A jogtudomány és az útleírás ötvözetét ígéri Sándor Lénárd könyve, és ezt annyiban teljesíti is, hogy ha útirajzokat nemigen tartalmaz is, az amerikai alkotmányjogászokkal készült hosszabb-rövidebb interjúk révén alkotmányelméleti, jogtörténeti és jogpolitikai utazásokon kísér végig, kortárs amerikai alkotmányjogászokat foglalkoztató kérdéseket mutatva be.

Azt azonban fontos elöljáróban megjegyezni, hogy a könyv e témákról – egy-egy rövidebb interjút leszámítva – főként az amerikai libertárius és neokonzervatív alkotmányjogászok elbeszélésein keresztül tájékoztat, amit az is magyaráz, hogy a szerző rendszeres résztvevője az e szellemiséget képviselő The Federalist Society nevű jogászszervezet rendezvényeinek. Ezzel alapvetően nem volna baj, de árnyaltabb képet festett volna a jelenkori amerikai alkotmányjog állapotáról, ha hangsúlyosabban jeleníti meg a liberális alkotmányelméleti iskola képviselőit, és nem csupán egy-egy rövid interjú erejéig foglalkozik e másik oldal képviselőinek gondolataival.

A szerző három fő csomópont köré csoportosítja az általa felvett interjúkat. Az első résznek az Államszervezeti kihívások, a másodiknak a Terítéken az emberi jogok, a harmadiknak pedig az Aktuális alkotmányjogi dilemmák címet adja. Függelékben közli a Függetlenségi nyilatkozat és az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, valamint az Alkotmánykiegészítések magyar fordítását. Nagy hangsúlyt helyez a föderalizmus amerikai felfogásának bemutatására, tehát arra, hogy a szövetségi állam és a tagállamok közötti hatalommegosztás milyen módon valósul meg. Több fejtegetés is szól az Európai Unióban jelenleg zajló közjogi vitáknak az amerikai föderalizmussal való esetleges hasonlóságairól. Kiemelt szerepet kap több beszélgetésben a The Federalist Society által is támogatott originalista alkotmányértelmezés, amely azt vallja, hogy az alkotmány értelmezésekor a szöveg eredeti értelmét kell feltárni. Többen szólnak arról, hogy a természetjog milyen sajátos értelmezést és szerepet kap a jelenkori amerikai alkotmányos gondolkodásban, és ez milyen módon jelenik meg az emberi jogok felfogásában. Külön taglalják az interjúalanyok a társadalmi mérnökösködésnek, a fegyverviseléshez fűződő jognak vagy a vallásgyakorlás jogának sajátosan amerikai vonatkozásait.

Mint a felsoroltakból is kitűnik, Sándor Lénárd munkája az amerikai alkotmányosság számos kérdését megbízhatóan, érdekfeszítően mutatja be, járja körül. Zavarónak hat azonban az interjúk változó terjedelme, olykor hullámzó minősége. A szerző érezhetően törekedett arra, hogy minél több személyt megszólaltasson, és így minél több álláspontot megismertessen a hazai olvasókkal. Ugyanakkor hasznosabb lett volna az originalizmus kevésbé jelentős képviselői helyett az élő alkotmány iskolájának legfontosabb szerzőit megszólaltatni. Így képet kaphattunk volna arról a módszerről is, amely az alkotmány értelmezésekor a változó társadalmi összefüggést tartja szem előtt, és legalább annyira meghatározó, mint a kötetben tudományos igényességgel bemutatott originalizmus. Ez a könyv élvezhetőségéhez is hozzájárult volna, hiszen elkerülhetővé tenné az originalizmus tételeinek gyakori ismétlését.

Ezek az egyenetlenségek csak annak jelentenek azonban problémát, aki a jelen sorok írójához hasonlóan egyben, szinte regényként olvassa a könyvet. Ha az olvasó nem így tesz, és csak egy-egy interjút olvas el egyszerre, zavartalanul merülhet el az amerikai alkotmányjog legégetőbb kérdéseiben.

