Miután a világot meghódító MI a természettudományokban, így a geográfiában is megjelent, hihetetlen lehetőségek tárultak fel általa a kutatási eredmények illusztrálásában.
Érzékletesen megmutatható például egy-egy vizsgált tájegység fejlődéstörténete,
milyen volt a múltban és milyen a jelenben, sőt jövőbeni állapotának ábrázolása is lehetséges. A tanulmányok, elemzések sokkal hatásosabbá válnak, ha látványos képalkotó programokkal készült vizuális elemeket is tartalmaznak.
Noha ez a tudósoktól évtizedek óta elvárás, sokan ódzkodnak az új eljárásoktól, és maradnak a fotók, rajzok, táblázatok, diagramok, grafikák megszokott használatánál. Jakab Gusztáv biológus, ökológus, természetfotós, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék egyetemi docense azonban azok közé tartozik, aki a mesterséges intelligencia segítségével végez tájképi rekonstrukciókat.
Jakab Gusztáv biológus, ökológus, természetfotós, egyetemi docens
– Egy kép többet mond ezer szónál – idézi elöljáróban a régi mondást riportalanyom. – A geográfia eredményei legtöbbször számok, térképek vagy szöveg formájában jelennek meg, melyeket a szakembereken kívül nem biztos, hogy a laikusok – beleértve a politikusokat, a döntéshozókat is – megértenek. Ezért is fontos a képi megjelenítés, az pedig egy másik szakma. A tudósok legfeljebb nagyon egyszerű vonalas rajzokat tudnak produkálni, márpedig manapság ennél jóval többre van szükség. A látványos, mindenki által befogadható grafikák, képek, esetleg rövidfilmek elkészítését profi alkotókra kell bízni, kreatív stúdióhoz kell fordulni. Azonkívül, hogy ez időigényes munka, állandó szakértői jelenlétet, ellenőrzést, adott esetben javítást igényel, és nem kevés költséggel is jár. Mindezek kiválthatók a mesterséges intelligencia technológiájával, amely egyszersmind gyorsabb és olcsóbb alternatíva.
Jakab Gusztáv mára rutinosan kezeli a munkájához nélkülözhetetlen szoftvereket, képalkotó programokat, s azt is elárulja, hogy vizualizációk létrehozásával már régebben is próbálkozott, de azok a kreálmányok kezdetleges technikával készültek, és mai szemmel nézve nem sok közük van a fotorealisztikus illusztrációkhoz. Az MI segítségével
rövid idő alatt lehet tájképeket generálni, sőt hatásos természetfotókat is, s bár ez utóbbiakat természetfotóként megosztani etikátlan cselekedet,
találkozunk ilyenekkel is. Ezért fordulhat elő, hogy a mesterséges intelligencia felbukkanását sokan kárhoztatják, holott saját hasznunkra fordítva, megfelelő szabályozás mellett igenis élnünk kell vele.
– Engem a gyermekeim kapacitáltak, különösen Benedek fiam, akinek tartalomkészítőként az MI a szakterülete – árulja el a földrajztudós. – Előbb a ChatGPT-vel, majd a grafikai programokkal ismerkedtem meg. Akkoriban már hozzákezdtem az akadémiai doktori disszertációmhoz, amely jelentősen érinti a középkori vízrajzi, vízgazdálkodási viszonyokat. Önként adódott a gondolat, hogy
meg kellene mutatni, milyen lehetett az alföldi táj az általam vizsgált időkben.
Lényegében ez volt az első komolyabb tájrekonstrukcióm, amit mesterséges intelligenciával hoztam létre. Szerencsére szakmai körökben kedvező fogadtatásra talált.
A Királyhegyesi-puszta középkori tájképe (az MI-rekonstrukciókat Jakab Gusztáv készítette)
A területen keresztül folyó Szárazér még élő vízfolyás volt, a környéket füves puszták és mocsarak uralták. Ezeket mára feltörték, lecsapolták, és szántóként hasznosítják.
A Királyhegyesi-puszta napjainkban egy drónfelvételen (Jakab Gusztáv felvételei)
A mi a fotorealisztikus tájképalkotás gyakorlati részét illeti, első lépésben az MI-nek szöveges utasítás, úgynevezett prompt megadása javasolt, vagyis olyan információkat kell leírni, melyek a legapróbb részletekre is kiterjednek a domborzati viszonyoktól kezdve a növény- és állatvilágig.
