Bár vannak más, nem eléggé tisztázott kérdések is, amelyek gyakran felbukkannak a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda ingyenes online tanácsadásában,  most a külön- és egybeírás néhány tipikus, nehezen eldönthető esetét hozom példaként:

• A Színházszemiotika könyv címét valójában nem Színház-szemiotika-ként kell írni? A színház (szín + ház) két elemből álló összetett szó, melyhez egy öt szótagból álló szó kapcsolódik, tehát összesen hét szótagból áll, s e szó így három szóelemből tevődik össze (szín + ház + szemiotika), amelyet kötőjelezni kell.

Mégsem kell. Az AkH. 139. szabályt (Akadémiai helyesírás, teljes nevén: A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás, minden 2015 utáni változat), népszerű nevén 6 : 3-as szabályt (hat szótagon felül a három szóból álló összetételekre vonatkozót) nem kell mechanikusan értelmezni. A szabály eleve azt mondja ki, hogy

bizonyos szavakat „célszerű” kötőjelezni, de ez nem azt jelenti, hogy kötelező.

A szabálypont maga is tartalmaz számos kivételt, például pénzügyminisztérium. Egy fogalom, például könyvcím esetében a szerkesztőnek joga van az egybeírásra. Ezt a helyesírással foglalkozó nyelvész tudja, de honnan tudná a helyesen írni akaró? Hasonló kérdés:

• Hogy írjuk: szervizbejelentkezés? A hat szótagos szabály szerint úgy gondolnám, hogy kötőjellel, de nagyon kevés helyen láttam azzal írva.
Ezt sem kell kötőjelezni. A szervizbejelentkezés csak látszólag háromtagú szó, mert a szerviz nem összetett szó (nem szer-ből és víz-ből áll, eredete a francia service); ezért nem érvényesül a 6 : 3-as szabály. A jelenség viszont jól rávilágít a helyesírási szabályok életidegenségére; hiszen hogyan várható el egy nyelvhasználótól, hogy ismerje a szerviz szó eredetét? A szerviz sokaknak szer és viz, például ezért szeretik az utótagot (helytelenül!) hosszú í-vel írni.

• Miért írjuk egybe, hogy egynapos, hatnapos, miért külön, hogy hat szótagos.

Látszólag ugyanaz a jelenség, de mégis más, mert a helyesírás szabályozói elbonyolították. Ha két szó kapcsolatában az előtag egyszerű tőszámnév az utótag pedig (többek között) -s képzős egyszerű szó, akkor egybeírjuk, ha viszont valamelyik összetett szó, akkor külön (AkH. 117). Így tehát: egynapos, hatnapos, de hat szótagos…

Hogy erre miért volt szükség, s hogy ezt hogy lehet megtanulni, nem tudom.

A legtöbb esetben nehéz vagy lehetetlen értelmezni az -ó, -ő képzős igenevet tartalmazó szerkezetekre vonatkozó szabályt (AkH. 118). A szabályzat példái szerint, ha alkalmi minőségjelzőről van szó, akkor különírjuk: eltérő vélemény, éneklő gyermek, de ha jelentés tekintetében összeforrtak, akkor egybe: izzólámpa, eladólány, ivóvíz, belépőjegy. Így illusztrálják a különbséget: az újoncokat kiképző tiszt, de mint beosztás: kiképzőtiszt; tegyük hozzá, és esetleg mulassunk rajta: eladó lány és eladólány, sétáló utca és sétálóutca (egyébként adott szövegkörnyezetben ki érti félre, hogy eladnak-e egy lányt vagy hogy hogyan sétál az utca?). Továbbá

a szabályt gyengítendő vannak kivételek.

És még további alszabály is van, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, akkor biztosan külön kell írni: növényvédő szer, előadó körút, sőt időjárás-előrejelző rendszer (a kötőjel a 6 : 3-as szabály miatt kell, hiszen: időjárás-előrejelző; tehát itt már két fő- és egy alszabályra is kell ügyelni). Emiatt szinte az összes -ó, -ő-s folyamatos melléknévi igenévvel kezdődő szerkezetnél elakadnak a helyesírók. Gondolkodnak, hogy ez csak alkalmi vagy már összeforrt, esetleg kivétel: alakváltó iskola, bevásárló közösség, gátló hatás (gátlóhatás?), tájékoztató tábla (tájékoztatótábla?, mert a szótár szerint hasonló eset egyben van: kapcsolótábla), tanuló közösség (tanulóközösség?). Végre rájövünk, hogy: építőipar és vendéglátó ipar, de a 136-os szabály utóbbit felülírja, mert a „kialakult szokás” szerint mégis egybe kell írni: vendéglátóipar. Ennek nyomán már tényleg nem tudjuk, hogy írjuk: bőrcserzőipar, kőfaragóipar, könyvkötőipar… A nyelvi iroda munkatársai ezekben az esetekben mindig a különírást javasolják, hiszen a helyesírás alaplogikája szerint alapesetben inkább írunk külön, és csak valamilyen nyelvtani-nyelvi okból egybe.

Lelki szemeim előtt megjelennek a fejüket csóváló olvasók, valamint a magyartanárok, akik ilyenek miatt nem erőltetik túlzottan a helyesírás elmagyarázását.