A friss Magyar Szemléből ajánljuk
Camus értelmezésében a 21. századi nyugati ember legfőbb sorsa a lecserélhetőség: az a tapasztalat, hogy saját kultúrája, közössége és maga az emberi lét is helyettesíthetővé vált. A szerző bemutatja, hogyan vezette Camus-t egy dél-franciaországi élmény az észlelés átalakulásának felismeréséhez: már nem a közvetlen tapasztalat, hanem a tudományos autoritás határozza meg a valóságot.
Ez az episztemikus fordulat kiszervezi az ítélőképességet a szakértői körökbe, és megfosztja a polgárokat saját érzékelésük tekintélyétől. A tudományos diskurzus válik a valóság kizárólagos közvetítőjévé. Ez a folyamat – az „élettapasztalat eltudományosítása” – Camus szerint nemcsak megváltoztatja a tudás szerkezetét, hanem aláássa a kulturális és politikai önazonosság alapjait is. A Nyugat polgára elfogadja, hogy érzékelése, identitása és kultúrája lecserélhető.
Camus történeti elemzése szerint minden kultúra egy domináns társadalmi osztályra épül. A francia kultúra esetében ezt először az arisztokrácia, majd a 19. századi polgárság testesítette meg, amely közkinccsé tette a magaskultúrát. A Harmadik Köztársaság alatt a nemzeti oktatás közvetítette e hagyományt, a kiválóságot, erényt és férfiasságot hirdetve. Ezt a rendet törte meg a 20. század második felében kibontakozó „hiperdemokrácia”, amely az elitkultúrát elitizmussá, a kiválóságot botránnyá minősítette át.
A 68-as mozgalommal új irányadó osztály – a kispolgárság – került előtérbe, saját kultúrájával: a popkultúrával. Az új kulturális rend tagadja a múltat, eltörli elődeit – ez a „cancel culture”. A magaskultúra helyére a populáris formák léptek, és ezzel Camus szerint megszűnt a saját kultúra kiválóságának érzékelése. Innen vezet az út a kulturális örökség lecserélhetőségének elfogadásához – és végső soron az ember lecserélhetőségének belátásához is.
Camus érvelése szerint a tömeges bevándorlás nem összeesküvés eredménye, hanem a Nyugaton belül végbement kulturális változás következménye. A „Kis Csere” – a kultúra és a társadalmi rend dekonstrukciója – készítette elő a „Nagy Cserét”, amely során egész népeket váltanak le. A multikulturalizmus és az antirasszizmus nemcsak a nemzeti és kulturális önazonosságot kérdőjelezik meg, hanem az emberi közösségek jelentését is elbizonytalanítják. Az emberi lény nem közösségi létezőként, hanem erőforrásként jelenik meg.
A menedzserizmus – a 20. század technokrata szelleme – egy olyan világot hozott létre, amelyben az embereket „állandó tartalékként” kezelik, gépszerűen rendszerezik, és funkciójuk alapján értékelik. Ez az antropológiai változás hozta létre a homo oeconomicust, aki saját testét, kapcsolatait és kultúráját is lecserélhetőnek látja. A menedzserizmus ontológiája határok és korlátok nélküli világot követel, amelyben a test, a család és a nemzet is lebomlik.
Camus szerint a lecserélhetőség filozófiájának végpontja a béranyaság, amely a legintimebb emberi kapcsolatot – az anya és a gyermek kötődését – szerződéses viszonnyá redukálja. Ez a viszony az emberi bensőség végső kiüresítése. Ha a béranya helyettesíthető, akkor minden szeretetkapcsolat lecserélhető. A test árucikké válik, és az ember „nem nélküli hús”-ként jelenik meg.
A davokratikus világot Camus a globális menedzserosztály uralmának nevezi, ahol a Big Tech és a pénzügyi elitek uralják az embertelen, standardizált világot. Ez a világ nem közösségeket, hanem termelőegységeket lát, és nem ismer szolidaritást. A vezetői osztály nem kulturális elit, hanem menedzseri kaszt – akik nem szolgálnak, hanem irányítanak, kizsákmányolnak és lecserélnek.
Camus számára a Nyugat nem megmentendő, mert már lecserélték. A feladat nem a restauráció, hanem a dekolonizáció: annak felismerése, hogy saját kulturális önazonosságunk visszaszerzése csak akkor lehetséges, ha ellenállunk annak az antropológiának, amely az embert gazdasági egységgé, a testet termelési eszközzé, a kultúrát szórakoztatássá, a szeretetet pedig árucikké silányítja.
A tanulmányt a Magyar Szemle 2025/3-4. számában olvashatják.
Nyitókép: Renaud Camus beszéde Marseille-ben a SIEL, a PDF, a CNRE és a Ligue du Midi előtt