Legtöbbször azonban a végeredmény sablonos lesz, hiányoznak belőle a táj igazi jellegzetességei, melyekről azonnal felismerhető, hogy „igen, ez egy alföldi ártér árvíz idején”. Ilyenkor érdemes további finomításokat tenni.
Stílusmintaként már meglévő digitális légifelvételeket
adhatunk meg. Szerencsére nekem vannak ilyen magaslati tájképeim, mivel drónfotózással is foglalkozom.
Erdőssztyepp táj rekonstrukciója a Békés vármegyei Doboz közelében. A kép kétszáz éves térképek felhasználásával készült
Továbbá strukturális minták feltöltésével a legmagasabb szintet is elérhetjük, kiválóan használhatók például az 1763–1787 közötti Első Katonai Felmérés térképei, ezek alapján az egykori vízfolyások irányai tökéletesen kirajzolódnak, és reálisabbá teszik a több száz évvel ezelőtti állapotok bemutatását. Hegyvidéki területek esetében a háromdimenziós domborzati modell technológiája nyújthat hasznos segítséget.
Ne feledjük, hogy
a teljes rekonstrukció alkotói munkát igényel, például el kell tüntetni oda nem illő tereptárgyakat
vagy korhű módon pótolni kell bizonyos felületeket. Valójában a végtelenségig lehetne csiszolgatni a képet, de még így is becsúszhatnak hibák, melyek bizonyos trükkökkel eltüntethetők.
A szabályozatlan Büngösd-ér tájképi rekonstrukciója a Békés vármegyei Tarhos közeléből
Jól megfigyelhető a jellegzetes erdőspusztai növényzet. Napjainkban ez egy szántóföldek uralta agrártáj. A mesterséges intelligencia nem teljesen érti a természeti törvényeket, a kutatónak kell olyan mértékű földrajzi, ökológiai, őskörnyezeti és tájtörténeti ismerettel rendelkeznie, hogy szakmailag elfogadható illusztráció szülessen. Ellenkező esetben nemlétezővé, pontatlanná, mesebelivé válnak az MI által generált tájképek.
Jakab Gusztáv említ is néhány jellegzetes félrecsúszást: nem megfelelő a kanyargó folyót övező növényzet mintázata, a képen szereplő állatok természetellenesen uniformizálódnak, a különböző objektumok egymáshoz viszonyított mérete helytelen. Valamelyest kiküszöbölhetők a problémák a generatív kitöltés módszerével, ami azt jelenti, hogy az MI a képre rajzolt tetszőleges foltot tölti ki az alkotó utasítása szerint.
Ha például egy alföldi tájban magyar szürkemarhagulyát szeretnénk megjeleníteni, azt a mesterséges intelligencia nem tudja értelmezni,
mert a rendelkezésére álló adatbázisában nem biztos, hogy van megfelelő mennyiségű „magyar szürkemarha” címkézésű mintakép.
Ezt a helyzetet felismerve Jakab Gusztáv jobbnak látta, ha angol nyelven írja meg a részletekben bővelkedő parancsot. Végül a „white bull” (fehér bika) kifejezésre talált a program magyar szürkemarhához hasonlító egyedről fotókat, melyekből megformázhatta volna a rónán vonuló gulya csoportképét, ám ő inkább a saját archívumából választott drónfelvételét használta, amely a makói Királyhegyesi-pusztát ábrázolja, távolban szürkemarhákkal.
Szavanna a Tiszántúlon. A 2024-es aszály hatására eltűnt a zöld szín az alföldi pusztákból (Jakab Gusztáv drónfelvétele Makó közelében)
Az állatcsoport létszámát generatív kitöltéssel bármennyire meg lehet sokszorozni. Viszont gémeskút azért nincs a képen, mert arról az MI-nek fogalma sincs, hogy az micsoda. Az is előfordult már, hogy meglódult az alkalmazás fantáziáj,a és lovakká változtatta a farkasokat. Ha a felhasználó képes a lelketlen program „fejével” gondolkodni, elkerülheti a rá óhatatlanul leselkedő veszélyeket. Ehhez pontosan megfogalmazott prompt kell, a kellő gyakorlatról és a javítást szolgáló trükkök ismeretéről nem is beszélve.
