A friss Magyar Szemléből ajánljuk
A Szovjetunió felbomlása után Oroszország elvesztette szuperhatalmi státuszát, gazdasága összeomlott, hadereje leépült. Ugyanakkor az orosz elit már a 90-es években érzékelte, hogy az egykori birodalom területén rekedt orosz ajkú lakosság – különösen Ukrajnában – politikai kérdéssé válhat. Jelcin idején az orosz külpolitika nem mutatott különösebb érdeklődést Ukrajna iránt, azonban ez a hozzáállás fokozatosan megváltozott.
A russzkij mir (orosz világ) fogalma, amely nem etnikai, hanem nyelvi és kulturális alapon definiálja az orosz identitást, a kétezres évekre központi szerepet kapott a moszkvai narratívában. A Novo-Rosszija, vagyis Új-Oroszország eszméje a 18. századi orosz hódításokra vezethető vissza, és azokat a dél- és kelet-ukrajnai területeket öleli fel, amelyeket a cári birodalom fokozatosan kebelezett be. A tanulmány részletesen ismerteti e régió történeti és etnikai sajátosságait, kiemelve
a Krím-félsziget, Donbász és más kulcsterületek geopolitikai jelentőségét.
Putyin hatalomra kerülésével az orosz külpolitika fokozatosan visszatért az expanzióra törekvő stratégiákhoz. A 2014-es krími annexió fordulópontot jelentett: a „különleges katonai művelet” jogi és politikai előképe már itt megfigyelhető. A Donbászban eközben kváziállamok jöttek létre, melyeket Oroszország nem hivatalosan, de érdemben támogatott. A Novo-Rosszija terv 2014-ben öltött formát, amikor Donyeck és Luganszk kikiáltotta a függetlenségét, de más ukrajnai régiók csatlakozása elmaradt, részben a lakossági ellenállás miatt.
Gecse kitér a háborút megelőző ideológiai előkészítésre is: Alekszandr Dugin geopolitikai víziói, az Izborszkij Klub tevékenysége, valamint a média és tankönyvek manipulált narratívái mind hozzájárultak az orosz közvélemény és elit háborús készenlétéhez. A 2022. február 24-én megindított orosz hadművelet célja Ukrajna teljes „áthangolása” volt, ám a várakozásokkal ellentétben
nem sikerült gyors győzelmet aratni.
A szerző részletesen elemzi az orosz katonai stratégia hibáit, az utánpótlás gyengeségeit, az ukrán ellenállás szervezettségét és a nyugati katonai támogatás hatásait. A háború első éve után nyilvánvalóvá vált, hogy a Novo-Rosszija terv teljes megvalósítása nem reális, a lakosság jelentős része pedig nem fogadta el az orosz katonai jelenlétet.
A tanulmány hangsúlyozza: a koncepció nemcsak katonai, hanem szellemi és ideológiai vállalkozás is, amely összekapcsolja az orosz birodalmi gondolkodást, a kulturális identitás politikai használatát és a külpolitikai revizionizmust. Gecse rámutat arra, hogy a „különleges művelet” hivatalos orosz narratívája az ukrajnai orosz ajkú népesség védelmét hirdette, ám valójában a Kreml geopolitikai érdekeinek érvényesítését célozta.
A tanulmányt a Magyar Szemle 2025/1-2. számában olvashatják.
Nyitókép: A Malakov erőd az ostrom alatt (részlet Franz Roubaud festményéből)
