A századforduló Nagyváradja a kulturális és gazdasági robbanás terepe, a város kiépülésének fénykora. Az innovatív fejlődés fényes karrierlehetőségekkel kecsegtetett, és számos különös egyéniség bontakozhatott ki a városban. A Gozsdu, Rimanóczy, Sonnenfeld, Weiszlovits család története nemcsak összefonódik a város fejlődésével, hanem legendák origójává is vált. Napjainkig keringenek anekdoták róluk: párbajaik, a pazar Park Szálló és Krúdy-elbeszélésbe illő tulajdonosa máig része a kollektív emlékezetnek. Nagyvárad fénykoráról, kulturális, gazdasági és közéleti dimenzióiról számos (közel) egykorú emlékezeti narratíva született, azonban csak az utóbbi néhány évtizedben szaporodott meg azoknak a tudományos munkáknak a száma, amelyek egy-egy részterület szintézisére törekednek.

Mikrotörténeti szempontokat tartva szem előtt tárja fel Kulcsár Beáta társadalomtörténeti munkája a Weiszlovits/Vaiszlovich család történetét, s a gazdasági, kulturális, szocializációs és asszimilációs stratégiáit elemezve emeli be azt a város makrotörténetébe. A kutatás kiindulási pontjában Weiszlovits Adolf áll, aki bádogosból lett temetkezési vállalkozóvá, és 1858-ban alapította meg a Concordia entreprise des pompes funèbrest, az „Első nagyváradi temetkezési vállalat”-ot. Szorgalmának és lassan a polgárságtól a politikai eliten át az arisztokráciáig kiépülő kapcsolati hálójának köszönhetően gazdasági tényező és virilis lett. A család az 1870-es évektől a Csáky család bihari hitbizományain bérlőként gazdálkodott, majd a vállalkozásból kirekesztett két fiatalabb fiú, Gyula és Emil a vendéglátóiparban próbált szerencsét: ők alapították meg és üzemeltették Nagyvárad emblematikus, hatvan lakosztályos szállodáját, a Park Szállót. A szerző plasztikusan mutatja be azt a folyamatot, ahogyan az apa és a legidősebb fiú a temetkezési vállalat felfuttatásában és sikeres működtetésében mellékszerepre kárhoztatta a fiatalabb fiúkat, akik új stratégiát választva nevük írásmódját is módosították.

Kulcsár Beáta nyomába ered mind a szállodalakókkal való különleges és etikus bánásmódról, a csalók és házasságtörők megleckéztetéséről szóló az anekdotáknak, mind  az impériumváltást követő, a kötet címe által is sugallt, a román hatóságokkal szembeni ellenállásnak, a magyarsághoz való hangsúlyozott tartozásnak, miközben a mobilizáció és gazdasági működés protokollját is érdekfeszítően mutatja be. Noha könyve bevezetőjében a személyes források hiányáról számol be, a sajtó- és a levéltári források, per-, gazdaság- és vállalkozástörténeti dokumentumok felhasználásával végigköveti a cselekvés- és viselkedésmintákat: a prosperáló vállalkozás kiépítését, a városfejlődés során alkalmazott ingatlanértékesítési stratégiát, érdekérvényesítő konfliktusokat, „nemesi beállítódású” viselkedésmódokat. Például Gyula és Emil párbajainak okait, mintázatait, következményeit: kaszinótagságuk elveszítést és sajtóvisszhangját. Így a magánhistória mellett a mentalitás- és a várostörténeti kontextusba való elhelyezés is segíti a mobilizáció folyamatainak megértését.

Vaiszlovich Emilnek, a sikeres szállodatulajdonosnak az impériumváltást követően a román hatóságokkal való konfliktusaira fókuszál a kötet második fele. A sajtó- és jogi források elemzése feltárja vállalkozásának gazdasági stabilizálódását, az üzletpolitikájának sikereit átélő főhős hogyan utasítja el a megváltozott közéleti hátteret, tagadja meg a román zászló kitűzését a szállodára vagy zárja be évekre a magas adó miatt az épületet. S miként viseli el – egyébként tartással – az ellene és a Park ellen elkövetett atrocitásokat, az 1927-es antiszemita támadást. A hanyatlástörténet vége is tragikus: 1944-ben a hetvenhat éves Vaiszlovichot, mivel nem köszön előre fogvatartói egyikének, egy német tisztnek – agyonverik.

A főszereplők emlékezeti narratívájának és a szálloda utóéletének áttekintésével zárul a kötet: hogyan rögzült a román és a magyar sajtóban a szállodatulajdonos működése, és hogyan alakult a botrányokról és az innovatív és szorgalmas életnek köszönhető pályaívről szóló emlékezet.

Tudományos igényessége mellett a monográfia olvasmányos, izgalmas munka: a bevezetőben korlátozottnak ígért forrásanyag ellenére sikeresen bontakozik ki belőle a Weiszlovits/Vaiszlovichok története, és végül Nagyvárad egykor legimpozánsabb szállodája létrejöttének története és működtetőinek törekvése.

 

Kulcsár Beáta: „Adónyomorítás miatt zárva”. Egy nagyváradi család történetei (1858–1944). Erdélyi Múzeum Egyesület – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2022, 287 oldal