Mindannyian dühöngtünk már a Telekom Vanda nevű, bűbájos hangú chatbotján, a mesterséges intelligencián alapuló virtuális asszisztensen, amely öt-hat valószerűtlen kérdés után átad az ügyintézőnek. Ám Vanda a jó papnál is jobban tanul, hatalmas adatmennyiségekkel és algoritmusokkal utánozza az emberi tanulást, felismer mintázatokat, és anélkül, hogy arra programozva volna, intézkedik. Meg is látszik a teljesítményén, válaszai egyre pontosabbak. A legkifinomultabb chatbotok, csevegő robotok – hogy ékesen magyaros hangzású nevet adjunk nekik: csebók – szövegeket tenyésztenek. Közülük is talán a legnevesebb az OpenAI csebója. Ez az amerikai mesterségesintelligencia-kutató cég kifejezetten az emberi teljesítményt felülmúló autonóm rendszereket fejleszt. Csebója, a ChatGPT mindenre felel, és valójában kész tanulmányt ír a föltett kérdésről. Ahogy ezt most írom, a csebót éppen túl sokan használják, nem érhető el, viszont verset ír arról, hogy most éppen foglalt. Alkalmi versnek megteszi. Hány rímfaragó mászta meg verejtékezve a fogalmazás kaptatóit, és jutott ehhez képest talmi szépséghez. Ugyanakkor eddig úgy tudtuk, az írás gyötrelmei nyomán születnek a remekművek. A csebók ezt a tudásunkat félresöprik, megírnak bármit, szemináriumi, szak- vagy doktori dolgozatot, életrajzi regényt. Már nem is kell puskázni, szöveget lopni. Megteszi helyettünk a csebó. A nyelvész Veszelszki Ágnes eltűnődött a tiltásán, a kritikátlan alkalmazásán és az elegyes tűrés-tiltásán, Niall Ferguson történész szerint sutba lehet hajítani az egyetemi-akadémiai dolgozatírás amúgyis fabatkát sem érő rendszerét, a csebók tenyészszövegeiből a zsenialitás és a kreativitás műremekeket faraghat. A többi marad így is, úgy is: felejtenivaló. Mindenesetre a csebók világa beköszöntött, a kínai Baidu is kínálja már egymilliárd előfizetőjének a maga csebóját.
