Bibó István életútját a realitásérzék, s nem az álmodozás irányította. A magyar államéletet 1944. március 19-ig tekintette jogfolytonosnak, később, 1956 októberében a kommunisták meghatározó szerepét nem tagadta, a Kádár-rendszerről a szelíd kívülálló magatartásával világos véleményt mondott.

Életművének, kisugárzó hatásának ártani nem lehet, még ha hagyatékát a budavárbeli gyűjteményből szét is pakoltatják. A teljesen fel sem tárt kincset, mint ókori vázát széttörték a szálláscsinálók, de elhivatott őrzők biztosan újrateremtik azt.