Még éppen nem kezdett újra működni a levélcenzúra 1957-ben, így megkaptam testvérbátyámnak, a Die Furche című hetilap munkatársának a magyar forradalom szellemi arculatáról Mindszenty, Nagy, Bibó címmel írt cikkét.
Miután addig csak a külföldi rádiókból és ebből a cikkből ismerhettem Bibó Istvánt, élmény volt számomra, amikor a Gyűjtőfogház udvarán „séta” alkalmával először találkoztam vele. Azért az idézőjel, mert sétának csak annyiban volt ez nevezhető, hogy a kőbányai füstös levegőt szívhattuk, míg hármasával felsorakozva trappoltuk körbe az udvart hátratett kézzel, miközben a smasszerek a fal mellől figyelték, nehogy valaki „szólásra nyissa ajkát”. Meg kellett tanulni szájmozgás nélkül beszélni. Nem könnyű!
Bibó mellé kerülhettem a sorban, bár Rácz Sándor, a Nagybudapesti Központi Munkástanács választott elnöke és Bali Sándor, a helyettese szokta közrefogni, mert a WC-papírokra írt francialeckét így tudta kikérdezni, vagy soron következő történelmi, politikai penzumait így mondhatta el nekik. Egy alkalommal olyannyira belemelegedett a magyarázatba, hogy még gesztikulálni is kezdett. Mire kiállították a sorból, és leteremtették.
A séták során mesélte Ravasz Lászlónak egy társasági szellemes mondását, miszerint a protestantizmusnak két halálos ellensége van, a katolicizmus és a kommunizmus. De – jegyezte meg a református püspök, Bibó apósa – közülük a katolicizmus a veszélyesebb, mert az tovább fog tartani…
Egy olyan műveltségű és habitusú személyről, mint Bibó, aligha szabad, lehet egysíkú személyiségrajzot alkotni. Életének megrendítő pillanatában a minden szélsőségtől tartózkodó, okos kompromisszumot kereső, felelősséggel élő ember szembekerült a diktatórikus hatalom bosszúálló akasztófájával. Ügyvédje a bírósági ítélet előtt egy megjegyzésével előkészítette, hogy a legrosszabb ítéletre is fel kell készülnie. Ekkor egy imádságos szentírási mondattal fejezte ki reményét: „Az Úrtól jön a szabadulás.” (Jónás 2)
Még többet árulnak el Csepregi András evangélikus teológus szavai a Bibó István Krisztus-képe című tanulmányában: „Bibó István néhány nappal a halála előtt ezt mondta egy barátjának: a hitelességemmel talán nem lesz baj, de a hitemmel, nem tudom, hogyan is állok.”
Csak hívő ember aggódik a hitéért. Jézus szava: „Amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”
