A friss Magyar Szemléből ajánljuk

A történet középpontjában a „Fekete füzet” című, névtelenül kiadott lejárató kiadvány áll, amely Tollas Tibor múltját és emigrációs tevékenységét kívánta diszkreditálni. A szerző levéltári kutatások, levelezések és visszaemlékezések segítségével tárja fel a kampány mögötti személyi és politikai hátteret, különösen Benkő Zoltán szerepét.

Tollas Tibor csendőrtisztként kezdte pályáját, a háború után elítélték, majd a váci börtön költőcsoportjának tagja lett. 1956 után emigrált, és Münchenben a Nemzetőr című lap alapító főszerkesztőjeként jelentős szereplővé vált. Bár emigráns köreiben sokáig elismerték, múltja és radikális antikommunizmusa több konfliktust is szült. A vele szembeni lejárató kampány az 1960-as évek közepén csúcsosodott ki.

A „Fekete füzet” Benkő Zoltán nevéhez köthető, aki szintén egykori politikai elítélt volt, később a Szabad Európa Rádió munkatársa. Bár korábban barátság fűzte Tollashoz, később éles ellenfele lett. A füzet tartalma nagyrészt a háború utáni népbírósági ítéleten alapult, de több, nehezen bizonyítható rágalmat is tartalmazott. A kiadvány szerkesztésében és terjesztésében Benkő mellett P. Fekete Géza ferences szerzetes, Gálfi Géza ügyvéd és Csáky Aladár is részt vett. Noha ők tagadták szerepüket, a levelezések és levéltári anyagok cáfolják állításaikat. A dokumentumokat valószínűleg magyar állambiztonsági forrásból szerezték.

Hajnal tanulmánya részletesen bemutatja a politikai emigráció belső ellentéteit, különös tekintettel a Szabadságharcos Világszövetség és más szervezetek szerepére. Benkőék próbálkozása a szervezet irányításának átvételére kudarcba fulladt, ami tovább élezte a konfliktust. A Fekete füzet terjesztése bírósági eljáráshoz vezetett Németországban: végül a két fél megegyezett, Benkő visszavonta vádjait, és elismerte, hogy a népbírósági ítélet nem jogállami keretek között született. Ennek ellenére a füzet terjesztése nem szűnt meg teljesen.

A szerző kiemeli, hogy a kampány Tollas Tibor erkölcsi megsemmisítését célozta. A Benkő által összeállított anyag manipulatív módon, minden pozitív vonást mellőzve mutatta be Tollast. A lejáratás célja nem a párbeszéd, hanem a közösség megosztása volt. A tanulmány fontos aspektusa, hogy Benkő motivációit sem a bosszú, sem a politikai tisztánlátás nem indokolta kielégítően. Minden rendelkezésre álló forrás azt mutatja, hogy évtizedeken keresztül próbált kompromittáló anyagot gyűjteni Tollasról, de konkrét bizonyítékot nem tudott felmutatni.

E tanulmány végkicsengése szerint a karaktergyilkosság mint módszer ma is élő jelenség a közéletben. A Tollas–Benkő ügy tanulsága, hogy az erkölcsi ítéletek, ha politikai célból születnek, gyakran torzítják a valóságot, és az emlékezetpolitika hosszú távon a lejáratás nyelvét örökíti tovább. Tollas Tibor értékelése azóta is ellentmondásos, holott emigrációs tevékenysége, irodalmi munkássága és a kommunista rendszerrel szembeni kiállása elvitathatatlan.

A tanulmányt a Magyar Szemle 2025/1-2. számában olvashatják.