A 2018-ban megalakult hazai Mesterséges Intelligencia Koalíció által – Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája 2025-ig tartó intézkedési tervének keretében –  kínált Bevezetés a Mesterséges Intelligencia világába című ingyenes, tudatosító, alapozó kurzus már több mint százezer érdeklődőt ért el az elmúlt években. A Stratégia célja a gazdaság és a társadalom felkészítése az MI generálta közelgő változásokra mind a meglévő technológiák megfelelő használatával, mind a fejlesztés ösztönzésével, hiszen a globális versenyben központi kérdés lesz a gazdaság valamennyi szegmensében, így a munkaerőpiacon is az adaptáció. A Stratégia támogatására az MI Koalíció mára 392 tagszervezetet, több mint 900 szakértőt fog össze, akik hat munkacsoportban foglalkoznak a kérdéssel, többek között az oktatás és tudatosítás témakörével.

A gépi „hallucináció”-tól a katonai biztonságig számos komoly kérdés merül fel, de a megfontolandó lépések és szabályozási dilemmák mellett a technológia adta lehetőségeket is érdemes számba venni.

A bizakodásra ugyanis olyan ellentmondásos területeken is okot adhat az MI, mint az oktatás.

Bár joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon az MI okosabbá vagy pedig butábbá tesz majd minket, ahogy a 2023-as Brain Bar is tervezi feszegetni, az okosabb–butább szembeállítás csupán leegyszerűsíti a rendkívül összetett kérdést. Míg gondot okoz a tanárok utánpótlása, és rohamosan nő a funkcionális analfabéták száma, addig a digitalizálás, az automatizálás és az MI térnyerése a munkahelyeken teljesen újszerű kihívások elé állítja a munkavállalókat, akiknek új eszközrendszerrel, tudással és képességekkel felvértezve kellene kikerülniük az iskolapadból.

Mely ismeretekről van szó? Bernard Marr 2022-ben a Future Skills: The 20 Skills and Competencies Everyone Needs to Succeed in a Digital World (’A jövő készségei: A húsz készség és kompetencia, amely a digitális világban való boldoguláshoz kell’) című könyve alapján az amerikai Forbes hasábjain foglalta össze a tíz legfontosabb készséget, amelyekre a munkavállalóknak szaktudás mellett a következő évtizedben meglátása szerint szüksége lesz az új ipari forradalom következményeként. Könnyen belátható, hogy a kiemelt képességek között első helyen az online világban való tájékozódást szerepelteti, de nélkülözhetetlennek tartja a felelősséget vállaló és folyamatosan változni, tanulni, újratervezni képes szemléletet, a kíváncsiságot és a csapatmunkát is.

A világ vezető vállalatvezetési tanácsadó cége, a McKinsey 2021-ben elemzést tett közzé, mely tizenöt országból tizennyolcezer ember megkérdezésével készült felmérés alapján, minden szakterületet számba véve ötvenhat képességet, illetve attitűdöt sorolt fel mint a „jövőállóság” biztosítékát, és az oktatás ilyen irányú formálásának felelősségére hívta fel a kormányzatok figyelmét.

A kutatás szerint a szükséges készségek nem mindig korrelálnak a jelenlegi oktatási rendszerben elsajátíthatókkal, ami mindenképpen elgondolkodtató.

A tanulmány szerint a jövőben alapvető elvárás lesz a munkavállalókkal szemben, hogy olyan hozzáadott értéket nyújtsanak, amely meghaladja azt, amit az automatizált rendszerek és az intelligens gépek biztosítani tudnak, a digitális környezetben működjenek, és folyamatosan alkalmazkodjanak az új munkamódszerekhez és foglalkozásokhoz.

Fontos lenne ennek eléréséhez, hogy az iskolában lehetőség legyen az ismeretanyag elsajátítása mellett ezeknek a készségeknek a fejlesztésére is, ez azonban egyszerre kíván – elsőre ellentmondásosnak tűnően – gyorsabb haladást és hatékonyságot a tárgyi ismeretek megszerzésében, ugyanakkor egyénre szabott és lemaradást fékező módszerek alkalmazását. Ebben a helyzetben az iskolának azonban már nemcsak a társadalmi mobilitást kell elősegítenie, hanem pótolnia olyan digitális készségeket, melyek ma már egy értelmiségi családból is hiányozhatnak.

A pandémia felgyorsította az online oktatási eszközök elterjedését, pedig a web alapú képzések piacán már régóta számtalan szereplő verseng a hallgatókért. A piacot azonban több tényező fékezte: az eszközínség és az internetelérés korlátai, a nyelvi akadályok vagy épp a motiváció hiánya. Az első kettő megugrása már kevésbé jelent nehézséget, de továbbra is csak olyan tanulók veszik igénybe a korrepetáló vagy épp továbbképző képzéseket, akiket valamilyen erős motiváció hajt, ami korlátozza a technológiában rejlő potenciált.

Régi nyűge az iskolai oktatásnak, hogy a tanárnak haladnia kell a tananyaggal, de ha egy tanuló nem sajátította el az előző anyagrészben átvett alapokat, menthetetlenül lemarad, hiszen nem értheti meg a rá épülő újat. Nemrégiben Bill Gates és Sal Khan arról beszélgetett egy podcastban (Unconfuse Me, ’Oszlasd el a zavaromat’), hogy az MI mintegy „pedagógiai asszisztensként” támogathatja a tanár munkáját, valós időben segítve a tanulók megértését, és folyamatosan informálva az oktatót azok haladásáról, nehézségeiről vagy épp annak a lehetőségéről, hogy egyéni feladatokat kapjanak, mert valamiben jól teljesítettek. A pedagógusnak így maradhat ideje a készségek fejlesztésére, gyakoroltatására, a felzárkóztatásra. Az MI órai használata kiküszöbölheti azt a nehézséget is, hogy csak a motivált diákok veszik igénybe a gépi segítséget. A szükséges eszközök elterjedése, rendszeresítése persze aligha valósul meg egyik napról a másikra. A dolgok alakulása ráadásul váratlan fordulatokat tartogathat: míg azt vártuk, hogy a nehéz munkákat átveszik tőlünk a gépek, és a művészet marad meg emberi elfoglaltságnak, az utóbbiban is tért hódít a gépi tanulás.

A magyar olvasó joggal lehet szkeptikus, hiszen – ahogy Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus az Országút 94. számában kifejtette – a hazai pedagógusszerep és módszertan változás előtt áll, és ez az előfeltétele annak, hogy az iskola a jelen kihívásaira képes legyen reagálni és a digitális eszközöket használni tudja.

A bizalmatlanság, bizonytalanság és számonkérő szemlélet általa bemutatott háromszögéből kellene tehát egyfajta kvantumugrással eljutni a fent bemutatott világig,

amit tovább nehezít, hogy a Covid után ,,erősen megtépázott intézményekkel és szereplőkkel, valamint súlyos hiányosságokkal küzdő gyerekekkel” kellene ennek a váltásnak nekifutnunk.

Mindenesetre bárhogy alakul a jövő, bárhol van a startvonalunk, valamennyi szcenárióban mielőbb érdemes nekivágnunk a jövő oktatásába vezető utazásnak.

 

A szerző közigazgatás-szervező, az NKE Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatársa