Az első írásos emlékünk arról, hogy Krisztus születését december 25-én ünneplik, nem más, mint a Chronographus Anni CCCLIIII (354. év kalendáriuma) néven ismert IV. századi „pogány” és keresztény naptár. A szóban forgó bejegyzés így szól: „December 25: Krisztus megszületett a judeai Betlehemben.” A naptár több oknál fogva is fontos, de az egyik az, hogy úgy tűnik, utal a Sol invictus, azaz a Legyőzhetetlen Nap „pogány” ünnepére, amelyet ugyanezen a napon ültek meg.
A Krisztus születésére és a Legyőzhetetlen Napra való kettős utalás alapozta meg azt az elméletet a XIX. században, hogy a karácsony nem más, mint a „pogány” napünnep átvétele. Csakhogy ezt a modern elméletet az utóbbi évtizedekben kétségbe vonta számos vallástörténész, különösen is Philipp Nothaft oxfordi egyetemi tanár. Nothaft izgalmas vizsgálódásai a keresztény érdeklődésnek a tudományos kronológia történetében vitt szerepére irányulnak. A karácsony eredetére vonatkozó eredményeiről pedig különösen érdemes szót ejtenünk az évnek ebben a szakában.
A Krisztus születésére utaló legszilárdabb evangéliumi támpontunk az, mint Nothaft emlékeztet, hogy I. Heródes i.e. 4-ben halt meg. Minthogy a születéstörténet mátéi elbeszélése szerepelteti őt, és annak halálával végződik (miután a Szent Család elmenekül Egyiptomba), ebből elég valószerűnek látszik azt leszűrnünk, hogy Jézus születése i.e. 4-ben vagy az előtt történt. Ám Nothaftnek nem ez csigázza föl az érdeklődését, hanem éppen ellenkezőleg, az, hogy az evangéliumok Krisztus születésének semmilyen dátumát nem határozzák meg.
Hozzávetőlegesen meg lehet állapítani Krisztus halálának napját a húsvét (pészah) ünnepéhez való kötődéséből, ám az evangéliumok még csak kísérletet sem tesznek arra, hogy az olvasóknak megadják azt az évet, amelyben a keresztre feszítés történt. Minthogy a zsidó naptár a Holdon alapul (nem úgy, mint az I. századi római naptár, amely a Napból indult ki), a húsvét ideje évről évre váltakozik. Mivel tehát híján vagyunk a keresztre feszítés évének, a napját sem tudjuk.
Ezek tehát az alapvető adataink: Krisztus születését és halálát bizonyos fokig meg tudjuk az időben határozni, de a szó szoros értelmében datálni ezeket a világtörténelmi jelentőségű eseményeket nem tudjuk.
Márpedig csakis a dátumok hiánya miatt bontakoztak ki viták a modernség előtti kereszténységben arról, hogy az üdvtörténet világot megváltoztató mozzanatairól mely napokon illendő megemlékezni, illetve a modern tudományban arról, hogy honnan erednek keresztény ünnepek.
Ha biztosan tudnánk, hogy Krisztus december 25-én született, akkor a karácsony eredete is nyilvánvaló volna.
Mivel nem tudjuk pontosan, hogy Jézus mikor fogant, született meg, kezdte meg szolgálatát, és halt meg, rá kell kérdeznünk, hogy a korai keresztények miért kezdtek megemlékezni ezekről az eseményekről adott (kötött vagy váltakozó) napokon. Már csak azért is, mert a kérdés, hogy miért éppen december 25-én ünnepeljük azt, hogy Mária életet adott Jézusnak, változatlanul fennáll.
Nothaft egyik összefüggés-magyarázatát módfelett megvilágítónak tartom: Tarzuszi Pál levelei nincsenek datálva. Nem tudom, mi mindent lehet ebből leszűrni, de Nothaft alapkövetkeztetése megállni látszik:
az újszövetségi iratok ritkán adnak meg olyan dátumokat, amelyeket a modern történészek azoknak tekintenének.
