A szóban forgó kutatási módszerrel kapcsolatban Vörös Attila földtörténésztől kértünk segítséget. A geológus professzor elmondta, hogy a Holt-tenger a bolygó nagyon különleges területe, ugyanis a tengereknél tízszer nagyobb sókoncentráció miatt szinte élettelen, ennek következtében a lerakódó üledéket sem állatok mozgása, sem növények gyökerei nem bolygatják. Ráadásul a nyári, szerves anyagokban gazdag üledék sötét színű, ezáltal jól elkülönül a téli világos üledéktől. A milliméteres csíkok, mint a fa gyűrűi megszámolhatók és egészen pontosan megadják a lerakódásuktól eltelt időt.
A földrengések ebben a finom és szabályos rétegződésben látványos zavart okoznak, így könnyen olvasható a függőleges idővonal.
A módszer megbízhatóságát igazolják az elmúlt évszázadok jól dokumentált eseményei, amelyek az üledék alapján is ugyanakkorra datálhatóak,
illetve a lerakódó szerves anyag radiokarbon kormeghatározása is ugyanezeket az értékeket támasztja alá – húzta alá az akadémikus.
A februári török és szír földrengést is kiváltó tektonikai törésvonalrendszer északról kapcsolódik ahhoz a hatalmas vetőzónához, amely a Holt-tenger vidékét átszeli, és amely az elmúlt évezredekben számtalan geológiai eseményt okozott már. Ezekről a Biblia sokszor említést is tesz, persze kérdés lehet, hogy valós történésekről vagy jelképes eseményekről esik-e szó. A közelmúltban napvilágot látott kutatási eredmények lehetőséget adnak a jelentősebb földmozgások és a bibliai események párhuzamba állítására.
A Holt-tenger jordániai partja (Wikipedia)
A témában sok fejtegetés látott napvilágot, némelyik a Teremtés könyvében szereplő szárazföldek kiemelkedésétől kezdve ismerteti a földrengéseket egészen János jelenéseinek bekövetkeztéig. Az alábbiakban a teljesség igénye nélküli válogatást kínálunk az érdekesebb ókori egybeesésekből.
A Golgota
Időrendben visszafelé haladva az első vizsgált időpont Krisztus után 33. A rétegek szerint ekkor a mai besorolás szerint egy 5,5-ös erősségű földrengés rázta meg a világ legmélyebben fekvő szárazföldi tavának környezetét. Máté evangéliuma szerint Jézus halála után „a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig,
a föld megrendült, sziklák repedtek meg,
sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste” (Mt 27,51–52).
A passió leírása itt nemcsak kijelenti, hogy megrendült a föld, hanem következményeket, a sziklák megrepedését és a sírok megnyílását is említi. A zsidók ez idő tájt barlangsírokba temetkeztek, amelyeknek a bejáratát malomkőszerű kőkoronggal zárták le. Könnyen elképzelhető, hogy a hivatkozott földrengés ezeket a tonnás tömböket ledöntötte vagy odébb taszította.
Qumran
A szabályosan rétegzett üledék következő összezavarodása Krisztus előtt 31-ben mutat földmozgást, amelyről a Szentírás nem, de Josephus Flavius megemlékezik A zsidók története című művében: „Az actiumi csata idején… Júdeát olyan erős földrengés pusztította, amilyet még sosem éltek meg az országban; rengeteg állat elpusztult és az összeomlott házak alatt mintegy harmincezer ember halt meg.”
Az actiumi tengeri ütközet történelemből ismert időpontja egybeesik a földtani módszerrel nyert dátummal.
A becslés szerint ez egy 6,7-es magnitúdójú rengés lehetett, ami valószínűleg a qumráni közösség vesztét is okozta, a sivatagos vidéken ugyanis elapadtak a források.
A feltárt romok ma is félreérthetetlenül mutatják a földrengés nyomait. Az esszénusok a kényszerű menekülés során rejthették el azokat az ószövetségi szövegeket tartalmazó tekercseket, amelyekre a XX. század közepén bukkant rá egy kecskepásztor.
A királyok korában
Dávid király a 125. zsoltár szerint még úgy gondolta, hogy „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké”. Mélyebbre ásva a Holt-tenger fenekén azonban, Krisztus előtt 750-ből – mintegy kétszázötven évvel Dávid után – földrengésre utaló jelek mutatkoznak.
Ez a 7,8-as rengés nagyjából azonos erejű lehetett az idei török elemi csapással.
