• Milyen saját élményei fűződnek Törökországhoz vagy a török néphez?
Soha nem voltam még Törökországban, annak ellenére, hogy nagyon érdekel. Varázslatosnak találom a kultúrájukat. Körüllengi bizonyos mágia, ami egyfelől idegen, másfelől mágnesként vonz. Kisgyermekkorom óta körbevett a török hangulat szülővárosomnak, Egernek köszönhetően, ahol mindenhol szembeköszönnek a törökökkel való kapcsolódásaink, például a vár és alatta a minaret. Sokszor felfigyeltem a város és az épületei által hordozott történelmi emlékekre. Nagyon szeretem az Egri csillagokat, ezért szinte minden évben megnézem a várban a regényből készült, megzenésített színdarabot. Érdekesség, hogy apai ágon szír rokonaim is vannak, és nemrég volt egy családfakutatás, melynek köszönhetően megismerhettük családunk közel-keleti ágát. Bár ők Libanonban élnek, a hitviláguk sok mindenben hasonlít a törökökéhez, így ez is egyfajta kötődési lehetőség.
•Az őrlő című novellának igazán mély mondanivalója van: egy nő őrületbe átcsapó gyászát beszéli el, amit a párja elvesztése miatt érzett rettentő erős fájdalom és bizonytalanság táplál. A fiú török családja megérti őt, és nem is hagyják magára. Honnan merítette a történethez az ihletet?
Nemrég nehéz párkapcsolati élményen estem át. Beleszőttem a novellába azt az érzést, amikor sokáig nem látunk vagy el is veszítünk valakit. A családunkban is volt haláleset, és az afelett érzett gyász is inspirációt adott, mert vissza tudtam emlékezni az akkor átélt érzéseimre. Szerencsére olyan helyzetbe még nem kerültem, hogy az életem társát veszítettem volna el egy haláleset kapcsán, de egy szakítás is tud hasonló erővel hatni, hiszen az is nagy veszteség és egyfajta gyász.
A novella gasztronómiai vonatkozása alapvetően a család részéről érkezett. Amikor megismerkedtünk az arab konyhával – amelyben vannak a törökéhez hasonló elemek –, elvarázsolt, milyen szép rituálékkal készítik és tálalják az ételeket vagy a kávét. Mi, magyarok is így csináljuk, de már annyira berögződtek a mozdulatok, hogy nem tűnnek fel, pedig nagyon fontosak az apró részletek és összetevők is.
Marosi Panni illusztrációja Az őrlő című novellához
•A főhősnő őrülete is a való életből táplálkozott, vagy utánaolvasott a gyász folyamatainak?
Nem olvastam utána, csak megpróbáltam belehelyezni magam abba az érzésbe, milyen lehet, ha egy fiatal szerettünket veszítjük el. Próbáltam az érzéseimre hagyatkozni. Sokat ültem csendben, és elképzeltem, milyen fájdalom lehet ez. Erdőben lakom, ahol van egy nagyobb kert. Édesanyámat is sokszor megfigyeltem, amikor a saját kertjét műveli. A kertészkedésnek is van egyfajta terápiás hatása, ami a novellában is visszaköszön. Sok minden manifesztálódhat egy kertben, akár a rombolás, de az újjászületés is.
•Mennyi idő alatt készült el a novella?
Az érzelmi belehelyezkedés elvitt némi időt, de nem bántam, mert szükség volt rá. Az írás folyamata már egészen rövid volt, körülbelül két hét alatt megírtam úgy a szöveget, hogy a történések és a részletek rendben voltak, így attól kezdve már csak finomhangolásra volt szükség.
•A novellában szerepet kap a kávé, a kávéőrlés. Az Ön számára is fontos ez az élénkítő ital?
Igen, kávémegszállott vagyok, de azt nem tudtam, hogyan készül a valódi török kávé, így ennek tüzetesen utánaolvastam, mert a szöveg megkövetelte a pontosságot. Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem, megtanultam pár török kifejezést, és teljesen magával ragadott ez az új tapasztalás, ugyanis szeretek új dolgokat tanulni.
A huszonnégy éves Ajlik Csenge gimnazista kora óta ír verseket, majd később prózát. Az ELTE Keleti nyelvek és kultúrák alapképzési szakának kínai szakirányán szerzett diplomát. Egy ideig kínai–magyar tolmácsként is dolgozott, de egyre jobban megerősödött benne, hogy ideje nagy részét az írásnak szeretné szentelni. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia másodéves hallgatója. Elvonultan él, két település között egy erdei házban lakik.
•Meglepetésként érte, hogy színdarab készül majd a novellájából, s hogy egy antológia részeként is kiadják, ráadásul a művet Marosi Panni képzőművész illusztrálja?
Kicsit letaglózott ez a jó hír, de nagyon izgatott is vagyok, mert elevenen él a fejemben a novella, és el sem tudom képzelni, hogyan ragadja majd meg egy művész egy másik szegmensben. Ez új tapasztalás lesz számomra, valamint mérföldkő is, amiért nagyon hálás vagyok. Nagyon örültem a felkérésnek, de mint minden nagyobb ívű dolognál, volt bennem egy nagy adag félelem, hogy tudok-e olyat írni, ami érdemes arra, hogy színpadra vigyék és valódi mondanivalóval bírjon.
•Mi a novella tanulsága?
Az életünk során láncszerűen találkozunk megmagyarázhatatlan oknál fogva épp azokkal az emberekkel, akikkel kell. Nem vagyunk tisztában vele, hogy mennyi mindent „elveszünk” vagy kapunk tőlük. Elég, ha egy ismerőstől olyan mozdulatot vagy szokást látunk, ami annyira elkap bennünket, hogy életünk végéig visszük tovább. A novellában például a kávédarálást, amit a lány a párjától lesett el. Ez egyfelől tisztelet és szeretet a másik iránt, hogy őrizzük ezeket a dolgokat, másfelől ezzel tartjuk a szeretteinket közel magunkhoz, és így sosem felejtjük el őket. Vannak olyan emberek, akiket tudunk annyira szeretni, hogy felejthetetlenek maradnak, és érdemesebb erre összpontosítani, mint arra, hogy ők itt vannak-e még, vagy nincsenek.
