◼A római Pápai Szent Antal Egyetem Hittudományi Kara magyar dékánhelyettesének a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét még a leköszönő Áder János köztársasági elnök adományozta, kifejezve a nemzet elismerését a katolikus erkölcsteológia kutatása, oktatása és a tudományterület irodalmának gazdagítása terén végzett kimagasló munkájáért. Arra kérem Ottó atyát, ismertesse röviden a katolikus erkölcsteológia, a bioetika területén végzett munkásságát.
Mint a felsőoktatás bármely más területén, a hittudományi egyetemi munka is három feladatot foglal magában: az oktatást, a kutatást és publikációk készítését, valamint az e két utóbbi feladat elvégzését lehetővé tevő adminisztrációs és szervező tevékenységet. A kutatásban a kétezres évek első évtizedében lehetőségem nyílt arra, hogy bekapcsolódjam a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott két hosszabb körlevél megírásába. A 2003-ban megjelent Az Élet kultúrájáért című körlevél elkészítéséhez a püspöki kar a természettudományok jeles képviselőit kérte fel: Hámori Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia akkori alelnökét, Vizi E. Szilvesztert, az MTA elnökét, Falus András és Zboray Géza biológusokat. Zboray tanár úr, az ELTE TTK Anatómiai, Sejt- és Fejlődésbiológiai Tanszékének egykori oktatója egyetemi tanulmányaim máig meghatározó tanáregyénisége.
A rövid természettudományos összefoglalásokat követő teológiai tartalom jelentős részét jómagam írtam. A dokumentum klasszikus témával, az élet kezdetével és az élet végével kapcsolatos erkölcsi kérdésekkel foglalkozik, amelyek állandóan a Tanítóhivatal és a teológiai gondolkodás középpontjában állnak. A majdnem húsz éve tárgyalt témának ma is van folytatása és aktualitása a világegyházban, és így nyilván Magyarországon is. Az egyik a Covid első hulláma után a Hittani Kongregáció által kiadott Samaritanus bonus, az Irgalmas szamaritánus című, 2020. július 14-én megjelent levél, amely az élet végi olyan erkölcsi problémákat tárgyalja, mint amilyen a fájdalomcsillapítás, a mesterséges folyadékpótlás és táplálás, valamint az eutanáziát kérő betegek lelkipásztori elkísérése.
A másik jellemző kérdéskör pedig a születő élet védelme, amellyel kapcsolatban Ferenc pápa is nyilatkozott március havi imaszándékait ismertető videójában. A pápa közvetlen szavakkal azt mondja, hogy
a születő emberi életet, vagyis a humánembriót nem kezelhetjük pusztán anyagként, hiszen az már önálló emberi élet.
Azt láthatjuk tehát, hogy a klasszikus bioetikai kérdések, amelyekkel a magyar püspöki kar 2003-ban a körlevelében foglalkozott, a mai napig aktuálisak.
◼Az élet kultúrája, demográfia, biodiverzitás – korunk pápáinak mi a tanítása ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban?
Ferenc pápa egy konferencia kapcsán arról beszélt, hogy rövidlátó az a társadalom, amelyik nem figyel a demográfiai kérdésekre. Hasznos és észszerű a demográfia és az életvédelem klasszikus témáit összekapcsolni, hiszen a demográfia, az élet kultúrája a jövő alapja. XVI. Benedek pápa 2009-ben megjelent Caritas in veritate kezdetű enciklikája, amely a 2008-as válságra adott válasz, a 44. pontjában említi, hogy a gazdasági fejlődéshez szükséges új elképzelések és eljárások a fiataloktól érkeznek, vagyis az élet kultúrájának előmozdítása (a kifejezés Szent II. János Páltól származik) gazdaságetikai kérdésekkel is összekapcsolódik. Benedek pápa itt VI. Pál 1967-ben megjelent Populorum progressio kezdetű enciklikájának gondolatait bővíti és alkalmazza a jelenlegi helyzetre.
Így jutunk el egy további kérdéskörhöz, amely Ferenc pápának egy biodiverzitással foglalkozó konferencián, a vatikáni Sala Clementina Teremben elmondott beszédéhez, illetve a mi egyetemünkhöz is kapcsolódik. A ferencesek római Pápai Szent Antal Egyeteme a klasszikus egyházi tanulmányokon, a papképzésen és szerzetesképzésen kívül minden más katolikus egyetemhez hasonlóan megpróbál a társadalom felé nyitni. Ennek része a középkori ferences teológiai hagyománnyal kapcsolatos forráskiadás, a tartalom közérthető módon való továbbadása, vagyis Szent Bonaventura, Duns Scotus és a teológiai hagyomány további szerzői meglátásainak a mai problémákra történő alkalmazása. Óriási szellemi kincs birtokában van a ferences rend, és ennek egyik letéteményese éppen ez az intézmény. A másik kapcsolatépítési terület, amely szintén Szent Ferenc alakjához kötődik, a teremtésvédelem, amely a Laudato si’ kezdetű enciklika óta került újra a Tanítóhivatal figyelmének középpontjába.
Ez a biodiverzitásról szóló, május 21-i konferencia ez utóbbi téma egyik aspektusának feldolgozását célozta, amelyet ma a katolikus egyház teljes körű vagy átfogó ökológia elnevezéssel mutat be. Az Antonianum a középkori ferences tanulmányok újra és újra történő megfogalmazásán és fölajánlásán kívül az utóbbi öt-hat évben a teljes körű ökológia művelésével is foglalkozik, és ezzel a hallgatóknak olyan rétegeit tudja megszólítani, akik egyébként nem kerülnének kapcsolatba az intézménnyel.
◼Hogyan kapcsolódik egymáshoz az életvédelem és az átfogó ökológia?