Kiemelkedően izgalmas a Jeffrey Rosennel, a Nemzeti Alkotmányközpont vezetőjével készült interjú, aki az alkotmányjogi ismeretek minél szélesebb körű átadására hívja fel a figyelmet.

Az orosz származású Ilya Shapiro, a libertárius Cato Intézet szakértője az originalista mozgalom 1970-es években kezdődött felívelésének okait és a meghatározó amerikai alkotmányértelmezési iskolákat mutatja be.

A katolikus St. Thomas University professzora, Thomas C. Berg arról számol be, hogy az egyházi fenntartású intézmény milyen kitüntetett figyelmet fordít a jogászhallgatók szociális érzékenységének kialakítására: a hallgatók az egyetem mellett működő jogklinikán tapasztalhatják meg azt, hogy a jogászi hivatás egyben embertársaik érdekében végzett szolgálat. Bruce Ackerman alkotmánytörténész az amerikai progresszív mozgalom alkotmányjogra gyakorolt hatását taglalja; nagy kár, hogy a vele készült interjú módfelett rövid. Az amerikai alkotmányjog ügyeletes fenegyerekével, a karakteresen baloldali Mark Tushnettel készült interjúval kapcsolatban ugyanez a hiányérzetünk támadhat. Tushnet ugyanis különleges fényben világítja meg a populista mozgalmak demokratikus nyilvánosságot támogató szerepét.

Robert P. George a vele készült beszélgetésben dióhéjban elmond mindent, amit a modern természetjogról tudni lehet. Ő talán az egyedüli tudós a kötetben, aki kifejezetten a klasszikus angolszász konzervativizmust képviseli, szemben a neokonzervatív, illetve libertárius szerzőkkel. Fontos, hogy George el is határolja filozófiáját a mai amerikai konzervatív mozgalomtól, amelyet „populista nacionalista iránynak” nevez, és azt vallja, hogy a természetjogi felfogás „színvak és önmagában létezik”, azaz nem kötődik kizárólag egyik politikai párthoz sem.

Az aktuális dilemmákról szóló részben érdekes David Graytől arról olvasni, miként viszonyul a Legfelsőbb Bíróság a közösségi média szabályozásához, és milyen lehetséges veszélyeket rejt magában, hogy korunk embere már nem érzi fontosnak személyes adatai védelmét. Adam Winkler egészen sajátos olvasatát adja az amerikai alkotmánytörténetnek, amikor arról beszél, hogy a vállalatok által generált alkotmányjogi viták sokszor elősegítették az állampolgári jogok jogfejlesztését is.

A kötetben alighanem a legérdekesebb az Ian I. Kersch politológusprofesszorral készített interjú, aki rávilágít az amerikai alkotmányjogi diskurzus legégetőbb kérdéseire, és árnyalt képet fest ezek tudománytörténeti és tudományszociológiai hátteréről is. Az amerikai alkotmányjog összetettségéről szólva kifejti:

„Az amerikaiak sohasem voltak következetesek az emberi jogi igények megfogalmazása során abban az értelemben, ahogyan a jogokat középpontba helyező liberális demokráciákban az elvárható lenne. Végső soron ezekre a kérdésekre politikai válaszokat adtak annak fényében, hogy az ország és a lakosság milyen értékeket és célokat követett.”

A különböző alkotmányértelmezési iskolák közötti viták megértéséhez tehát nem elég az originalista vagy éppen az élő alkotmány híveinek alapelveit ismernünk. A teljes kép megalkotásához minden esetben szükség van a filozófiai, politikai, társadalmi összefüggések átfogó vizsgálatára is.

Sándor Lénárd interjúkötete – említett hiányosságai ellenére is – rávilágít az amerikai alkotmányjog számos olyan kérdésére, amely túlmutat a jogelmélet szűk szakmai részletkidolgozásain, szőrszálhasogatásain, és közéletünk elevenébe vág.