József Ágost nagybátyja, József nádor fia, István az 1848-as forradalom idején állt nádorként az ország élén, így elévülhetetlen érdemet szerzett a „törvényes forradalom” sikerében, többek között emiatt száműzték később a birodalomból. Apja, József (Károly) főherceg a magyar közélet megbecsült tagja, a Magyar Királyi Honvédség megszervezője és első parancsnoka, birtokainak pedig gondos gazdája volt. Nem csoda, hogy ezek után az ifjú József (Ágost) főherceget is katonai pályára szánták. Fiatal éveiben fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán a Monarchia haderejében, megismerve a különböző fegyvernemeket. 1893-ban vette feleségül Ferenc József unokáját, Auguszta bajor hercegnőt.
A világháború kitörésekor hadosztályparancsnokként a szerb frontra irányították, de az orosz támadás miatt rövidesen Galíciába vezényelték.
A nagy háború első hónapjait a keleti fronton élte át, a Kárpátok embert próbáló téli körülményei között igyekezett lelket önteni katonáiba, immár hadtestparancsnokként. Az 1915. májusi gorlicei áttörés eredményeként az oroszokat ugyan visszaszorították, de József főherceget hadtestével együtt az ekkor megnyíló olasz frontra vezényelték. Először Karintiában, majd az Isonzó-front leghírhedtebb szakaszán, a Doberdó-fennsíkon teljesített szolgálatot. Katonái élén egy éven át védte eredményesen a kopár karsztos fennsíkot. Ekkor mélyült el igazán kapcsolata a katonákkal, akik ettől kezdve „József apánknak” nevezték.
Már 1917-ben, Tisza István lemondásakor is kapott politikai feladatot – a kormányalakítási tárgyalások levezetését – az új uralkodótól, IV. Károlytól, de legismertebb politikai megbízását 1918. október végén nyerte el: IV. Károly őt küldte Budapestre, királyi jogokkal felruházva, homo regiusként, hogy vezesse le a kormányalakítási tárgyalásokat, és megfelelő új miniszterelnököt nevezzen ki az ország élére. Az október végi forradalmi események hatására végül a főherceg kénytelen volt Károlyi Mihályt kinevezni. A következő hónapokban a hadsereg nyugdíjazta, a Tanácsköztársaság idején fiát a Gyűjtőfogházba szállították, őt magát pedig Alcsútra internálták, s favágóként dolgoztatták egykori uradalmában.
A kommunista diktatúra idején is kapcsolatot tartott ellenforradalmár-csoportokkal, így nem meglepő, hogy a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. augusztus 6-án a hatalmat megragadó Friedrich István – az 1918. októberi homo regiusi megbízatására hivatkozva – őt kérte fel az ország kormányzójának. Így József főherceg 1919 augusztusában három hétig kormányzóként az ország élén állt, ám a Habsburg-restaurációtól tartó antant követelésére kénytelen volt lemondani. A későbbiekben sem adta föl hatalmi ambícióit, a Horthy-korszak végéig reménykedett abban, hogy kormányzóként, vagy IV. Károly trónfosztása után királyként az ország élére léphet, Horthy azonban eredményesen tartotta távol a katonai
és a politikai tisztségektől is.
A két világháború között József Ágost főherceg a magyar közélet egyik legbefolyásosabb, legmagasabb rangú szereplőjeként élénk társadalmi életet élt, számtalan szervezet fővédnökségét, vezetését elvállalva. A felsőház tagjaként a politikai élet résztvevője is volt, 1936-tól 1944-ig pedig a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét is betöltötte. Minthogy a Tanácsköztársaság idején szerzett tapasztalatokból kiindulva a szovjet megszállást minden más eshetőségnél rosszabbnak tartotta, 1944-ben a németek melletti kitartás és a szovjetekkel szemben a végsőkig folytatandó harc híve volt. Ez magyarázza, hogy elítélte Horthy kiugrási kísérletét, és a szovjetekkel szembeni ellenállás miatt néhány hétig még a nyilas-hungarista vezetést is támogatta.
József Ágost főherceg utódai közül legfiatalabb unokája, Habsburg-Lotharingiai Mihály a hazai közélet ismert szereplője, a Mindszenty Alapítvány elnöke. Mihály főherceg fia (József Ágost dédunokája), Habsburg-Lotharingiai Eduárd főherceg jelenleg Magyarország szentszéki nagykövete.
A szerző történész