Nagyon lényegesnek tartom összekapcsolni az életvédelmet és a teremtésvédelem témáit. A teológia világában tudatosan nem a környezetvédelem, hanem a teremtésvédelem kifejezést használjuk, hiszen mi a teremtés önértékét magához a Teremtőhöz kapcsoljuk. Nem kizárólag filozófiai vagy haszonelvű alapon állunk, hogy az emberiségnek legyen egészséges élethez való környezete. Ez is nyilvánvalóan igaz és fontos, amit a különböző jogrendek is előírnak és próbálnak védeni. A két téma ott kapcsolódik össze, hogy mind a kettő az élet kultúráját műveli, az életet tiszteli.
A Laudato si’ enciklika 120. pontja egy kemény mondatot tartalmaz: az, aki a születő életet vagy egy gyenge szubjektumot, a gyenge embert nem fogadja el és nem támogatja – írja elődjét idézve Ferenc pápa –, az nem képes a tágabb környezetet, tehát a teremtett világot sem megvédeni. Ez azért nagyon lényeges, mert a két terület a közgondolkozásban sokszor egymásnak feszül.
Nem minden környezetvédő gondolat támogatja ugyanolyan lelkesedéssel és ugyanolyan erővel a gyenge emberi élet védelmét, annak ellenére, hogy a kettő gyökerei közösek.
Az összetartozás egyik oka az emberi magatartás egységessége, vagyis az emberi alapmagatartás, amit a katolikus teológia Arisztotelész nyomán Szent Tamás óta az erények világával fogalmaz meg. A lelkiismeret nem osztható ketté, így a magatartásunk egységes. Vagy tiszteli a teljes életet, annak minden formáját a születéstől a természetes halálig, vagy nem tudja ezt hitelesen megvalósítani a tágabb, természeti környezettel sem. Ez az egyik alapvető fontosságú megállapítás. A másik pedig az, amikor mi, ferencesek, vagy általában a katolikus teológia megfogalmazza, hogy az élet minden formáját védeni kell - az emberi életet is és a teremtés egészét is, hiszen mindkettő hátterében a Teremtő Isten áll -, ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy lényeges különbség van a személyes természettel rendelkező ember és a teremtett világ emberen kívüli része között.
Itt tehát egy lételméleti, létben gyökerező, ontológiai különbség áll fenn, a létezők között egy belső arány, egy értékrangsor, amit tiszteletben kell tartani. A teremtett világ védelmét, az állatvédelmet tehát nem lehet az emberi élet védelme elé helyezni, és a kettőt nem szabad egymással szembeállítani. Az értékek világát harmóniába kell foglalni, tiszteletben tartva azok hierarchiáját, ami a létben gyökerezik. Ez az a látásmód, amely különbséget tesz az emberi élet és a többi élet között a teremtett világban, ugyanakkor azonban mind a kettőt tiszteli. Ez olyan jellemzően és üdítő módon keresztény gondolat, amit a katolikus felsőoktatás, így a mi intézményünk, a Pápai Szent Antal Egyetem is elő tud mozdítani. Ez a ferences teológiai és spirituális hagyomány és kultúra egyik sarokpontja.
◼Az élet védelme, az átfogó ökológia, a ferences lelkiség szellemében mit tanácsol a keresztény hívőknek és honfitársainknak: hogyan álljunk helyt a szomszédunkban dúló háború, a globalizálódó vészhelyzet idején?
Ezzel kapcsolatban arra mutatnék rá, hogy az életvédelem ma sokkal kevésbé „eladható téma”, mint például, amikor én itt tanultam, annak ellenére, hogy az összes pápa, Ferenc pápa is hangsúlyozottan támogatja az élet- és a családvédelmet. Akkor mi változott? A társadalmi környezet, az érdekek átláthatatlan rendszere, a cui prodest, vagyis a kinek az érdeke kérdésre adott válaszok, amelyek a fősodrú médiát is átszövik, és így visszahatnak az emberek gondolkodásmódjára és az egyes témák iránti érzékenységére.
Ilyenkor az embernek az jut az eszébe, hogy
nagyon nehéz akkor kiállni a jó értékek mellett, amikor ez kiközösítést vagy megszégyenítést von maga után. Az ember nagyon nehezen megy szembe a közvéleménnyel.
Szemléletes bibliai példája ennek Pilátus János evangéliumában megörökített drámai dilemmája: „Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották: Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.” (Jn 19,12)
Ez a mondat olyan mély emberi félelmet, szorongást érint, ami minden korban, minden kultúrában megvan. Ez a drámai vers jól mutatja azt, ami bennünket is képes magával ragadni hasonló helyzetben. Ilyenkor érdemes odafigyelni, hogy más is van, aki úgy gondolkodik, mint mi. A közösségépítés, a kapcsolatépítés, egymás erősítése alapkérdés ebben a helyzetben. Meg kell különböztetni a hit és az erkölcs dolgában a lényegeset és a másodlagosat. Alapkérdésekben sohasem szabad kompromisszumot kötni, ebben ki kell tartani, és ebben kell társakat, szövetségeseket, testvéreket, spirituális, tudományos társakat találni mindenféle vonalon.
Soha ne felejtsék el, hogy a jánosi mondat kihívás: Jézus e miatt az emberi logika miatt halt meg. A hit világában és az üdvtörténetben nyilván mindennek mélyebb értelme van. Az emberi bukásra következett a feltámadás, ami a keresztény remény végső alapja. János evangéliumának idézett versére Szent Pál ad választ: „Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem” (1Kor 15,12–14). Végül pedig a tanításnak, a kutatásnak és a spontán diplomáciának a végső értelme a keresztény tanúságtételben van: „Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.” (1Pt 3,15)