Ámosz próféta könyve a következő sorokkal kezdődik: „Egy tekoai pásztornak, Ámosznak a szavai, azok a látomások, amelyeket Izraelről látott, Uzijának, Júda királyának napjaiban, és Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának napjaiban, két évvel a földrengés előtt.” Ámosz próféta akár előre is láthatta az említett földindulást, de sokkal valószínűbb, hogy könyvét visszatekintve, hosszabb időn át szerkesztve készítette, ezért került bele a jövőre utaló időpont-meghatározás.
Az Uzijára történő hivatkozás miatt egyértelműen ugyanennek a földtani eseménynek a hatásairól ír kétszáz évvel később egy másik kispróféta, Zakariás. „Lába (mármint az Úré) azon a napon az Olajfák hegyére hág, amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre, s
az Olajfák hegye középen kelet–nyugati irányban kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik.
A hegy egyik fele északra, a másik fele dél felé húzódik vissza. A Hinnom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében.” (Zak 14,4–5)
Az erózió láthatóvá teszi az üledék rétegződését a Holt-tenger délnyugati partján egy vízmosásban (Wikipedia)
Leírása pontos képet fest Jeruzsálem két völgyének keletkezéséről. A keleti Kidron-völgy választja el az óvárost az Olajfák hegyétől és itt eredt – valószínűleg a törésvonal menti elmozdulások hatására – a Bethesda fürdőt tápláló forrás és a környéket ivóvízzel ellátó Gihon-forrás. Az idézetben szereplő Hinnom-völgyet az ókorban Gyehennának is nevezték, talán azért, mert
a völgy beszakadása olyan képzetet keltett a Szent Város lakóiban, mintha egyenesen a pokol nyílna meg
a Sion-hegy tövében.
Jerikó felé
Egy három és félezer évvel ezelőtti rengés nyomai is előkerültek a rétegszelvényekből. Krisztus előtt 1400 körül a korábban leírtaknál is
erősebb földmozgás rázta meg az Ígéret földjét. A kutatók szerint ekkor történhetett az Egyiptomból visszatérő zsidók honfoglalása
Józsué vezetésével. „Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte – a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén –, a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben” (Józs 3,15–16).
A Jordán Észak-Galileában (Wikipedia, fotó: Itamar Grinberg)
A Jordán még kiáradva is keskeny folyó, szélessége a Zalához, Sajóhoz vagy a Zagyvához mérhető, így egy földrengés könnyen eltorlaszolhatja az útját. A felduzzadó víz egy ideig csak gyűlik, aztán átszakítja a természetes gátat (Józs 4,18). A korabeli újságok beszámolói szerint ugyanez történt 1927-ben is egy – az üledékekben egyébként szintén nyomot hagyó – földmozgás után. Az ókori Jerikó alig 7-8 kilométer távolságban fekszik a folyótól, gyorsan odaértek a zsidók és a jól ismert ostromba kezdtek. „Amikor a nép meghallotta a harsonazengést,
hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak”
(Józs 6,20). A Kánaán elfoglalása során aratott első győzelemben a harsonákon kívül szerepet játszhatott egy utórengés is, amely a már meggyengült falak végső pusztulását okozta.
Az Úr keze a természetben
Bár Illés esetéből tudjuk „az Úr nem volt a földrengésben” (1Kir 19,11), teológiai megközelítésben mégsem közömbösek ezek a földtani események. Megítélésük szempontjából azonban alig van jelentősége az egyes adatok pontosságának, sokkal inkább annak, hogy valóban a térségben megtörtént események kultúrtörténeti leképezése az, amit a Biblia egyes szakaszai rögzítenek.
A föld megnyílása vagy a Jordán kiapadása például nem meseszerű esemény, hanem olyan, akkoriban megmagyarázhatatlan, de valóban megtörtént, látványos és nagy hatású jelenség,
amelyet a szóbeli hagyományozás rögzített.
A lehetséges természettudományos magyarázatok megadásával persze nem váltak ezek a csodás történések érdektelenné, hiszen továbbra is fennmaradnak az isteni beavatkozásra utaló kérdések: Miért éppen akkor és ott történtek, és miért értelmezték a szemtanúk Istennek a választott nép boldogulásába és az üdvtörténet vonulatába illeszkedő eseménynek? Teológiai szempontból a datálás kevéssé lényeges, ami fontosabb, hogy ténylegesen megtörténhettek és ezáltal évezredekre hatóan befolyásolták a történelem folyását.
Nyitókép: Hajó a Holt-tengeren a VI. századi Madaba-térképen (Wikipedia)