– Tudja, mi volt az egyik legismertebb tájképvizualizáció? – kérdezi beszélgetőpartnerem. – A Feszty-körkép! Feszty Árpád munkatársaival kivonult a Vereckei-hágóhoz, hogy az eredeti helyszínen készítsenek vázlatokat, melyek alapján aztán megfestették a honfoglaló magyarok bejövetelét.
A panorámaképen látható környezet tehát az eredeti domborzatot és növényzetet mutatja.
Hajdanán különböző szakmák, köztük geográfus, botanikus, ökológus, biológus, régész, tájtörténész, néprajzkutató együttes munkája révén lehetett a korabeli állapotokat megmutatni, valamint régi térképek, oklevelek, krónikák, őskörnyezettani, települési és népességi adataira hagyatkozva lehetett viszonylag pontos képet felvázolni az évszázados folyamatokról, éppenséggel egy folyó medrének változásáról vagy a legeredetibb állapotban fennmaradt növényzetű területekről. Ezen minták nagyobb tájegységre való kivetítésével nem tévedhetünk nagyot.
A Büsér medre Szentes határában
A Büsér napjainkban; ez a kép az MI-rekonstrukció mintája
Összehasonlítással pedig bemutatható, milyen volt a múltban és milyen a jelenben egy adott táj. Sőt,
az MI jóvoltából a jövőbeni formáját is ábrázolhatjuk, ami adott esetben egy természetvédelmi rekonstrukciónál hasznos lehet,
hiszen ezáltal a beruházás döntéshozói előtt láthatóvá és értelmezhetővé válik a várható eredmény. Magam is egyre több ilyen munkára kapok felkérést.
További szédületes fejlődés vár a mesterséges intelligenciára. Már most is vannak fölöttébb látványos és a szakmai kívánalmaknak is megfelelő, MI-alkalmazással megalkotott fotorealisztikus tájképek, melyek többek között a természetvédelem vagy a klímaváltozás folyamatainak és következményeinek szemléltetésében is fontos szerepet játszhatnak. Hasonló témákban mesterséges intelligencia alkalmazásával készülnek már videófilmek prezentációkhoz, előadásokhoz, mi több, lehetséges földrajzi folyamatokat, tájképi rekonstrukciókat is bemutatni mozgóképeken. Mindazonáltal tudni kell, hol a határ.
A Homokhátság riasztó jövőképe: mozgó homokbuckák, sivatagos táj, porviharok, erdőtüzek
Sokat beszélünk az Alföld elsivatagosodásáról, a szárazodásról, amelynek a folyamata a hőmérséklet drasztikus emelkedésével már elindult, tehát meg kell mutatni annak tájra gyakorolt hatásait, ami képileg nem éppen szívderítő látvány. Ezzel
nem az emberek riogatása a cél, hanem a figyelemfelkeltés: ideje elgondolkodni a történteken, talán még nem késő más utat választani.
És ha az alternatív megoldások – például a gyepesítés, a vízpótlás, a vizes élőhelyek visszaállítása – mesterséges intelligenciával generált tájképekkel tehetők érzékletessé, akkor annak van létjogosultsága a földrajztudományban, sőt még a politikai közéletben is. Nem kell nagy dolgokat kitalálni, elég lenne az elődeink példáját átörökíteni.
– Vannak már publikációim a témában, és szemináriumokat is tartok – újságolja végezetül Jakab Gusztáv. – Az ELTE-n elindult az a képzés, melyet elsősorban geográfushallgatóknak hirdettünk meg, azonban informatikusok, bölcsészek is felvették ezt a tárgyat. Nemcsak a tájképi rekonstrukciókra fókuszálok, hanem a fotózás, a vizualizáció rejtelmeibe is beavatom őket. Az MI hatalmas jövő előtt áll, gyanítom, hogy egy-két év múlva a saját munkáim minőségén is nevetni fogok, olyan mérvű fejlődés következik be. Azt viszont garantálhatom, hogy
grafikusokra és kreatív stúdiókra ezután is szükség lesz, az MI-alkalmazáson alapuló fotorealisztikus képalkotással foglalkozó kutatók nem veszik el a kenyerüket.
Nem válunk virtuális geográfussá, csupán modern korunkban a számítógép-használat, a fényképezés, a közösségi média (és még ki tudja, mi következik?) után egy újabb kompetenciával, képességgel leszünk gazdagabbak.
Nyitókép: Őstulok az alföldi pusztában (Jakab Gusztáv MI-rekonstrukciója)
