Gráfik Imre gyermekkora óta szenvedélyesen rajong a gombfociért. A játékot hat évvel idősebb bátyjától és annak barátaitól ismerte meg. Az asztalon csúszó, pöckölt gombok elbűvölték, ezért elhatározta, hogy ő is megtanulja a játékot. Ehhez azonban nemcsak gombokra volt szükség, hanem játszótársakra is. Az osztálytársai, illetve a közelben lakó gyermekek közül alakult ki az a kör, amely a mai napig élteti a játékot. 

Gráfik Imre. Fotó: Tóth Gábor

 

Beszélgetésünk közben felidézte, hogy egykoron, az 1950-es években nemcsak a labdarúgás volt közkedvelt. Balatonalmádiban nevelkedett, ahova nyaranta Pestről, Székesfehérvárról és Győrből is érkeztek diákok, akik nemcsak pancsolni szerettek a Balaton-parton, hanem gombfocizni is. A helyi és az idegenből érkező gyermekek remek bajnokságokat játszottak. Ekkor derült fény arra, hogy a gombfocit nagyon hasonló, de bizonyos esetekben eltérő szabályok szerint játszották akkoriban a különböző vidékeken. Gráfik Imre azon volt, hogy olyan egységes szabályokat alkossanak, amely segíti elmélyíteni a játékélményt. Megemlékezett arról, hogy annak idején nemcsak az általános iskolákban játszották a gombfocit, hanem a gimnáziumokban is.

Őskorában csontgombokkal játszották, akkor még csak elvétve léteztek műanyagból készült gomb formájú játékosok. Gráfik Imre elárulta, hogy az évek elteltével, ha nem is mindig sikerült annyit játszani, mint korábban, a gombfoci iránti szeretetük megmaradt. Egyik barátjuk plexiből ékszer szépségű játékosokat készített, amelyekkel igazán élvezet volt játszani. Hozzátette, hogy ekkoriban a többség házilag barkácsolta a játékosokat. Ebből kifolyólag minden gomb egyedi volt, méretben, formában különböztek egymástól. Gráfik Imre kiemelte, hogy ma ez nincs már így, az úgynevezett szektorlabdánál minden játékos egyforma. Felidézte, hogy a házi barkácsolásnak akkor lett vége, amikor megjelentek a trafikokban az olcsó műanyag, fröccsöntött gombfociszettek. Azok már teljesen egyformák voltak, csak a beléjük helyezett kép különbözött. Felidézte, hogy a játék szépségéhez egykoron hozzátartozott a játékosok különbözősége.

„A szélsők mindig kisebbek voltak, a hátvédek nagyobbak. A csatárok élbe voltak faragva, jól lehetett csavarni velük. Valóban egyéniségek voltak” – idézte fel a néprajzkutató.

Gráfik Imre az elmúlt években több tanulmányt írt a gombfoci történetéről. Mivel a labdarúgás a világ egyik legnépszerűbb sportja, ezért nem meglepő, hogy számos futballt utánzó játékot találtak ki, amelyeknek az elmúlt évtizedekben megnövekedett a szakirodalma is. Gráfik évtizedek kutatómunkájával gyűjtötte össze a gombfocira vonatkozó dokumentumokat, sajtóhíreket, memoárokat, irodalmi utalásokat, amelyek alapján összefoglalta a játék hazai történetét. Kötetében kiemelte, hogy a gombfoci elterjedésében nagy szerepe volt a magyar diaszpórának, amely mind a második világháború, mind pedig az 1956-os forradalom és szabadságharc után a világ különböző tájaira juttatta el a játékot.

Gráfik Imre azt is elmondta, hogy a gombfocit ma inkább a felnőttek játsszák, mivel a mai gyerekek az informatikai eszközök révén olyan játéktípusokkal ismerkedhetnek meg, amihez már nem kell az a türelem, idő és hozzáállás, ami e játékhoz nélkülözhetetlen. A kutató megosztotta azt is: ahhoz, hogy a gombfociban sikert érjenek el a fiatalok, szükség van a taktikai érzékre, az előrelátásra és arra, hogy az ember pillanatok alatt hozzon döntéseket. „E készségek kialakításához idő kell. Az időrabló gyakorlás ma mintha hiányozna a fiatalok életéből, mivel szinte mindent készen kapnak.”

Kiemelte, hogy a legfiatalabb generációk számítóképes játékaiban csupán a gyors reakció a fontos. Holott egy játékban nemcsak erre van szükség. Kiemelte, hogy a kézügyesség a gombfocihoz is elengedhetetlen. Gráfik Imre ugyanakkor elmondta, hogy mivel több évtizedes tapasztalata van a játék bemutatásában a fiatalok számára, állíthatja, hogy minden generációban megvan a természetes érdeklődés és nyitottság a játék iránt, de segíteni kell őket: kell a szülő, a tanár vagy egy idősebb diáktárs, aki segít a játék kibontakoztatásában és megszerettetésében. „Sajnos az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy a fiatalok elmagányosodtak, nem igénylik azt a társas együttlétet, mint a korábbi generációk. A gombfoci a szó legkomolyabb értelmében társasjáték, kellenek hozzá a barátok, és sajnos ez az, ami kevésbé van jelen a mai fiatalok életében.” Gráfik Imre azt is kiemelte, hogy ahogy a labdarúgás, annak szeretete, a szurkolás képes összekapcsolni embereket, úgy a gombfoci is. Ezért is született meg A játékok játéka: a gombfoci című kötet – hogy megmutassa e nem mindennapi játék történetét, és hogy rávilágítson arra, hogy ennek a játéknak nemcsak múltja, hanem jövője is van: csak legyenek olyan fiatalok, akik ezt felismerik, és akik meglelik a játék örömét.

Nyitókép: Budapest XIV., Városliget, Petőfi Csarnok, a Liget SC gombfocicsapata 1987-ben