„Sic itur ad astra”

Vergilius: Aeneis

Tavaly november végéig állította ki a Vigadó Galéria
Lajta Gábor Dante Poklához készített tizenkét
festményét. A vállalkozás mind témájában, mind léptékében példa nélküli a hazai színtéren.

Két jelentős szobrászati anyagot is bemutatott idén májusban. A Fénnyel érő sűrü csend tárlata az utóbbi tíz év műveiből adott válogatást a Parthenón-fríz Teremben. A Melankólia-sorozat legújabb, monumentális darabját a III. Képzőművészeti Szalonon állította ki „mögötted hosszú csönd…” címmel.

Az Epreskerti Kálvária és a Parthenón-fríz Terem két, egymáshoz egészen közeli helyszínén az elmúlt bő évtized szorosan összefüggő munkáiból mutatott be válogatást Menasági Péter. Már a kiállítás címe is elmélyedésre késztet. A Pilinszky János verséből idézett mondat archaikus szóhasználata több értelmezési lehetőséget is megenged. 

„A művész (…) dolga az, hogy a tudat alá, a sötétségbe süllyedt, démonizálódott, töredék, de nagyhatású erőket a tiszta fénybe, a tiszta tudatba, az egyetemes igazságba fölemelje, és ott megszilárdítsa. A teljességet, a halhatatlanságot megvalósítsa, és azt tökéletes művészi nyelven kifejezze.”