Vincent van Gogh, aki minimális képzésben részesült, ám többéves tapasztalattal rendelkezett a művészvilágban. Fiatalkorától édesanyja és családja nevelőnője tanította, miután az otthonon kívüli oktatásra tett kísérletek kudarcba fulladtak. Tizenhat évesen műkereskedői asszisztensként állt munkába.

Henri Rousseau csak 1884-ben, negyvenévesen kezdett el komolyabban festeni, minden előképzettség nélkül. Felnőtt élete nagy részében vámügyi hivatalnokként dolgozott, rossz nyelvek szerint a hanyag munkavégzési morálja miatt nem emelkedett soha feljebb a ranglétrán, mert jobban koncentrált hobbijára, a festészetre. Kritikusai iskolázatlan festőnek nevezték.

A vizuális műfajok területéről megemlíthetjük még Frida Kahlo német fotográfust is, aki eleinte az orvosi egyetemet célozta meg, ám tanulmányai tragikus módon félbeszakadtak, amikor tizennyolc évesen majdnem halálos autóbuszbalesetet szenvedett. Kahlo lábadozása ideje alatt továbbgondolta a művészeti eljárásokat, és olyan karriert fontolgatott, amely ötvözi az orvosi illusztrátor státuszt a fotóművészettel.

Idesorolható még Henry Darger is, aki szabadidejének nagy részét a lakásában töltötte, ahol akvarellek mellett népszerű magazinokból és kifestőkönyvekből vett elemekből kollázsokat készített. Darger nem részesült művészeti képzésben; stílusát a popkultúra, valamint zaklatott neveltetése hatotta át, ugyanis nyolcéves korában egy katolikus árvaházba küldték, tizenhárom évesen pedig az illinoisi Gyenge Lelkű Gyermekek Menedékházában helyezték el.

Autodidakta művészek terén a legnagyobb forradalom talán a felvilágosodás idejére tehető, amikor is a korszak nagy gondolkodói bevezették az individualizmus fogalmát. Az akkori akadémiák még így is meg tudták őrizni hatalmukat és tekintélyüket, nem kellett számottevő lázadással szembenézniük, de ekkor már csak idő kérdése volt, hogy a nyugati művészek mikor kérdőjelezik meg ezen intézmények elzárkózó konzervativizmusát. A XIX. század adja a legkorábbi, ugyanakkor legbecsesebb példákat az újkori autodidakta művészekről.