Kevesen érzik annyira hazájuknak ma Magyarországon Közép-Európát, mint amennyire Kiss Gy. Csaba érezte otthonának kontinensünk e részét. Magyarországról indulva fedezte fel, ismerte meg régiónkat. És mindezt szerencsére meg is osztotta velünk. Mélyen tudta, nem lehetünk igazi hazafiak szomszédaink valódi ismerete nélkül. Lenyűgöző módon volt jártas a térség irodalmaiban, modern művelődéstörténetében, s beszélte nyelveit. Elsősorban a lengyelt, a szlovákot, a horvátot és a németet. Tudta, a nyelv kulcsa nélkül nem lehet felnyitni a régió művelődéseinek önismeretünk számára is rengeteg értéket rejtő kincsesládáit. Neki sikerült. Fáradhatatlanul járta is érdekes kincsek után kutatva Közép-Európát. Utazásai során rengeteg személyes ismeretséget is kötött, tudását a régió minden szegletében ismerték és elismerték. Közép-európai találkozásaim című kötetében közre is adta közép-európai bolyongásai során kötött ismeretségeit, negyvenegy közép-európai arcképet. A kötetben a XX. század második felének szinte minden jelentős régiónkbeli személyisége ott van, akikkel Kiss Gy. Csaba találkozott, személyes ismeretséget kötött. A legmeghatározóbb közülük talán Wacław Felczak volt.
Polcokat töltenek meg a térség modern művelődéstörténetéről, irodalomtörténetéről, művelődési kapcsolatairól írt kötetei, és azok a művei is, amelyekben a modern közép-európai nemzetté válás kérdéseit, a térség nemzeteinek himnuszait, a nemzeti identitások és a nemzeti előítéletek ügyét mutatja be. Egymás után jelentek meg a könyvei, amelyeket valósággal faltak a térséget, történelmét, irodalmait ismerni vágyók. Az olvasó élvezettel veszett bele a magával ragadó, sodró lendületű írásokba, felfedezve az addig számára jobbára ismeretlen szomszédokaink irodalmát, történelmét, nemzeti önazonosságának elemeit. Már a kötetek címe is irigylésre méltóan szellemes: Keleten innen – Nyugaton túl. Magyarország itt marad. Nálunk és szomszéd nemzeteknél. Budapest-Zágráb: oda-vissza… Saját könyvei mellett ráadásul még a közép-európai irodalmak jelentős műveit magyarul bemutató, szerkesztett köteteket, a térséget megismertető, gyakran már elfeledett magyar művek, útleírások újrakiadásait gondozta.
Fiatal Írók Találkozóján Lakitelken 1979-ben, balról jobbra Kiss Gy. Csaba, Borsi-Kálmán Béla, Agárdi Péter, elöl Zám Tibor (forrás: Bahget Iskander., / Wikimedia)
Kiss Gy. Csaba közép-európai bolyongásai történelmi időkre estek. A hatvanas évektől járta Prágát, Szlovákiát, a horvát Adria-partot, stoppolt Lengyelországban. 1956, 1968, 1981 mind-mind mély személyes emléket is jelentettek számára. Ezért is tartotta olyan fontosnak, hogy a kommunista diktatúrával szembeni fellépések méltó helyet kapjanak közös közép-európai emlékezethelyeink sorában. A nyolcvanas évek végén pedig személyes részt is vállalhatott a magyarországi kommunista diktatúra bukását követő új, szabad Magyarország megszületésében. A Magyar Demokrata Fórum alapító tagjaként, nevének kiötlőjeként. A politikusi szerepet nem sokáig vállalta, de ebbéli küldetésében is mindvégig a közép-európai összefogás megteremtését tekintette egyik legfőbb feladatának. Visegrád egyik atyja is volt, s a visegrádi gondolat élete végéig meghatározta politikai gondolkodását.
Maradhatott volna politikus, lehetett volna diplomata, de a szívéhez legközelebb álló feladatot választotta. A tanítást.
Nem csak írásaival tanított. A kilencvenes évek közepétől az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének lett meghatározó személyisége. Közép-Európát továbbra is járta, vendégtanárként segítve a térség magyar tanszékeit, hungarológiai központjait. Közép-európai hungarológusok generációi számára vált példaképpé Zágrábban, Nyitrán, Prágában és Varsóban. Igazi iskolateremtő személyiség volt az ELTE-n is. A mai magyarországi Közép-Európa tudomány legjobbjai kerültek ki tanítványai közül. Lenyűgöző tudása, megnyerő személyisége, eleganciája, segítőkészsége, inspiráló előadásmódja rabul ejtette hallgatóit. Sokan, akik véletlenül, érdeklődésből tévedtek be szemináriumára és a „Beszélnek-e valamelyik térségbeli nyelven?” kérdésére adott nem válaszukra a talányos „még” viszonválaszt kapták, szinte észre sem vették, hatására máris elkezdtek szlovákul, lengyelül, csehül tanulni, és lettek a térséggel foglalkozó történész kutatók, a szomszédos országokban szolgáló diplomaták, a művelődési kapcsolatokat ápoló szakemberek. Így teremtett iskolát. Kiss Gy. Csaba tehetséges diákjait atyai szeretettel segítette, odafigyelt sorsuk alakulására, tanácsaira mindig számíthattak. Az egyetemen töltött fantasztikus három évtized alatt diákjaiból közösség is formálódott.
Munkáját Lengyelországban, Horvátországban, Szlovákiában is több kitüntetéssel ismerték el, 2020-ban Széchenyi-díjat kapott, 2024-ben a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia tagjává választották.
Az utóbbi években a számvetés felé is fordult. 2019-től két kötetében, Harminc év után címmel adta ki emlékiratait a sorsfordító 1987-es, és 1988–1989-es évekről. Személyes történelemként elmesélve az MDF létrejöttétől az első szabad választásokig eltelt időt. Utolsó kötetei két, egyformán szeretett „szülőföldje”, Dunapataj és Szentimreváros történetét is bemutatják.
Kiss Gy. Csaba ma hajnalban végleg hazatért közép-európai felfedezőútjairól. Munkássága azonban velünk marad, sőt, jellegzetes utazóhátizsákja a jövő számára is rejt még kincseket. Az éppen egy évtizede közösen elindított lakiteleki Németh László Fordítótáborban idén augusztusban is zajlik majd a munka, fordítunk a közép-európai nyelvekből. Hiszen a térség nyelveinek ismerete fájón visszaszorult az utóbbi években, enélkül pedig – ő volt a leginkább tisztában vele – aligha tudhatunk meg bármit is szomszédainkról. Az elmúlt évek legnagyobb közösen kezdett vállalkozása, a Visegrád kód című kisenciklopédia is hamarosan elkészül, bemutatva közép-európai közös identitásunkat. Hiszen Magyarország itt marad.
Kiss Gy. Csaba, az egyik utolsó közép-európai úriember azonban nagyon fog hiányozni belőle. Isten nyugosztalja!
Nyitókép: Cseke Csilla felvétele 2020-ból (MTI/MTVA)