Szigorú kronológiai fogalmaink szerint az újszövetségi források, mind a páli levelek, mind az evangéliumok módfelett homályosak.
Ugyanakkor az utóbbi években több tudós is rámutatott, hogy a Szentírás kronológiai homályosságai éppenséggel a pontos kronológia iránti szenvedélyt ébresztették fel a korai és a középkori kereszténységben. Nem csupán Nothaft Dating the Passion: The Life of Jesus and the Emergence of Scientific Chronology (A passió datálása: Jézus élete és a tudományos kronológia kialakulása) című könyvére gondolok, hanem Alden A. Mosshammer kaliforniai egyetemi tanár The Easter Computus and the Origins of the Christian Era (A húsvét kiszámítása és a keresztény időszámítás eredete) című munkájára is. A Jézus életének dátumait illető kirívó evangéliumi hallgatás éppen nem hitbuzgó közönyt, hanem tudós kíváncsiságot támasztott a keresztényekben az évszázadok során. Márpedig Jézus fogantatásának (megtestesülésének) és születésének napja nyilvánvaló okoknál fogva roppant érdeklődést váltott ki belőlük.
A december 25-ére vonatkozó első utalásokat harmadik századi értelmiségiek írásaiban találjuk. Közülük az egyik, Julius Africanus március 25-re (a római tavaszi napéjegyenlőségre) teszi a fogantatást, és tökéletes kilenc hónapos viselősséget feltételezve könnyűszerrel jut el december 25-éhez (a római téli napéjegyenlőséghez) mint Krisztus születése napjához. Egy másik, Római Hippolytos szintén hasonló okoknál fogva december 25-ét nevezi meg Krisztus születésnapja gyanánt.
Mind Julius, mind Hippolytos kalendáriumi okfejtése fényében valószínűnek látszik, hogy a III. század első felében kezdték el a keresztények december 25-én ünnepelni Krisztus születését. Vagyis jóval egy évszázaddal korábban, mint ahogyan a Chronographus Anni CCCLIIII december 25-ét nevezi meg ama napként, amelyen „Krisztus megszületett a judeai Betlehemben”.
Mire jutunk mindebből?
A kortárs kutatás hajlamos vitatni azt a XIX. századi elméletet, mely szerint a karácsony a Legyőzhetetlen Nap IV. századi „pogány” ünnepére megy vissza. Ma sokkal inkább úgy látják a tudósok, hogy a keresztények a tavaszi napéjegyenlőségben (március 25.) vélték felfedezni Krisztus fogantatásának napját, illetve az éppen kilenc hónappal későbbi téli napéjegyenlőségben a születésének napját, amely az ókori római naptárakban december 25-re esett.
Még az is elképzelhető, hogy nem a pogány Legyőzhetetlen Nap ünnepe ihlette a karácsony keresztény ünnepét, hanem megfordítva, a pogány ünnep éppen az utóbbiból merítette az ihletet. Magyarán: a keresztény karácsony talán előbb kialakult, mint a Sol invictus december 25-i pogány ünneplése.
Akárhogy is, az tény marad, hogy a korai keresztény kronográfusok, nem pedig az evangélium írói jutottak arra, hogy Jézus születésnapja december 25.
Akármikor született is meg Jézus, a keresztények végső soron azt ünneplik T. S. Eliotnak A szikla című művét idézve, hogy „Akkor jött […], / „Nem időtlen, de épp időben, amit mi így hívunk, történelem: / elmetszvén és kettémetszvén a világi időt” (Ferencz Győző fordítása). Azt az eszmét – keresztény szemmel azt a tényt – ünnepeljük december 25-én, hogy a tökéletes Szeretet emberként élt és halt meg.
A szeretet kinyilatkoztatása metszi ketté az idő világát, miként a keresztények tartják: minden nap a világ végezetéig.
Fordította Pásztor Péter
Nyitókép: Krisztus születése. Kopt freskó, kb. X. század, Vadi Natrum, Egyiptom.
