A Zamárdi határában található Szamárkő népi eredetmondáját Lipták Gábor pompás átköltésében olvashatjuk. A monda egy Zaránd nevű óhitű (pogány) fiatalemberről szól, aki ugyan beáll az új hit szerint bencés szerzetesnek, de ingadozik, visszatér az óhitűekhez, akik az egykő (szentkő) mellett áldoznak. Amikor pedig a keresztények megtámadják őket, visszavonulnak a mocsárba, de előtte még letaszítják a szent követ a hegyről.

„Csak nagy sokára, amikor lecsapolták a Balaton melletti ingoványokat, került elő az iszap alól a pogány oltárkő, melyet Zamárdkőnek neveztek el az emberek. A papok azonban még a látásáról is eltiltották a népet, megcsonkították a követ, és Szamárkőnek nevezték el, hogy ezzel is csúfságot tegyenek rajta. De a község, mely ma is ott áll a kő közelében, a Zamárdi nevet viseli.”

Szép, szép a monda, pedig nyelvészetileg éppen fordítva van a dolog. Zamárd pogány legény (kikeresztelkedve: Péter testvér) persze létezhetett, mert Somogy híresen a pogány ellenállás egyik központja volt. De ha neve Zamard (és Somard, Somardy) formában maradt is fenn a régi írásokban, annak szabályos kiejtése akkor és ma is: szamárd. Mivelhogy akkor az sz hangot z-vel és s-sel is jelölték. Akár alapszavát a szamarat (zamar). A történeti-etimológiai szótár szerint nyelvünkben már 1138-ból adatolható a szamár szó; keletkezésében pedig ugyanazon jelentésű korai olasz jövevényszót látnak (bár olasz nyelvről csak később beszélünk, de ez, ahogy sok más sem, nem zavarja az etimológusokat). Zamárdot tehát mindenképpen Szamárdnak kellett ejteni. Ugyanúgy, ahogy a partiumi (régi helyesírású) Zalard ma helyesen Szalárd, Zoloch ma Szalacs, a Vas megyei Zalafew Szalafő, a Tolna megyei Zakal Szakály, a Fejér megyei Zaar Szár. A Zamárdi melletti egykori Somthod vagy Zamtthou pedig: Szántód. Zamard ~ Somard azonban mégis Zamárdi maradt. Az egykori z téves mai kiolvasása persze máshol is előfordul: Zala helyesen Szala lenne (a népnyelvben úgy is van, és Szalafő sem Zalafő). A budapesti Zugló városrész neve pedig legalább az egyik utcájának megnevezésében „helyes”: Szugló utca. Sokan csodálkoznak is, ha már Zugló, akkor miért Szugló az utca neve. Hát azért, mert az lenne a helyes kiolvasott forma.

Persze a történeti változást, beleértve a helynév helytelen kiolvasását és a rosszul rögzült formát békén kell hagyni, hiszen már megszoktuk. Elég, ha tudjuk, hogy Zamárdi eredeti kiejtése Szamárdi lenne, akkor is, ha valakinek ez nem tetszik. Mert például a szamár stigmatizált állat, szinte minden népnél megvan átvitt jelentése: ostoba ember. Szegény zamárdiak nem lennének boldogok, ha most valaki nyelvtörténeti pontoskodás miatt átkeresztelné, pontosabban visszakeresztelné településüket (városukat) Szamárdira. Néhányan talán el is költöznének, nehogy már emiatt kötözködjenek velük, elég bajuk van például Bugyi vagy Pornóapáti lakosainak. Még nálam is interpelláltak tiszaalpáriak, amikor egyszer „alpári stílusról” értekeztem. Miért bántjuk őket?

Zamárdi ma leginkább nem a Szamárkőről, hanem a Balaton Sound zajos fesztiváljáról híres. Innen indult Pumped Gabo testépítő influenszer kereskedelmi televíziókat és nézőiket megbabonázó karrierje. 2023-ban a bulvárvélemény-vezér ezt nyilatkozta: „Felerősödött az utóbbi egy évben a hitem. A Balaton Soundot is Isten teremtette, meg Jézus Krisztus. A zenében, a hangokban is őt érzem… májustól szeptember végéig legyen Balaton Sound.” Pumped Gabo, Zamárdi fölfedezettje új legendagyártóként visszatért a település szakrális hagyományaihoz. Bár neve és szerepe kapcsán inkább eszünkbe juthat a településnév köznévi eredete és jelentésének átvitt értelme.

Végezetül vissza Lipták Gábor balatoni meséket, mondákat, történeteket tartalmazó Aranyhíd című kötetéhez: „Sokan megfordulnak itt manapság, de csak kevesen tudják, hogy az a nagy kő a falu határában, az állomás közelében, nemcsak egy elsüllyedt pogány világnak, hanem egy rég elporladt ifjú kalandos életének és boldog szerelmének is emlékjele.” Milyen emlékjelet állítanak rólunk a ma influenszerei?