Fázsy Anikó emlékére és megkésett köszönetként
A macskák legalább négyezer éve az emberi civilizáció állandó társai. Megtestesíthetnek isteneket, jelképezhetik a gonoszt, de egy biztos, elválaszthatatlanok kultúráinktól. Mi is elválaszthatatlanok vagyunk tőlük, sokan el sem tudjuk képzelni az életünket nélkülük.
*
Furcsa is lenne egy udvar, ahol sosem látunk macskát átsurranni a bokrok vagy kerítések alatt. Vagy egy idős néni, aki egyszer sem készít ki ételt az utcájában élő macskáknak.
*
Képtelenek vagyunk leválni róluk. Ennek legbiztosabb jele, hogy a profitbálványozó piac is felismerte a kapcsolat végzetességét: a boltok, nemcsak a játékboltok, tele vannak macskás holmikkal. A fürdőszobaszőnyegtől a kulcstartóig.
*
A kisállatbizniszről ne is beszéljünk. Fajmacskák vásárolhatók vagyonokért, és vagyonok születtek a macskaeledelek eladásából.
*
Mi a titkuk? Miért nem tudjuk ezeket a bundás, néha fejfájdítóan nyávogó, legrosszabb ösztöneinket is megtestesítő lényeket egyszerűen eltaposni, mint ahogy annyi más élőlénnyel megtettük lelkiismeret-furdalás nélkül?
*
Itt ül, az ablakpárkányon, rezzenéstelenül néz kifelé, az utcára. Mozdulatlan, csak a háta ritmusos, apró megemelkedéseiből lehet látni, hogy lélegzik, nem csak egy mesteri szobor. A fülei határozottan égnek merednek. Még mindig nem mozdul, meg se rezdül. Olyan állandóságot és szilárdságot sugároz, ami teljes mértékben ellentmond a korunkba kódolt, egyre gyorsuló, féktelen változásnak.
*
Egy macska a korszellem ellen? Érdekli őt egyáltalán a korszellem? Győzhet úgy a korszellem, hogy valaki nem vesz róla tudomást, levegőnek nézi?
*
Lassan, lustán megmozdul, kimerevíti lábait, kifeszíti a hátát, farka az ég felé tör, majd begörbül, feje lefelé hajlik. Megérkezett a térbe. Pislogva, előremeredő bajszokkal nagyot ásít, szemfogai előrevillannak, elfojtott nyávogás tör elő. Fáradtan, de határozottan rám néz. Megérkezett a társas világába. Az állandóság energiává válik.
*
Mindig elfelejtjük, az élet nemcsak van, nemcsak úgy adódik, hanem azt minden pillanatban akarni kell. Akarni kell, ahogy egy macska is akarja az ételt. Szemembe néz, határozottan nyávog, szorosan tapad hozzám, miközben minden lépésnél erőteljesen dörgölőzik. Félreérthetetlenül a rabja vagyok, nem tudok mást tenni, mint megtölteni a tányérjait.
*
Egy macska sosem kétkedik, sosem szorong. Nem válik le a világról, mint minden modern egyén, hanem benne él, létezik, szerves része annak. A van és a legyen benne egyesül, mozdulatai sosem mesterkéltek vagy kiszámítottak, hanem mindig olyanok, amilyennek lenniük kell.
*
Határozott, de finom lépésekkel visszaindul az ablak felé. Mozdulataiban nincs semmi sallang, mindegyik önmagában tökéletes. Gyönyörű ugrással az ablakban terem, és újra szinte megdermedve nézi az utcát. A körülöttünk örvénylő világ néma tanúja. Nincs benne együttérzés, csak figyel.
*
Én meg csak nézem. A létezését. Egy pillanat alatt teljes szívből átélem elidegenedésem, magányom, megroppanásom, hiányaim. A mozdulatlan macska sötét alakja remek háttér a villámlásszerűen összevissza csapódó félelmeimnek, vágyaimnak, megnemértéseimnek.
*
Valamit megérezhetett a bennem egyre gyorsuló, önmagam mélységei felé tartó zuhanásból, mert felém fordul, rám néz, a szemei megvillannak, és leugrik az ablakból. Egy pillanat múlva már a lábamhoz dörgölőzik, és akarja, hogy kézbe vegyem. Átjár a melegség, meg vagyok mentve.
*
Egy újabb nap, amikor nem harapott ki belőlem egy darabot a szorongás.
*
Ha Ciorannak lett volna macskája, sosem írta volna azt, hogy a macskák „zoológiái »kollaboránsok«”.
*
Kollaboráns, de megmentő is. Talán egy utolsó kapocs egy olyan létezés felé, aminek emlékeit csak szélesvásznú mítoszpótlékainkban őrizzük.
*
Ha Ciorannak macskája lett volna, talán a magányt is máshogy éli meg, mert marad egy végső menedéke.
*
Ha egy macskának Cioranja lett volna, teljesen biztos, hogy megneveli. A tagadás és a semmi imádata mellett a feltétlen szolgálat mindennapi örömére is megtanítja. Ez pedig már majdnem hit. Majdnem kiút.
A szerző jogász az ELTE ÁJK tanára
Nyitókép: Paul Klee: Macska és madár (1928), Museum of Modern Art, New York
