Az eurozónában a bankjegyek egyformák, ellenben minden tagországának joga van nemzeti szimbólumokkal ellátott pénzérméket kibocsátani. A horvát kormány, amely a csehtől vagy a magyartól eltérően erősen ambicionálja az euró bevezetését, s azt 2023-ra tervezi, már jó előre el is döntötte, hogy esetükben ezek az ország ismert, piros-fehér „sakktábla” motívumú címerpajzsa, térképe, egy nyest (ami horvátul kuna, vagyis a nemzeti fizetőeszköz nevével egyezik), valamint az ószláv horvát glagolita írásjelek lesznek. Ötödiknek
eredetileg Dubrovnikra gondoltak, végül azonban – közönségszavazatokkal – Nikola Tesla portréjára esett a választás.
A világhírű fizikus-feltalálóra az interneten szavazó horvát állampolgárok húsz százaléka voksolt, többen, mint a világörökséghez tartozó dalmáciai városra.
Nikola Tesla igazi XIX. századi közép-európai, majd világpolgár. 1856-ban a Habsburg Birodalomhoz tartozó Katonai Határőrvidéken, a ma Horvátország területén található Smiljanban született, ortodox papi felmenői okán kétségtelenül nem horvát, hanem szerb nemzetiségű volt. Grácban (Ausztria), Mariborban (ma Szlovénia) és Prágában (Csehország) tanult, majd Budapesten dolgozott, ahonnan Puskás Tivadar ajánlásával Párizsba ment, végül 1884-ben az Egyesült Államokban telepedett le és vált világhírűvé.
Az általa feltalált váltakozó áramú technológia gyakorlati alkalmazása terén az egyenáramra fogadó Edison volt a fő, nem túl sportszerű, de e téren végül vesztes riválisa. Az ő találmánya emellett többek között a ma minden porszívóban, fúrógépben vagy turmixgépben duruzsoló aszinkron motor, Marconit megelőzve feltalálta a rádiót, emellett lefektette a rádiótávirányítás alapjait is. Tudományos elismertségét jelzi, hogy – Newton, Watt, Joule, Volta, Ampère, Coulomb, Ohm, Pascal, Faraday vagy Lord Kelvin társaságában – olyan exkluzív körbe tartozik, akinek nevét fizikai mértékegység örökíti meg.
Vélhetőleg éppen világhíre miatt tartja, időnként követeli magáénak Szerbia és Horvátország is. A szerbek róla nevezték el a belgrádi nemzetközi repülőteret, noha a repüléshez véletlenül éppen nem sok köze volt az amúgy valóban csodálni valóan sokoldalú feltalálónak. Ezt persze legkevésbé mi róhatjuk fel a szerbeknek, miután az övékéhez hasonló megfontolásból szintén egy más nemzet(ek) által magukénak tekintett, világszerte ismert hazánkfiáról, Liszt Ferencről neveztük el fő légikikötőnket. Igaz, Liszt azért több-kevesebb rendszerességgel hazajárt, s tanszéke is volt a Zeneakadémián, míg Tesla hosszú élete során csak egyszer járt Belgrádban, átutazóban. Igaz ugyanakkor az is, s ez cáfolhatatlanul jelzi legmélyebb identitását, hogy
végrendelete értelmében hamvait, hátrahagyott személyes tárgyait és dokumentumait Belgrádba szállították, ahol múzeumot nyitottak életművének.
A szerbek pénzérmén is megjelenítették már Tesla portréját.
Horvátországban Gospić városában teret neveztek el róla, s a horvátok emlékművet is állítottak neki, ezek azonban a kilencvenes évek háborús szembenállása idején fellángoló horvát nacionalizmus áldozatává váltak. Voltak azonban békésebb pillanatok, például 2006-ban, amikor Horvátország helyreállította a Tesla szülőhelyén korábban lerombolt emlékmúzeumot, s a megnyitóra meghívták Boris Tadić szerb elnököt is. Ünnepi beszédében ő Nikola Teslát a világörökség részeként méltatta, aki egyszerre tartozik Horvátországhoz és Szerbiához is.
Kevesebb megértést tanúsított most a Szerb Nemzeti Bank, amely Tesla megjelenítését a reménybeli horvát eurós érméken a szerb kulturális és tudományos örökség kisajátításának minősítette, miután érvelésük szerint Tesla egész életében szerb nemzetiségűnek vallotta magát. Ezért azután a szerb jegybank „megteszi a szükséges lépéseket az Európai Unió intézményeinél”. Érdeklődve figyelhetjük, hogy a kapuk előtt várakozva mit tudnak elérni a birtokon belül lévő riválissal szemben… A horvátok mindenesetre azzal érvelnek, hogy Tesla (mai) horvát területen született, Szerbiával ellenben nem volt kapcsolata.
Tadić szóban forgó beszédében Szerbia és Horvátország közös történetére is utalt, amelynek sok „fényes, de hírhedt” pillanata is volt. Tesla abból a régióból származik, ahol Jugoszlávia felbomlása során, a kilencvenes évek elején a szerbek létrehozták a Krajnai Szerb Köztársaságot, s ahonnan (ettől nem függetlenül, a szeparatizmus lehetőségének egyszer s mindekorra brutálisan elejét venni igyekezvén) a horvát hadsereg 1995-ben, a Vihar hadművelet során kiűzte a szerbeket. A szerb sajtóban most azt is felemlegetik, hogy a vérzivataros szerb-horvát kapcsolat szomorú fejezeteként a világháború idején az usztasák meggyilkolták Tesla Horvátországban élő leszármazottait.
A múlt árnyai, ha nem is ilyen sötét háttérrel, egy minket közelebbről érintő euróérmére is rávetülnek, miután Szlovákia néhány éve a horvátoknál jóval egyértelműbben hasznát fel magyar szimbólumokat egy euró-emlékérem kibocsátásakor. A Rudnay Sándor (Alexander Rudnay) esztergomi érsekségének 200. évfordulójára a szlovákok által kiadott 10 eurós érme egyik oldala az érseket ábrázolja, a másikon az általa építtetett esztergomi bazilikát. Ezeréves közös állam, hungarus szlovák főpap, rendben van, még az egyházmegye is közös volt, ám az már furcsa „véletlen”, hogy éppen a bazilika alá került a Slovensko felirat…
Felfoghatjuk persze nagyvonalúan mindezt úgy is, hogy a gazdag magyar kulturális kincsestárból jut bőven a szomszéd népeknek is, ha már éppen erre támad kedvük. A szóban forgó logikával Ady Endre is felkerülhetne a román euróra. Mit mondanánk erre? Talán azt, amit Andrej Plenković horvát miniszterelnök felelt a szerb ellenkezésre: „ha én állnék a Szerb Nemzeti Bank élén, Horvátországnak annyit mondanék, hogy: Brávó”.
