Kiss Lajos 1987-ben nyolcvan olyan helynevet elemez a Keleti-Kárpátokon túlról, amelyeknek vagy a népesség vagy a helynév formája kapcsán magyar vonatkozása lehet (Moldva hatvannyolc, Besszarábia négy és Bukovina nyolc névvel szerepel). Következtetései lesújtóak azok számára, akik azt remélték, hogy az etelközi magyarság nyomai legalább a helynévanyagban megmaradtak: mindössze pár helynév magyar eredetű, de ezek formája sem utal korai eredetre.
Igen ám, csakhogy 2014-ben a jászvásári (Iași) Alexandru Ioan Cuza Egyetem kutatói kiadták a romániai Moldva személynévi eredetű helyneveit feldolgozó, ám teljességre nem törekvő kötetüket. Ebből kiderült,
százötven fölött van azon helynevek száma, amelyek magyar vonatkozását eddig nem is sejtettük.
A helyneveknek az idők során feljegyzett formáiból például kiderül, hogy Ghidișeni (Vaslui megye, Arsura község) neve a Hegedüs, Ghindușeni (Galac, Tulucești község) a Gyenge családnévre megy vissza. Leutești (Neamț megye, Tupilați község) Levet Miclouș (Levet Miklós) nevét őrzi.
Miután térképre vittem a magyar vonatkozású adatokat, azt láttam, hogy azok a teljes (romániai) Moldva területét egyenletesen födik le, és egyáltalán nem korlátozódnak azokra a vidékekre, amelyeken a moldvai magyarságot történetileg adatolják. Moldva olyan, mintha egy magyar ország lett volna ott valamikor, amelyik elsüllyedt.
Álljunk meg egy helynévnél, amelynél a magyar eredet feltételezése még nálam is nevetést váltott ki (nocsak, a jászvásáriak nagyobb magyarok lettek, mint én?). Bákó megyének a Vaslui-jal való határán található Burdusaci (magyarul ejtsd: Burduszács) falu, ennek nevéről azt mondják, hogy feltehetően a magyar Bodriszak ’a göndör hajúak parcellája, része’ formára megy vissza. Első említése 1555-ből való, Burdisaci néven.
Felhívom Duma Andrást, a klézsei csángó barátomat, de ő nem hallott a faluról. Csak annyit tud, hogy a bender (göndör) szőrű pulikutyát náluk Bodrinak szólítják. A keptár (bundából készült, kidíszített lájbi) nyaki részét vagy szövik, vagy bodrisz báránybőrből, azaz göndörös szőrű bundából készítik. A szöszke beszédű öreganyja mondta bodrisznak, a közmagyarban bodris lehet (a csángók egy része sziszegő, másképp szöszke nyelvjárásban beszél, az s-et sz-nek ejtik). Mivel épp buszon ül egy csapattal, András odaadja a telefont a legközelebb ülő csángó embernek, keserítsem őt is. Butak (Butacu) Ciprian lujzikalagori illetőségű, mondja, ismeri Burdusaci-ot, egy társával járt oda mezőgazdasági gépeket vásárolni. Hogy ne értsék őket az alkudozáskor a helyiek, egymás között magyarul beszéltek, de hiába, azok tudtak magyarul. Majd le is teszi a telefont, le kell szállnia.
És otthagyott engem a legnagyobb kétségek között. Ugyanis
a tiszta ortodox Burdusaci esetében a történelem folyamán nemhogy magyarul tudókról nincs említés, de még katolikusokról sem
(Moldvában a magyarok jelenlegi tudásunk szerint mind katolikusok, ám nem minden katolikus tud magyarul).
Elég az, hogy ezek után komolyan néztem utána a Bodriszak megoldásnak. Kiderült, hogy a bodor (’göndör’) szónak tényleg létezik a Duma által említett bodrisz, közmagyar bodris változata, ’göndörös hajú, szőrű’ jelentésben a magyar nyelvterület számos pontján használják. Lásd: „a kis bodris inas” (Pécsi Lapok, 1867. november 28.), „fodros ruháján, bodris haján” (Hölgyfutár, 1877. november 15.).
A Bodriszak utolsó része, az -(a)k egyszerűen a többes szám jele, csángó jellegzetesség az is, hogy a bodrisz-hoz nem az elvárt -ok, hanem az -ak forma kapcsolódik. A forrófalvi Istók Ágnes például így beszél: „üőszvel esszet szedtek mennek, s aztān tjélbe akkor ö... szabadak voltak” (értsd: ősszel összest /az összesen, mármint a nők/ szedni /betakarítani/ mentek, s aztán télbe akkor szabadok voltak).
A magyar Bodriszak-ból a románban azért jelent meg a cs végződés, mert még egy -i többesszám-jelt hozzátettek a szóhoz, nem lévén tisztában azzal, hogy a Bodriszak már maga többes számban van. (Lásd román soc, ejtsd szok ’bodzafa’ – soci, ejtsd szocs ’bodzafák’.)
A megoldás: a Bodriszok, azaz a Bodris (’göndörös hajú’) családhoz tartozók faluja. Le a kalappal a jászvásári nyelvészek előtt!
A szerző szívesen vár észrevételeket, hozzászólásokat, ezen a címen: santhaattilab@gmail.com
