Évente több alkalommal körbejárja az újságokat és a hírportálokat a Föld felé száguldó fenyegető, gigantikus aszteroidák híre. Csak idén ősszel kétszer lengették be az egész Földet porig romboló űrsziklatömbök érkezését.

A lapok a legfantáziadúsabb címek és illusztrációk kíséretében igyekeznek érzékeltetni az olvasóval a veszély nagyságát.

Képeiken bolygónk méretével vetekedő, tűzcsóvában izzó meteorok sorakoznak egymás után, hogy pillanatok múlva légkörünkbe lépve elsöpörjék az élet utolsó emlékét is szeretett otthonunkból. A címek a túlzásokkal, halmozásokkal, beszédes hasonlatokkal nem fukarkodva („hatalmas”, „gyilkos”, „száguldó”, „stadion méretű”) egytől egyig azt sugallják, mintha napokon belül bekövetkezne az Armageddon.

Az évtizedek óta tartó és szemmel láthatóan egyre gyakoribb ijesztegetéseknek eddig sohasem volt valós alapja, még megközelítőleg sem,

azonban olybá tűnik, e tény nem szegi a kattintásvadász hírgyárosok kedvét. Nem sikerült legalább egy kisebb káoszt előidéző becsapódásról beszámolni? Kiderült – már megint –, hogy az aktuálisan szóban forgó aszteroida sok millió kilométeres távolságban haladt el a Föld mellett, s mi ennek gyenge fuvallatát sem érezhetnénk? Sebaj! A recept mit sem változik.

A képekkel és címekkel azt sugallják, mintha percekre lennénk az apokalipszistől, bár a valóság nem is állhatna távolabb ennél

Elmondják nekünk most is, mint megannyi alkalommal, hogy a november 13-án bolygónk mellett elhaladtó 2004 UE névre keresztelt aszteroida rendkívül veszélyes, ugyanis akkora, mint az Empire State Building. De a szintén novemberben érkező – pontosítok: halálos gyorsasággal közeledő – 2021 VR se piskóta, ez Kheopsz-piramis nagyságú. A szeptemberben erre járó 2021RL3-nek sem volt oka a szégyenre, ez olyan volt, mint a Big Ben. Az átlagolvasó megnyugtatásaképpen közölték azt is, hogy a márciusban Földünket „mindössze” 16 millió kilométerre megközelítő Apophist egy  egyiptomi istenről nevezték el, e név jelentése pedig: sötétség, káosz. Decemberben 4660 Nereus látogat el bolygónk közelébe, és ha történetesen nem találna el bennünket, az sem vezethet a megkönnyebbüléshez, ugyanis „az elkövetkező évtizedekben 12-szer fog elhaladni mellettünk.” S ha ez nem lenne elég, azt is tudomásunkra hozzák: „ha egy 300 méteres aszteroida eltalálna minket, az olyan lenne, mintha 65 ezer hirosimai atombombát dobnának le ránk”.

Ilyen infók hallatán az olvasóhoz már el sem jutnak azok a kiegészítő megjegyzések, miszerint egy ilyen becsapódásnak a valószínűsége szakértők szerint is a nullához közelít.

Ami többnyire megmarad ezekből a cikkekből, az a föld felé süvítő, felhőkarcoló-méretű aszteroidák szorongást keltő képe.

Az újságírókban talán sokszor nem is tudatosul, mennyit rombolnak e gyakorlati szempontból teljességgel felesleges hírek közzétételével.

Az aszteroidás rémhíreket olvasva néha az a benyomásunk, mintha ezek az újságírók egyenesen szurkolnának egy pusztító kisbolygó becsapódásáért
 
Vajon átfut-e néha az agyukon, hány gyermeknek okozott álmatlan éjszakákat a szenzációhajhász mentalitásuk? Vagy miként járnak közben abban, hogy átrajzolják egy fiatal teljes világképét?
 

Nem kell több annál, mint egy hatásosan megírt aszteroidás hír, és egy gyermek szemében a Föld, a biztonságos otthon egy csapásra veszélyes űrviharokban lavírozó törékeny porcelángömbbé válik.

A bizonytalanság és az állandó szorongás helyszínévé, ahol a következő pillanat sohasem biztos, és ahol az életet állandóan beárnyékolja valamely földöntúli, titáni erők fenyegetése.

Elég – valós – veszélyt tartogat számunkra a Föld. Aligha könnyíti meg a hétköznapi ember életét, hogy ezt, a földi életre a szó szoros értelmében semmilyen befolyást nem gyakorló fenyegetést is behozzák mindennapjainkba, immáron heti-havi rendszerességgel.