Pécsi barátom ugyanis kifogásolja, szerinte helytelen, mert úgy kellene mondani, hogy mikor jössz hozzánk. Mi viszont itt, Szatmárban csak így mondjuk: jössz nálunk. Szeretném megtudni a nyelvész véleményét.
A jelenség számomra félig-meddig ismerős volt, hiszen például széles körben elterjedtek az úgynevezett családi helyhatározóragok, amelyek szintén eltérnek a köznyelvtől. Azért családiak, mert alapvetően rokonságra, nevekre vonatkoznak. A családi helyhatározóragok a következők: -nott, -nól, -ni (nyi), köznyelvi jelentésük: -nál, -tól, -hoz. És a következőképpen használatosak: apámnott, Sándornott (apámnál, Sándornál); apámnól, Sándornól vagy Sándornul (apától, Sándortól), apámni, Sándorni vagy Sándornyi (apámhoz, Sándorhoz). Ráadásul akadnak keveredések, hibrid alakok is. Azt is mondják: a szüleink még nyiheltek, mi már nem nyihelünk. Vagyis ma már nem használják a nyelvjárási -nyi ragos formát, helyette a köznyelvit mondják: apámhoz, Sándorhoz.
Ez a kiindulópontja a jössz nálunk (jössz hozzánk) formának. Mint látható, a szatmári anyanyelvi pikniken szóba került köznyelvi nálunk szóban rejlő -nál/nél mint családi helyhatározórag megjelenhet -nott (apámnott ~ apámnál), a -hoz/hez/höz pedig -ni (apámni ~ apámhoz) formában. Ez fontos alapvetés, mert
a határozóragokból szerveződnek a határozószók.
Mondják őket személyjeles (személyragos) határozószóknak vagy más megközelítésben ragozott személyes névmási alakoknak. Én egészen egyszerűen és közérthetően ragozott ragoknak nevezem az efféléket: nekem, bennem, nálam, velem, értem; utánam, mögöttem, alattam. Ezeknek a formáknak a nyelvtani felépítése: rag (vagy névutó) + személyrag, és már itt is vagyunk a kérdéses nálam és hozzám eseténél. A nálam (nálad, nála, nálunk, nálatok, náluk) helyre vonatkozóan a közelben levés esetét fejezi ki (latin neve: adessivus). Kérdőszava: hol? Tehát: hol vagy? Nála. A hozzám (hozzád, hozzá, hozzánk, hozzátok, hozzájuk) ugyancsak helyre vonatkozóan külső közelítést, irányt jelent (latin neve: allativus). Kérdőszava: hová? Tehát: hová mégy? Hozzá.
Látható, hogy a nálad és hozzád között megegyezik a helyre vonatkozás, a különbség pedig a helyben levés (nálad) és a külső közelítés (hozzád) között van.
A nálad egyfajta statikusságot (helyben levést), a hozzád mozgást, dinamizmust (közelítést) fejez ki.
Kicsit másként fogalmazva a különbség a nézőpontban van, abban, ahonnan és ahogyan szemléljük a dolgokat: aki nálam van, annak állandó, statikus helyzetét érzékelem, aki hozzám jön, közeledik, annak mozgását, dinamizmusát.
Hasonló jelenség figyelhető meg a sorba áll ~ sorban áll kettőssége kapcsán.
Ha valaki most áll be a sorba, akkor sorba áll (beáll a sorba), ha már benne áll a sorban, várakozik, ácsorog, akkor sorban áll. A különbség sokszor összemosódik: egy órája sorba(n) állok, pedig itt a sorban állok lenne a helyes, illetve akár össze is keverhető a sorbaállás és a sorban állás (pedig a helyesírás különbséget tesz közte). A különbséget talán ezekkel a példákkal ragadhatjuk meg: következik a sorbaállás (be kell állni a sorba, besorolni kell), elkerülheti a sorbaállást (nem kell beállnia a sorba, vagy másként: kiállni a sort, ha online rendezi ügyeit), viszont sorban állás, várakozás közben nézegethetjük a mobiltelefonunkat.
Ezzel a példával azt kívántam megerősíteni, hogy apró nézőpontbeli eltérések adódhatnak a raghasználatban is. A kérdezett jössz nálunk formához hasonlót máshol is megfigyeltek az északkeleti nyelvjárási régióban (Bodrogközben): megyek apámnál; szombat este mindig mentem a szeretőmnél (megyek apámhoz, mentem a szeretőmhöz). Egy nógrádi adat szerint így is előfordul: felmegyek nálad. Vagyis: felmegyek hozzád. Ebből következik tehát a köznyelvi hozzám és a nyelvjárási nálam használati különbsége is. A szatmári kislány elmondta, hogy nemsokára összebútorozik a pécsi fiúval, tehát további lehetőség lesz egymás nyelvjárási különbségeinek fölfedezésére. Megnyugtattam, hogy a nyelvjárási jössz nálunk forma is helyes, bátran hivatkozzon rám, és erre a kis írásra. Abba nem mentem bele, hogy a nálunk mintha erőteljesebb is lenne, mint a hozzánk…
A szerző nyelvész, egyetemi tanár
