Mit állítok? Hogy olvashatók. Itt az olvashatók melléknévi igenévi állítmány. A melléknévi igenévhez tehát alapesetben puszta -k többesjel járul (olvasható – olvashatók), de olykor, és egyre gyakrabban megjelenik a kötőhangzós többlet (olvashatóak).

Másutt is találkozom ezzel a formával: „A felhívás és a jelentkezés további részletei a …hu oldalon olvashatóak”, „Részletes program itt érhető el, további részletek itt olvashatóak”, „További meteorológiai hírek, friss előrejelzések, aktualitások a Dél-Alföld meteorológia oldalon olvashatóak.” „Már olvashatóak honlapunkon a tavalyi tenyésztési eredmények és rangsorok”. Más esetekben is felbukkan a kötőhangzó. Kertészeti bolt kerítésén olvasom (olvasható): „Szobanövények is kaphatóak.” A kaphatók alak nem lett volna jobb? És így tovább, sok helyen: adhatók – adhatóak, ehetők – ehetőek, találhatók – találhatóak. Van különbség a többes szám jelének rövidebb és hosszabb, kötőhangzós változata között?

Nyelvészeink (Kemény Gábor, Grétsy László) is felfigyeltek a jelenségre.

Megállapították, hogy a -k többesjel előtti kötőhangzó egyre gyakrabban bukkan fel különösen a -ható, -hető képzős melléknévi igenévi állítmányokban. Kemény Gábor szerint: „Úgy látszik meg kell barátkoznunk ezekkel az egy szótaggal hosszabb, nem is mindig jó hangzású alakulatokkal.” Magam először egyetemi hallgatók dolgozatában fedeztem föl, most pedig már a rádióban is hallom, és a nyilvános írásbeliségben is terjed. Én még furcsállom.

A találhatók esetében a kötőhangzó nélküli, rövidebb változat a hagyományos, ám úgy tűnik, nyelvi változás zajlik, mert újabban egyre gyakoribb a találhatóak típusú többes szám. A jelenség hátterében a Nyelvművelő kéziszótár szerint az állhat, ahogy az -ó, -ő képzős melléknévi igenevek többes számánál is két változat használható. Ott azonban e két változat jelentéskülönbséget hordoz attól függően, hogy főnévként vagy melléknévként állnak a mondatban. Például: ezek az üdítők (főnév) nagyon üdítőek (melléknév), a hódítók (főnév) nem voltak valami hódítóak (melléknév), a vezetők (főnév) módszerei nem célravezetőek (melléknév). Ezekben az esetekben a kötőhangzónak szófaj-megkülönböztető szerepe van, tehát a megkülönböztetés érthető.

Azonban ezek a kötőhangzók analógiásan átterjedtek a -ható, -hető képzős szavakra is:

az utak járhatóak, fejtegetései nem mindig érthetőek. Ezekben az esetekben azonban a kötőhangzónak nincs szófaj-megkülönböztető szerepe, ezért ilyenkor a kellemesebb hangzású és egy szótaggal rövidebb, kötőhangzó nélküli formák (járhatók, érthetők) használatát ajánlják.

A Magyar nyelvhasználati szótár szerint is viszonylag újabb fejlemény a kötőhangzós -k többesjel a folyamatos melléknévi igeneveken. Ingadozik a nyelvhasználat, sokszor mindkét forma, a kötőhangzós és az anélküli egyaránt létezik, de nem mutat jelentéskülönbséget. Például: elbűvölők – elbűvölőek, várhatók – várhatóak, ahogy a kezdő példánkban is: olvashatók – olvashatóak.

Bár nincs a kötőhangzónak szófaj-megkülönböztető szerepe a -ható, -hető képzős szavak többes számában, mégsem hibáztatható a kötőhangzós forma. De

a legtöbb esetben a kellemesebb hangzású és egy szótaggal rövidebb forma javasolható:

szobanövények kaphatók, a különbségek megfigyelhetők, az eltérések elhanyagolhatók, az élmények nem fokozhatók, a hírek pedig olvashatók. Ez tehát a hagyományos álláspont, de nem róhatja meg senki azokat, akik az újabb keletű, kötőhangzós változatot használják.

Csak néhányunknak még egy kicsit bántják-sértik a fülét.