Van-e, aki ne ismerné Jurij Gagarin nevét, azét, aki éppen hatvan éve elsőként kerülte meg a világűrben a Földet? A Vosztok-1, Gagarin űrhajója több mint négy és fél tonnás volt, legnagyobb átmérője 2,4 méter, később a Holdra szállás programjában használt eszközök vagy a nemzetközi űrállomások ennél is lényegesen nagyobbak és bonyolultabbak voltak. Kifejlesztésük, megépítésük, ideértve az űrbe juttatásukat szolgáló rakétatechnikáét, gigantikus összegeket emésztett fel, és a tudományos ismeretek olyan kritikus tömegét igényelte, hogy a közvélekedés némi joggal tarthatja az űrhajózást a nagyhatalmak játékterének. A hazánkhoz hasonló vagy még kisebb országok, gondolhatnánk, esetleg beszállítóként, műszerek, részegységek előállítóiként csatlakozhatnak hozzá.
Ez csak részben igaz, állítja Surek György csillagász, űrkutató. A magyar műszerfejlesztők valóban bekapcsolódtak a nemzetközi űrkutatásba, a KFKI Atomenergia Kutatóintézetének Pille nevű sugárzásmérő műszere például mára a Nemzetközi Űrállomás-program pótolhatatlan részévé vált. Ezzel mérik a megerősödő naptevékenység vagy az űrséták során az űrhajósokat érő sugárdózis nagyságát. A legújabb fejlesztés, a TRITEL dózismérő a Lunar Gateway nevű, a Hold körüli keringésre tervezett, az évtized közepén megépítendő nemzetközi űrállomás belső sugárzásmérő rendszerének lesz a része.

A modern űrkutatás azonban legnagyobb részben a Föld megfigyelését és e megfigyelések elemzését, kiértékelését jelenti, amiben az űreszközök működtetésére nem vagy csak korlátozottan képes nemzetek kutatói is főszerepet játszhatnak. A magyar szakértők jelentős eredményeket értek el a Föld, a Nap és a világűr megfigyelése, e megfigyelések elemzése, az űrcsillagászat, a bolygókutatás, az űrtechnológiák kutatása, közte az űreszközök fejlesztése, valamint az űrtávközlés és -kommunikáció terén is. Az űrben készült optikai és radarfelvételek elemzése minden ország számára lehetséges, főként amióta egyre nagyobb részüket ingyenesen elérhető teszik.
Surek György szerint Magyarország a Földről készült űrfelvételek feldolgozásában, elemzésében a világ élvonalához tartozik, kutatóink jelentős eredményeket értek el a mezőgazdaság, a környezet- és természetvédelem vagy az épített környezet vizsgálatában. E területeken ma már mindennapos az űrkutatás gyakorlati alkalmazása. Számos mezőgazdasági vállalkozás használja például nap mint nap az űrfelvételeket a precíziós gazdálkodásban. Az optikai és radarfelvételek együttes elemzése pedig a felszíni folyamatok (növényborítás, talajvizsgálat és talajmozgás) vizsgálatára alkalmas, ideértve például a földek parlagfű-borítottságának monitorozását. 

Mindamellett napjainkban már a kisebb államok is képessé váltak arra, hogy alacsony költséggel belépjenek az űrszektorba.

Ezt elsősorban az elektronika rohamos fejlődése, a miniatürizálás teszi lehetővé. Akár tanszéki kutatólaborok is építhetnek olyan kisméretű űreszközöket, amelyeknek a világűrbe való feljuttatása sem igényel már „csillagászati” összegeket.
Az első teljesen magyar építésű műholdat, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kifejlesztett, mindössze egy kilogramm tömegű, tíz centis kocka alakú Masat-1-et 2012 februárjában indították útjára az Európai Űrügynökség hordozórakétáján, amivel új korszak kezdődött a magyar űrkutatásban. A lényegében teljesen hazai tudományos kutatáson és gyártástechnológián alapuló műhold felbocsátása fontos lépés volt azon az úton, amely végül 2015-ben Magyarországot az Európai Űrügynökség teljes jogú tagjává tette.
A műszaki egyetem kutatócsoportja a közelmúltban immár a negyedik magyar műholdat fejlesztette ki és juttatta az űrbe, amelynek a vizsgálati tematikája is hiánypótló: a Földnek az ember okozta, a különféle informatikai és kommunikációs eszközök által előidézett elektromágneses szennyezettségét méri. A mindössze öt centiméteres, kocka alakú Smog-1 folytatja ezzel elődje, a Smog-P által megkezdett vizsgálatokat, amelyek eredményeként már el is készült az első elektroszmogtérkép. E környezet-egészségügyi vizsgálatok fontosságát nem nehéz belátni; segíthet minimalizálni a rohamosan fejlődő mobiltelefon- és adatátviteli technológia lehetséges egészségi kockázatait.