1931-ben született Budapesten. A közgazdaság-tudományi egyetemen végzett 1953-ban, 1968-ban kandidátusi, majd 1982-ben doktori címet is szerzett. 2002-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Első munkahelye a Központi Statisztikai Hivatal volt, majd a szociológia felé fordult, és 1969-től már a Magyar Tudományos Akadémián a rétegződéskutatási osztályt, majd a társadalompolitikai osztály munkáját irányította, illetve ezzel párhuzamosan az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított, ugyanitt évekig vezette a Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetet, részt vett a Szociológiai Doktori Iskola alapításában, valamint 1995 és 2000 között irányította a szociálpolitikai doktori képzést. 2006-ban az MTA Gyermekszegénység Elleni Programiroda vezetője lett. Számos külföldi egyetemen oktatott vendégtanárként, az Edinburgh-i Egyetem díszdoktorrá avatta. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották.

Ferge Zsuzsa egész életében nem csupán kutatta a társadalmi egyenlőtlenségeket, a szegénységet, benne a gyermekszegénységet, hanem a baloldali értékrendhez elkötelezett szemlélettel – a pártállami időkben éppúgy, mint a rendszerváltás utáni baloldali és jobboldali kormányok idején – javaslatokat is kidolgozott annak érdekében, hogy az állam jó szociálpolitikával képes legyen megszüntetni a nyomort, a szegénységet, az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen élethelyzeteket.

Javaslataival legtöbbször süket fülekre talált, a hozzá hasonló értékrendet hirdető szocialista, szociálliberális kormányok idején éppúgy, mint  a keresztényszociális elveket hirdetők idején.

Közismert volt róla, hogy elkötelezett híve a szocializmusnak, legalábbis az eszmeiségét magáénak vallotta, jobb társadalmi berendezkedésnek tartotta, mint a kapitalizmust. Már recsegett-ropogott a szocialista rendszer, amikor a Ferge Zsuzsa alapművének tartott, Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből című könyve 1986-ban megjelent. Ebben azzal szembesítette a magyar társadalmat, hogy a szegénységet a szocializmusban sem sikerült felszámolni, hogy a rendszer életszínvonal-politikája lényegében megbukott, a szegénység folyamatosan nő és újratermelődik.

Amikor az 1980-as évek végén már nyilvánvalóvá vált a szocialista rendszer bukása, Ferge Zsuzsa írásaiban is nagyobb hangsúllyal jelent meg a szabadság, a demokratikus kontrollal működő parlamenti demokrácia iránti elkötelezettsége, természetesen kiváló szociálpolitikával felvértezve. A rendszerváltoztatást felnőttfejjel megélők emlékezhetnek rá, hogy a nagy átalakulás a szocializmusból a kapitalizmusba azért (is) történhetett „vér nélkül”, mert az első szabad választás győztese, a nyugodt erőként megjelenő MDF szociális piacgazdaságról és úgynevezett harmadik útról beszélt. Ebben a néptömegeket el nem ijesztő ígéretben valahol mélyen benne volt a kor egyik meghatározó értelmiségijének, Ferge Zsuzsának is a munkája, aki 1989-ben Van-e negyedik út? A társadalompolitika esélyei című könyvében vázolta fel a negyedik utas társadalom eszményi képét, ami hárompólusú, az állam, a piac és a társadalmi mozgalmak egyensúlyára épül, és leginkább a „harmadik utas” svéd, illetve a finn „szocialista kapitalizmusra” hasonlít.

Ferge Zsuzsa a Valóság című folyóiratban összegezve javaslatát így ír:

,,Alapvetőnek tartom a létbiztonságot, kettős értelemben is. Fontos az elemi biztonság, az, hogy senki ne kerülhessen egy társadalmilag megállapított létfenntartási küszöb alá. Az elemi biztonság megvalósításának elvileg legegyszerűbb, de gyakorlatilag nem könnyen kivihető módja a »léthez való jog« feltétel nélküli elfogadása, azaz állampolgári jogon nyújtott minimális jövedelem (nyugdíj, családi pótlék stb.). Ezek az ellátások a szolidarisztikus társadalombiztosítási (»társadalmi biztonsági«) rendszerhez tartoznának. A biztonság második fontos összetevője a már egyszer megszerzett életszint közelítő megtartásának garantálása."

Ferge szerint a „negyedik úthoz” hozzátartozik az autonóm, szabad sorsválasztás, és az is, hogy ennek feltételeit az egyén és a közösség együtt alakítsák. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a jóléti rendszer formálásában teret kapnak az alternatív, új szükségletekért küzdő mozgalmak is, valamint a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat garantálni képes, demokratikusan messzemenően kontrollált, a polgárokat nem uraló, hanem szolgáló állam is.

Ferge Zsuzsa közéleti szerepvállalása is jelentős volt, számos szakmai szervezet munkájában vett részt. Számos könyve mellett több mint háromszáz tanulmánya jelent meg, viszonylag gyakran adott interjút, ahol mindig kritikus szemlélettel fejtette ki véleményét a regnáló kormány szociálpolitikájáról.