A NASA által a Földtől 330 millió kilométerre járó Bennu kisbolygóhoz küldött OSIRIS-Rex űrszonda kétéves utazást követően simán landolt, automata mintavevő berendezése pormintát gyűjtött az aszteroida felszínén, amit a Földre visszatérve biztonságosan el is juttatott a utahi sivatag közepén kijelölt leszállóhelyre.
Az OSIRIS-REx űrszonda (Wikipedia)
Az egymilliárd dolláros program célja, hogy új ismeretekhez jussunk a Naprendszer keletkezéséről és a földi élet eredetéről.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy az élet alkotóelemei aszteroidákkal juthattak a Földre.
Amennyiben a kisbolygón élő anyagokat felépítő, egyszerű szénvegyületeket találnának, az alátámaszthatná ezt a hipotézist.
A Bennu kisbolygó (Wikipedia)
Nagy hát az izgalom és a várakozás a kutatók körében. Azon nyomban elkezdték a vizsgálatokat; elsőként a mintát szállító kapszula külsejére tapadt port elemezték
csúcstechnológiás műszerekkel: elektronmikroszkóppal, infravörös spektrométerrel
s röntgen CT-technikával.
Az űrmintát rejtő kapszula a landolás után a sivatagban (Fotó: NASA/Keegan Barber)
Aztán nekiláttak a kapszula felnyitásának, hogy immár nagyobb mennyiségekkel részletesebb elemzéseket végezhessenek. Hipertiszta kamrában, nitrogénatmoszférában egymás után oldották ki a rögzítőelemeket. Az elsőt, a másodikat, és így tovább a harmincharmadikig.
Az utolsó kettőnél azután megállt a XXI. századi tudomány.
Csavarták jobbra, tekerték balra, de a fránya csavarok szilárdan ellenálltak.
A NASA csapata most „új megközelítéseken” dolgozik, s remélik, néhány héten belül sikerrel járnak. Ha nem lesznek eredményesek, majd államközi tudományos együttműködés keretében elküldjük hozzájuk Lajos bácsit, a lakatost, a sufnituning művészét a franciakulcsával és az ilyen esetben elengedhetetlen WD40-nel…
