Videókameráinak és fejlett képfelismerő algoritmusainak köszönhetően a Japán Űrügynökség (JAXA) SLIM (Smart Lander for Investigating Moon) nevű űrjárműve
minden korábbinál sokkal pontosabban célozva, egy előre kijelölt százméteres körzeten belül,
a Shioli nevű kis kráterben szállt le a Hold felszínére.
A korábbi holdmisszióknál, még az ember irányította amerikai Apolló holdkompok esetében is, a leszállási zónát több kilométeres körzetben határozták meg. Jamakava Hirosi, a JAXA elnöke szerint be akarták
bizonyítani, hogy nem oda szállnak le, ahová tudnak, hanem oda, ahová akarnak.
Emily Brundsen, a Yorki Egyetem Aerocampusának igazgatója nagy előrelépésnek tartja a leszállás pontosságát, amelynek elérése igen összetett technológiát igényel.
Pál Bernadett, a Svábhegyi Csillagvizsgáló csillagásza felidézi, hogy a japánok korábban a két Hayabusa küldetés keretében
kisbolygókon már végrehajtottak pontos leszállást,
az azonban nagyon más környezetben történt. Az aszteroida gyenge gravitációs terében a manőverezés sokkal könnyebb: ha elsőre nem sikerült a megcélzott pontot elérni, az űrjármű hajtóművének tolóerejét megváltoztatva kicsit eltávolodott a felszíntől, és megismételte a leszállást. Ezt azonban a Hold jóval nagyobb tömegvonzása mellett nem lehet egyszerűen megtenni.
A SLIM az űrben
A SLIM már karácsonykor Hold körüli pályára állt, s azóta hat óra körüli keringési idő mellett egyre közeledett annak felszínéhez. Algoritmusa a Holdról folyamatosan készített fotók segítségével,
a kráterek mintázata alapján, automata üzemmódban állította be az ereszkedés pályáját, s határozta meg az érkezés pontos helyét.
(A folyamat jól végigkövethető ezen az animáción.) A feladatot nehezítette, hogy nem sík terepre, hanem a kráter tizenöt fokos dőlésszögű lejtőjére érkezett, ahol enyhén megdőlt és rátámaszkodott a Hold felszínére.
Modellkép a Holdra szállt SLIM-ről
A landolásra kiszemelt kráterben a kutatók feltételezése szerint a felszínre bukkan a holdkéreg belső rétege, a köpeny, így az itteni kőzet elemzése kulcsfontosságú lehet a Hold és a Föld eredetének tanulmányozásában. E vizsgálatokat segíti a két kis holdjáró, az ugráló mozdulatokkal haladó LEV-1 és a guruló-alakváltó SORA-Q, melyeket közvetlenül a felszínre érést megelőzően, két méter magasról ejtett le a szonda. A széles látószögű kamerákkal felszerelt LEV-1 közvetlen földi kommunikációs kapcsolattal is rendelkezik.
A japán holdjárók, balról a LEV-1, jobbról az apró SORA-Q (képek a JAXA űrügynökségtől)
A JAXA, a Sony, a Toshisha Egyetem és a Transformers robotjátékokat is megalkotó Takara Tomy játékgyár által közösen kifejlesztett, teniszlabdánál alig nagyobb, két kamerával ellátott SORA-Q nevű gömbölyű holdjáró az alakját változtatva képes a holdfelszínen közlekedni. A mindössze negyedkilós Sora-Q speciális alumíniumötvözetből és műanyagból készült, s képes ellenállni a Holdon uralkodó szélsőséges, +120 és –170 fok közötti hőmérséklet-különbségeknek.
A landolás óta érkezett adatok azt bizonyítják, hogy a pontos leszállás sikerült, a fedélzeti eszközök működnek, azonban műszaki problémák ezúttal is felmerültek. A leszállóegység napelemei nem termeltek áramot, így a korlátozott kapacitású fedélzeti akkumulátort kellett használni. Az űrközpontban azonban remélik, hogy az akkumulátor lemerülése nem jelenti a küldetés végét.
A műszerek működőképessége arra utal, hogy a sima leszállás során
a napelemek sem sérültek, így a Hold pozíciójának változásával később még elkezdhetik az áramtermelést.
Ha sikerül a problémát megoldani, Pál Bernadett szerint a SLIM egy holdi napig, tehát két hétig képes működni, mert nincs rajta olyan fűtőberendezés, amivel a holdi éjszakát túl tudná élni.
